A tudósok régóta úgy vélik, hogy a dinoszauruszok kihalását egy hatalmas meteorit becsapódása okozta. Ez az égitest hozhatta létre azt a 170 kilométer átmérőjű Chicxulub-krátert, amelynek maradványai a mexikói Yucatán-félszigetnél, a tengeraljzaton találhatók. Az továbbra is kérdés, hogy az említett meteorit honnan származhat, ám az amerikai Harvard Egyetem kutatóinak van erre egy új teóriájuk.

Ezek szerint az égitest nem egy magányosan keringő meteorit volt a Naprendszerben, hanem egy sokkal nagyobb, nagyjából 80 kilométer átmérőjű objektum darabja lehetett, ami a Naprendszer széléről kerülhetett a Föld közelébe. Egész pontosan az Oort-felhőből, ami a Naprendszer legkülső tartományában helyezkedik el, nagyjából 50 000–200 000 csillagászati egységre a Naptól. Az Oort-felhőben milliárdnyi üstökösmag kering.

A szakemberek megvizsgálták a kráterben lévő üledék kémiai összetételét. Ezek alapján úgy vélik, a meteorit a korábbi feltevésekkel ellentétben nem a Mars és a Jupiter közötti területről, hanem távolabbról érkezett hozzánk. A becsapódást pedig valószínűleg a Jupiternek köszönhetjük.

A Harvard tudósai által elvégzett szimuláció szerint a gázóriás gravitációs ereje elég volt ahhoz, hogy hatással legyen az égitest pályájára, ugyanakkor nem volt elég erős ahhoz, hogy teljesen magához húzza azt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ezután az eredetinek csupán egy apró darabkája vette célba a Földet: az eredeti égitesten már egyébként is lehetett egy repedés, a Jupiter pedig teljesen szétszakította azt.

A meteorit így is hatalmas pusztítást végzett, a globális katasztrófa pedig véget vetett a dinoszauruszok korának. A kutatók szerint ilyen eseményre nagyjából 250-730 millió évente kerülhet sor.

Bár ezek alapján nem gondol az ember valami jó szívvel a gázóriásra, azt is érdemes szem előtt tartani, hogy valószínűleg sok égitest épp azért nem ütközött a Földnek, mert a Jupiter eltérítette azokat a pályájukról.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.