A videojátékozás egyik régebb óta tartó problémája, hogy a hardverigényes szoftverekhez elengedhetetlen az eszközpark folyamatos modernizálása: ahogy jönnek az újabb és újabb játékok, elkél több RAM, újabb processzor, egy másik videokártya, stb.

E tőkeigényes problémakör hívta életre a viszonylag új streaming játékszolgáltatásokat. Ezek nem sokban különböznek a hasonló technológiára épülő film- vagy sorozatnézős megoldásoktól: a felhasználó itt is fix havidíjért cserébe kap hozzáférést egy bőséges katalógushoz, magát a játékfolyamat kiszolgálását pedig ugyanúgy távoli szerverek segítik.

A játékfolyam képe csak rávetítődik a felhasználó eszközére, például egy böngészőből, miközben a számítási feladat nem az ő, hanem a háttértechnikát biztosító cég eszközeit terheli.

Ilyen streaming játékplatformmal pedig a Google is rendelkezik, amely most több európai országra is kiterjesztette (részben egy fillérbe sem kerülő) szolgáltatását. Ami talán fontosabb, hogy az újabb körbe Magyarország is bekerült, pontosan azokkal a feltételekkel, amit a Stadia tengerentúli felhasználói már megszokhattak. A szolgáltatást cikkünk megjelenésével egy időben tette elérhetővé Magyarországon a Google, de nem mindenkinél jelent meg – az aktiválás szokás szerint fokozatosan történik, a következő 24 órában minden hazai felhasználónál.

A magyarországi rajtot napokon át tartó teszteléssel vártuk, de nem mindig elégedetten.

Letöltés, telepítés nélkül

A Stadiat egy Google-fiókkal tudjuk elérni, egy erre létrehozott weboldalon. Ezáltal még a jellemzően korlátozott hozzáféréssel rendelkező munkahelyi laptopokról is indítható, hiszen a használatához semmit nem kell feltelepíteni – a gépre legalábbis nem, de erre még visszatérünk. A Stadia – Google-szolgáltatás lévén – a Chrome-ban működik a leghatékonyabban, de ha nagyon akarjuk, például Microsoft Edge-ben is használhatjuk. Ugyanakkor előnyösebb, ha a keresőcég által javasolt szoftvert választjuk hozzá, hiszen a Google is elsősorban arra optimalizál.

A fiók létrehozása után azonnal a Stadia játékkínálata tárul elénk. A konkrét játékot a Netflix használatával megegyezően, szinte azonnal, kattintásra indíthatjuk. Annyi időt kell csak várni, amíg a szoftver böngészőbeli jele “kiépül”, az első adatcsomagok pedig megérkeznek, de ez legrosszabb esetben is néhány másodperc várakozást jelent. Összefoglalva: miközben a PC-s/konzolos tábor esetében még a telepítés is időbe telik, a Stadia ezt, és a letöltés folyamatát is átugorva ad lehetőséget a videojátékozásra.

Nulladik napi javítások, több gigabájtot foglaló patchek sincsenek, a Google ezt is helyettünk intézi.

Google

A játékon belül egy stadiás fület is kapunk, ahol a szolgáltatásban elérhető többi ismerőssel kommunikálhatunk, képernyőképet oszthatunk meg, és persze jelezhetjük, ha most inkább egyedül játszanánk. Ha pedig végeztünk, egyszerűen bezárjuk az ablakot. A mentések – az online háttérnek köszönhetően – automatikusan rögzülnek a Google szerverein, így minden játék ott folytatható, ahol abbahagytuk.

A Google a nyers erő tekintetében az AMD hardvereire támaszkodik, a játékokat pedig a chipgyártó Radeon Pro GPU-i vezérlik a vállalat adatközpontjában. A szoftverek tehát nem csak úgy elindulnak, ehhez komoly berendezések kellenek. De a képfolyam minősége nem csak rajtuk múlik.

Mi kell hozzá?

Tulajdonképpen egy bármilyen (és nem csak windowsos, akár apple-ös) laptop, táblagép, okostévé (ez esetben a szintén a Google által kiadott Chromecast Ultra is kelleni fog), esetleg nem túl izmos asztali PC. De a rendszerrel támogatott okostelefonokon is játszhatunk vele. A másik elvárás, hogy az eszköz folyamatosan internetre kapcsolódjon, anélkül nem működik. Itt kell szóljunk arról is, pontosan milyen hálózati csomag birtokában érdemes leülni a Stadia elé, a sebesség ugyanis nagyon nem mindegy. A Google tájékoztatása szerint a szolgáltatás (720p-s) indításához legalább 10 Mbps sebességű internet kell, a jobb minőségű, 4K-s megjelenítéshez minimum 35 Mbps. A kapcsolat vezeték nélküli is lehet. Forgalmi korlátos mobilinternettel viszont nem szerencsés próbálkozni:

a játékok ugyan mennek, óránként több (tíz) gigabájtot is lecsíphetnek az előfizetésben lévő adatmennyiségből.

