Ez baj: most derült ki, hogy mégsem bomlanak le a biológiailag lebomló műanyagok az óceánban

Napjaink egyik legsürgetőbb problémája a műanyagszennyezés: gyakorlatilag az életünk minden területén ott vannak, azonban a szemétbe kerülve, vagy eldobva komoly károkat okoznak, és csak lassan bomlanak le. Éppen erre kínál(ná)nak megoldást a biológiailag lebomló műanyagok, ilyenek már Magyarországon is egyre több áruházban érhetőek el, felváltva például a hagyományos műanyagzacskókat.

Van azonban egy nem is olyan kicsi probléma: egy friss, a Plos One folyóiratban publikált tanulmány szerint ugyanis néhány népszerű, biológiailag lebomlónak hirdetett műanyag valójában nem is bomlik le az óceánokban.

Bár elsőre jó ötlet lehet, hogy természetesen előforduló anyagokból készül műanyag, de a komposztálható és biológiailag lebomló megoldások éppen csak az óceánokban nem bomlanak le. Ennek oka, hogy egy darab szemét nem tud különböző körülményekhez igazodva lebomlani: például lehet, hogy valami egy erdőben vagy egy ipari komposztálóban lebomlik, de az óceánban – ami merőben más körülmény – már nem.

Csak imázst javít és fogyasztót bosszant, vagy tényleg védi a környezetet az újfajta italoskupak?

Nem tűnik fogyasztóbarátnak a nemrég bevezetett rögzített italoskupak. Kérdés, hogy az új csomagolás segíthet-e a bolygót elborító műanyaghulladékok problémáján.

Sarah-Jeanne Royer oceanográfus, a tanulmány vezető szerzője elmondta: „A fogyasztók nem tudják, hogy azért, hogy ezek a tárgyak komposztálhatóak legyenek, be kell kerüljenek komposztáló-létesítményekbe”.

Hozzáfűzi: jó eséllyel, ha lebomló poharat kapnak, az emberek azt végül hagyományos kukába dobják. Ha valaki használ komposztálót, még ott is megvan az esélye annak, hogy az kiömlik, vagy a tartalmát elfújja a szél, így sok helyen végül a szemét bekerül az ökoszisztémába, végső soron az óceánba.

Jelen tanulmányban a PLA-t, a textíliák készítésére használt műanyagot követték nyomon, ami ugyanaz, amit a biológiailag lebomlónak hirdetett evőeszközben és sok másban is megtalálhatunk.

A mintákat tengeri környezetben tesztelték, és volt kontroll is: ezek celluóz- és hagyományos olaj-alapú anyagok, egész pontosan szövetminták voltak. Ezeket kis ketrecekbe helyezték, majd az óceán felszínén hagyták lebegni őket, de volt, ami 10 méter mélyre került. Végül 14 hónapig otthagyták őket – írja a Gizmodo.

Ausztrál tudósok szerint 140 nap alatt lehet képes a műanyag lebontására két gombatörzs

A műanyagszennyezés harmadát adó polipropilént - ami alapesetben több száz év alatt bomlik le - mindössze 140 nap alatt bontja le két gomba, az Aspergillus terreus és az Engyodontium album, állapították meg ausztrál tudósok.

Az eredmények a laboratóriumi vizsgálatok során ezután azt mutatták, hogy a természetes alapú anyagok elkezdtek biológiailag lebomlani, míg az olajalapúak nem. Az igazi érdekesség azonban az, hogy a biológiailag lebomlónak hirdetett anyagok esetében sem volt látható nyoma annak, hogy elkezdtek volna bomlani.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy a biológiailag lebomló műanyagok valójában semmivel sem jobbak: megfelelő körülmények között ezek sokkal jobban lebomlanak, mint a hagyományos társaik, egyedül azt lehet tanácsos elkerülni, hogy ezek hagyományos szemétként végezzék, vagy szétszóródjanak a természetben.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.