A csillagászok még 2016-ban egy különleges jelenségre lettek figyelmesek: egy olyan szupernóvát (a Napnál nagyobb tömegű csillag végső robbanását) fedeztek fel, amely még a saját galaxisánál is fényesebben ragyogott. A felrobbant csillag több mint 1000 napon át sugárzott, és több energiát bocsátott ki magából, mint bármelyik másik, amit eddig regisztráltak – olvasható a Nature Astronomy című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban.

Az SN2016aps névre keresztelt szupernóváról a vizsgálatok során kiderült, hogy nemcsak rendkívül fényes volt, de a hagyományoshoz képest a tömege is 5-10-szer nagyobb lehetett. Mindez azt is jelenti, hogy ez volt az eddigi legnagyobb felrobbanó csillag, amit a tudósok tanulmányozhattak. A kutatók azt remélik, ez (is) segíthet őket abban, hogy megértsék, milyen állapotok uralkodtak az univerzum korai korszakában – írja a Gizmodo.

Illusztráció.

IAU / Transient Name Server

Matt Nicholl, a Birminghami Egyetem tudósa, a tanulmány egyik szerzője szerint az ilyen hatalmas csillagok gyakoriak lehettek a fiatal univerzumban. Az elmúlt években rögzített adatokat ezért arra is felhasználhatják, hogy "megnézzék", milyenek voltak az első csillagrobbanások. Edo Berger, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központban dolgozó kutatócsapat vezetője szerint az SN2016asp felfedezése pontosan olyan nehéz volt, mintha egy tűt próbálna meg megkeresni az ember a szénakazalban.

Kiderült, hogy a szupernóvára már 2015 decemberében felfigyeltek a tudósok, de akkor még csak egy fényes pont volt a galaxisában – az csak később derült ki, hogy milyen ritkán látható jelenséggel állnak szemben. A szakemberek szerint nemcsak a rendkívüli fényereje különleges, hanem az is, hogy milyen hosszan tartott a sugárzása. Az extra fényereje egyébként arra utalhat, hogy az égitestet egy hidrogénfelhő vehette körül, ami úgy reagált a robbanásra, mint egy fényképezőgép vakuja a fotó elkészítésekor.

Illusztráció.

ESA/Hubble, NASA, H. Olofsson (Onsala Space Observatory)

A becslések szerint az SN2016asp össztömege a Napénak 50-100-szorosa lehetett. Ha ez valóban így van, akkor az sem elképzelhetetlen – bár nehéz bizonyítani –, hogy a tudósok egy úgynevezett pár-instabilitás szupernóvát láttak. Ez egy rendkívül ritka jelenség, a robbanás feltétele pedig az, hogy a csillagnak nagy tömege és alacsony fémtartalma legyen. Ilyen esetben a csillag központi magja összeomlik, ami beindítja a nukleáris láncreakciót. Végül ez az, ami megsemmisíti az égitestet úgy, hogy semmi sem marad utána.

Ami viszont még inkább érdekessé teszi a jelenséget, az az, hogy egy ilyen nagy tömegű csillagnak nem kellett volna annyi hidrogént "kiengednie" magából, mint amennyit ennél figyeltek meg a tudósok. Nicholl szerint emiatt az is elképzelhető, hogy valójában két kisebb csillag összeolvadását követhették nyomon.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.