A Stadia honi debütálása előtt mi egy DIGINet 500-as csomaggal teszteltük a platformot, nem egyszer hálózati kábellel, gyakorlatilag a routerbe kapaszkodva. Ennél a konstrukciónál maximum 500 Mbit/s-os sávszélességgel lehet számolni, a garantált sebesség 200 Mbit/s. Meglepetésünkre bizonyos játékoknál ez sem bizonyult elegendőnek: a szolgáltatás többször figyelmeztetett rá, hogy a kapcsolat nem elég stabil, így a Stadia képtelen megfelelő minőséget szolgáltatni. Ez azért is zavaró, mert rosszabb jelnél a beérkező képfolyam kockásabban jelenik meg, továbbá akad, mintha egy rossz lefedettségű helyen próbálnánk mobilneten YouTube-videót nézni. A böngésző és a router újraindítása után azonban helyreállt a dolog, illetve később wifiről is több mint elégséges élményt kaptunk, a válaszidővel sem volt gond. De voltak azért kellemetlen pillanatok is.

Játék – tényleg – azonnal.

Google

Hozzá kell tennünk azt is, hogy egy egyszemélyes, történetalapú játéknál ez még elviselhető baki, ám a Stadián többszereplős (hagyományos multiplayer) címek is elérhetők. Ezeknél pedig rendkívüli bosszantó, ha a rendszer akár egy másodpercet is vacakol vagy az átvitelt zavaró hibák miatt lerontott képet ad.

Irányítás – de hogyan?

Felmerülhet a kérdés, hogy a laptopra/PC-re küldött képfolyam esetén használható-e az eszköz billentyűzete vagy mindenképp kontrollert kell hozzá vásárolni. Nos, a válasz az, hogy működik, igen, sőt a platform a készülékbe dugott egeret is látja. Aki ennél kényelmesebb vezérlést választana, úgy az Xbox One-hoz és a 360-hoz kapható termékeket, illetve a PlayStation 4-es rendszerekhez fejlesztett DualShock 4-et is használhatja, de ezeket egyelőre csak USB-n át.

A Google egy stadiás kontrollert is piacra dobott szolgáltatása mellé, de ez a magyar piacon egyelőre nem lesz elérhető. Pedig hasznos: nem a klienseszközhöz, hanem egyenesen a Stadia szolgáltatáshoz kapcsolódik.

A hivatalos Stadia kontroller (fent), és a PS5-ös DualSense (lent).

Gécs Dániel

Gécs Dániel

Gécs Dániel

A joystickról azt is érdemes tudni, hogy a gombjai leginkább a DualShock 4 kiosztáshoz vannak közelebb. A kütyüre a szokásos gombokon kívül egy youtube-os játékmegosztós gomb is került. És hagyományos headset is csatlakoztatható hozzá.

A termék egyébként valamivel visszafogottabb minőségű, különösen, ha az újabb PlayStation 5 ilyen okosságához hasonlítjuk. A Stadia esetében persze nem is a kontrolleren van a fókusz, hanem azon a hátteren és szolgáltatáscsomagon, amellyel egy régebbi, gyenge PC-n is elindíthatók a modern, erőforrásigényes videojátékok.

Ingyen, de

A Stadia használata bármely Google-fiókkal rendelkező felhasználónak ingyenes, de ez esetben játék még nem jár. Azokat ugyanúgy meg kell vásárolniuk a felhasználóknak, hogy a könyvtárukhoz adják őket. (A katalógusban a többek közt nagyon várt Cyberpunk 2077 is ott van.) Az ingyenesség pedig más kompromisszumot is tartogat: az elindított videojátékok – az esetek többségében – 1080p-ben, 60 fps-sel, sztereó hanggal futnak. A hangot és a felbontást többségében jónak találtuk, de a framerate nem minden esetben érte el a kívánt szintet:

a demo változatú Immortals Fenyx Risingot például remek grafikán, de a régebbi konzolokhoz hasonló értéken, mindössze 30 fps-ben tudtuk játszani.

A VG247 egy tavalyi cikkében a Google-tól kapott hivatalos válasszal magyarázta a jelenséget: a keresőcég (állítása szerint) a legjobb minőségben küldi ki a jelet, de vannak játékok, amelyek nincsenek felkészítve a streamalapú szórakozásra. Így – programozói hozzányúlás nélkül – nem is érik el a folyamatosabb 60 képkocka/másodperces megjelenést. Ez nemcsak a Stadia ingyenes változatánál van így, hanem a fizetős, Pro csomagnál is. Az itthon 2990 forint havidíjú Stadia Próhoz egyébként alapból jár néhány játék (ilyen például a Hitman 2, a PUBG, a The Elder Scrolls Online és a Sniper Elite 4 is), emellett 4K/60 fps-t és HDR-t ígérő élményt kapunk. Ott legalábbis, ahol ez megoldott.

A játékvásárlás követelménye persze a Pro előfizetés esetén sem törlődik el, az újabb címeket ugyanúgy ki kell fizetniük a játékosnak.

Ebben a tekintetben az nvidiás GeForce Now valamivel humánusabb, ott ugyanis a Steam áruházból vagy más, támogatott platformról megszerzett játék kattintásra átvihető és indítható. Még egyszer tehát nem kell kifizetni az árát.

Megéri?

Csakúgy, mint bármely, havidíjas opciót is kínáló online szolgáltatásnál, értelemszerűen a fizetős változattal jár legjobban a felhasználó. (Az új regisztrálóknak ráadásul ajándékba jár egy hónapnyi tagság.) A Stadia Pro azonban – technikai értelemben – nem hibátlan termék. A platform ugyan alkalmas a játékra, és még egy több éves laptopon is képes csodákat művelni, de stabilitásbeli gondok is előfordulnak vele. Ez pedig nem olyan jellemző, amit az előfizető szívesen megtapasztalna. Újabb szerverek/kiszolgálók bekapcsolásával viszont javulhat a helyzet.

A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.