Az Alföldön található erdőssztyepp-foltok és kunhalmok biodiverzitását vizsgálva az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontban (ELKH ÖK) működő Lendület Táj- és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoport munkatársai azt találták, hogy ezen elszigetelt elhelyezkedésű élőhelyek természetvédelmi értéke kis méretük ellenére is kiemelkedő, többek között legalább százötven – részben ritkán látható, részben eddig teljesen ismeretlen – pókfajnak adnak otthont.

A Basic and Applied Ecology folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kiskunsági erdőssztyeppet száraz gyepek és a bennük álló kisebb erdőfoltok alkotják. Az erdők elsősorban nyárfákból állnak, a cserjeszintet galagonya- és borókabokrok alkotják, az ökológusok azonban ez alkalommal az élőhely gyepi összetevőire fókuszáltak. Emellett a kunhalmokon található gyepeket is vizsgálták.

A kutatás fő kérdése az volt, hogy e kis élőhelyfoltok mennyire képesek megőrizni az ősi, különleges élővilágot.

Egy óriási pókot talált az ágya alatt, lefényképezte, természetfotós díjat nyert vele

Gil Wizen egy rezervátumban éjszakázott, amikor pókcsemetékre lett figyelmes az ágya körül. Lenézett és egy méretes brazil vándorpókra bukkant.

Ezeken az élőhelyeken nem a mezőgazdasági művelés, sokkal inkább a faültetvények jelentik az emberi zavarás leggyakoribb formáját.

„Azt vizsgáltuk, hogy a tájszerkezet hogyan hat ezen területek élővilágára. A tájszerkezetet befolyásolja az ültetett erdők kiterjedése, a szomszédos erdőssztyepp-foltok távolsága, illetve e foltok mérete, és mindez hatással van a fragmentumok biodiverzitás-megőrző képességére. Ezek az élőhelyek természetvédelmi szempontból azért értékesek, mert egy részükön sohasem történt az életközösséget teljes egészében megszüntető beavatkozás, például szántás” – ismertette Gallé Róbert, a kutatócsoport munkatársa, a tanulmány első szerzője.

Az ÖK kutatói vizsgálatukban 30-30 erdőssztyepp-foltot és kunhalmot választottak ki, és felmérték, hogy milyen növények és ízeltlábúak, közöttük pókok, poloskák, méhek és darazsak élnek rajtuk.

Ott jártunk, ahol azt vizsgálják, hogyan változik Magyarország növényzete a klímaváltozás miatt

Miért baj, ha a klímaváltozás hatására csenkesz és árvalányhaj helyett döntően selyemkóró, bükkös helyett meg akác lesz Magyarországon? Miért kell, hogy minél pontosabban tudjuk, hogyan változik a növények szén-dioxid-megkötő képessége a változó időjárás hatására? Fülöpházán, az Ökológiai Kutatóközpont kísérleti terepén jártunk, ahol a klímaváltozás lehetséges hatásait modellezik az itt őshonos növényeken.

A kutatók általános tapasztalata szerint mindkét vizsgált élőhelytípusban nagy a fajgazdagság, a kis méretű erdőssztyepp-foltokban például akár 150 pókfaj is él. Az egyik foltban olyan fajt is azonosítottak, amelyet több mint száz évvel ezelőtt fedeztek fel, és azóta sem mutatták ki sehol, most viszont húsz egyedet is gyűjtöttek belőle.

Annak ellenére, hogy a pókok meglehetősen jól ismert állatcsoportnak számítanak, a kutatók olyan fajt is találtak, amelyet eddig senki sem írt le. „Ezek a ritka, sőt ismeretlen fajok is azt jelzik, hogy sok mindent nem tudunk még ezekről az élőhelyekről, és szinte mindig találunk valamilyen meglepő eredményt. Sok itt élő faj csak az ázsiai sztyepprégióból ismert, hiszen Magyarországon található a sztyeppek nyugati határa” – tette hozzá Gallé Róbert.

A szakemberek szerint az eredmények azt bizonyították, hogy e kis méretű és meglehetősen elszigetelt elhelyezkedésű élőhelyfoltok is jelentős biodiverzitást képesek megőrizni, ezért e fragmentumokat kiemelt természetvédelmi értékekként kell kezelni. Hatékony védelmüket azonban hátráltatja, hogy ezek a foltok nagyon kicsik és szétszórtan találhatók, miközben e térségekben folyamatosan intenzív emberi hatás éri őket. A megőrzésükhöz a lehető legkisebb mértékűre kellene csökkenteni az emberi beavatkozást – hívták fel a figyelmet a kutatók.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.