Nem biztos, hogy van visszaút, ha a globális felmelegedés eléri a 1,5 Celsius-fokot
Német kutatók klímamodellezése szerint 1,5 Celsius-fokos globális felmelegedés felett jelentősen megnő annak a kockázata, hogy a bolygót hűtő négy nagy természeti rendszer valamelyike összeomlik. És ha ez megtörténik, az magával rántja a többit is.
HVG
Évtizedek óta figyelmeztetnek a kutatók arra, hogy az emberi tevékenység okozta globális felmelegedés nagyon súlyos következményekhez vezethet. Éppen ezért a 2016-ban aláírt Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezményben deklarálták a világ vezetői, hogy 1,5 Celsius-fok alatt tartják a globális felmelegedés mértékét, aminek hatása talán még kezelhető. A németországi Potsdami Egyetem kutatói most világossá tették, hogy ha ezt a határt átlépi az emberiség, onnan már nem nagyon lesz visszaút.
2023-ban fordult elő először, hogy a globális átlaghőmérséklet az év mind a 365 napján meghaladta az 1 Celsius-fokot – az iparosodás előtti szinthez mérve –, így nagyon közel került az emberiség ahhoz, hogy ez az érték elérje a fent említett 1,5 Celsius-fokot – írja a Science Alert. Vannak olyan kutatók, akik szerint a következő évek iparági és kormányzati döntései sorsfordítóak lehetnek, míg mások szerint a fordulópont már évekkel ezelőtt bekövetkezett.
Tessa Möller és Annika Ernest Högner, a Potsdami Egyetem klímakutatói most egy újabb tanulmánnyal álltak elő a témában. A tudósok négy lehetséges fordulópontot vizsgáltak, ahonnan a különböző forgatókönyvek szerint emberi erővel már nem lenne visszafordítható a melegedés folyamata. Az eredményről a Nature Communications című tudományos folyóiratban jelent meg publikáció.
Ha az Atlanti-óceán fő áramlásrendszere, az Amazonas esőerdője, a grönlandi jégtakaró vagy a Nyugat-Antarktiszi jégtakaró összeomlik, az olyan kritikus küszöböt jelent, ami még súlyosabb felmelegedéshez vezet. A tudósok nemrég arra figyelmeztettek, hogy az első már 2050-ben bekövetkezhet, de a grönlandi jégtakaró is pengeélen táncol, már ami az összeomlást illeti.
A német kutatók azt vizsgálták, mekkora az átbillenés kockázata rövid távon (2100-ig), középtávon (2300-ig) és hosszú távon (50 ezer éves távlatban).
Amerikai kutatók szerint a jégolvadás mértéke sem olyan gyors, mint a jégtakaró globális hűtőhatásának csökkenése.
A modellezésük szerint a 2300-as forgatókönyv megvalósulásának kockázata jelentősen nő minden egyes 0,1 Celsius-fokos melegedéssel, ami 1,5 Celsius-fok fölött bekövetkezik, és erősen felgyorsul a 2 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés következtében. Mindez remekül mutatja, mennyire meghatározóak azok a döntések, amelyeket most hoz meg az emberiség.
A tudósok kiemelték: elképzelhető, hogy ha a 1,5 Celsius-fokot akár csak átmenetileg is átlépi a bolygó, akkor onnan már nem lesz visszaút. Ennek oka, hogy az egyes rendszerek összeomlása a dominó-elvet követi, vagyis ha dől az egyik, dőlni fog a többi is. Egyelőre nem világos, hogy ezek mértékét lehet-e lassítani, vagy vissza lehet-e fordítani.
A csapat szerint ha sikerül nullára csökkenteni az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását 2100-ra, az jelentősen hozzájárulhat, hogy hosszú távon minimalizáljuk az összeomlás kockázatának mértékét.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.