A világ egyik legrangosabb orvosi lapjában, a The Lancetben nemrég jelent meg annak a kutatásnak az eredménye, amely a koronavírusos betegek hiroxi-klorokinnal való kezeléséről szólt. A tanulmány arra az eredményre jutott, hogy a hatóanyaggal kezelt betegeknél gyakrabban alakultak ki veszélyes mellékhatások, és csökkent a kórházi túlélésük esélye, mint a kontrollcsoport tagjaié. Mivel az eredmény egy ennyire rangos lapban jelent meg, a szerrel végzett kísérleteket világszerte leállították.

Csakhogy a publikációt nemrég visszavonták, mert saját bevallásuk szerint már nem tudják garantálni az adatok valódiságát.

[Annyi koronavírusos beteg halt meg, hogy leállították a brazil klorokin-kísérletet]

Mindez megdöbbenést váltott ki az orvosi szakma képviselőiből és a tudományos élet szereplőiből. James Heathers, a bostoni Northeastern University kutatója a The Guardianban azt írta, tekintettel a téma súlyára és a cikk következményére, a visszahívás a modern tudománytörténet egyik legsúlyosabb döntése.

AFP/MICHAEL DANTAS

A lépés felveti a kérdést: ha a szerzők már nem bíznak az adatokban, akkor első körben

hogyan jelenhetett meg mégis a cikk?

Heathers szerint a válasz egyszerű: a publikálásra szánt anyagokat ugyan átnézi egy tudományos bizottság, ám az ő feladatuk nem az, hogy a benne szereplő adatok pontosságát vagy hitelességét ellenőrizzék.

[Már Franciaországban is tilos hidroxi-klorokint adni koronavírusos betegeknek]

A tanulmányt egy kis amerikai cég, a Surgisphere kutatói készítették – írta korábban a The Guardian. A lap oknyomozása alapján kiderült, a vállalat dolgozói korábbról szinte semmilyen tudományos munkát nem tudtak felmutatni. Sőt, az alkalmazottak között van többek között egy sci-fi író és modell is. A publikáció hatására viszont az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Egyesült Államok is leállította a hatóanyaggal való kísérletezést. A WHO azóta már bejelentette, folytatják a megkezdett munkát.

Heathers szerint a történtek rávilágítanak azokra az anomáliákra, amelyek a tudományos publikációk kapcsán időről időre felmerülnek. Mint írta, a megjelenés előtt a legjobb esetben a szakértők nagyon alaposan elemezik a cikkeket, és felderítenek minden lehetséges hibát, a legrosszabb esetben viszont teljesen átsiklanak ezek felett. Heathers szerint a gyakorlatban valahol a két szélsőség között működik a cikkek felülvizsgálata, ami magában hordozza a hibázás lehetőségét. Ilyenkor pedig, ahogy most is, azonnal reflektorfénybe kerül az eset.

MTI / Komka Péter

A szakember úgy látja, hogy az egész rendszer több sebből vérzik. A tudományos életben jelenleg a publikáció a legfontosabb, így válik ismertté egy szakember. Ha azonban a publikáció helyett azzal tölti valaki az idejét, hogy másik tudományos eredményeit vizsgálja, tudományos körökben soha nem lesz ismert a saját neve. Arról nem is beszélve, hogy a tudományos eredmények ellenőrzése közösségi feladat, így fizetség sem nagyon jár érte.

De ha még van is olyan önkéntes, aki szívesen ellenőrzi a publikáció előtt álló tanulmányokat, nincs egységes rendszer azok átvizsgálására. A tudományos lapok nem írják elő az ellenőrzéshez szükséges segédanyagok használatát, és abban sem lendítik előre az illető munkáját, hogy ezeket megszerezzék a beadóktól.

AFP / Árvai Károly

Ha pedig mindez nem lenne elég – írja Heathers –, ha egy publikációban valaki hibát talál, és azt jelzi, arra szinte soha nem kap választ. A kutatóknak egyszerre kell a saját tudományos tevékenységüket és a publikálás gyakoriságát szem előtt tartaniuk, ami lényegében egymásnak ellentmondó feladat. Így aztán hiába kapnak jelzést arról, hogy valami nem stimmel az általuk készített anyagban, nincs túl sok kapacitásuk arra, hogy érdemben válaszoljanak a felvetésekre.

A legfőbb probléma az, hogy ez komoly hatással van az emberek életére, és extrém esetben életről és halálról is dönthet egy hibásan megjelenő publikáció.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.