Érdekes felfedezést tett Robbert Havekes neurológus és csapata a Groningeni Egyetemen: az alváshiányos állapotban történő tanulás nem vezet emlékezetvesztéshez, inkább csak nehezebb visszahívni azt, viszont közel sem lehetetlen.
Egyik módszerük egy optogenetikai eljárás volt: neuronokat genetikailag módosítottak, majd stimuláltak a tanulási folyamat során, hogy fényérzékeny fehérjéket állítsanak elő. Azzal, hogy fényt irányítottak ezekre a sejtekre, vissza tudtak hozni egy-egy emléket.
Ennél egyszerűbbnek tűnik a a Current Biology folyóiratban bemutatott másik út. Amikor alváshiányosan tanított egereknek roflumilast nevű, jelenleg asztmás betegeknek felírt gyógyszert adtak, ugyanúgy emlékeztek az állatok, mint amikor közvetlenül stimulálták a neuronjaikat.
Sokan szembesülünk időnként azzal, hogy nem jut eszünkbe egy név, egy filmcím, vagy hogy hova is tettünk valamit. Az idősebbek ilyenkor óhatatlanul az elbutulásra, a rettegett Alzheimer-kórra gondolnak, de vajon mikor válik jogossá ez a félelem?
A kutatás jelentősége abban rejlik, hogy lehetőséget teremthetnek a roflumilast használatára az emberek elvesztett emlékeinek felidézéséhez. Ez azért is lehet előnyös, mert a gyógyszer engedéllyel rendelkezik emberi felhasználásra – írja az Interesting Engineering.
Ráadásul ez a felfedezés, hogy az agy több információt tárol el, mint korábban gondoltuk, ráadásul ezek a „rejtőzködő” emlékek még egyszer hozzáférhetőek (legalábbis egerekben), számos izgalmas lehetőséget hozhat magával.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.