A földi pokolhoz hasonlítják mostanában Los Angelest. Nem csitulnak az erdőtüzek, viharos szél nehezíti az oltást. Már kéttucatnyian vesztették életüket, és több mint százezer embernek el kellett elhagynia az otthonát. Donald Trump hamarosan hivatalba lépő elnök az ország történetének egyik legsúlyosabb katasztrófájáról beszél, és nem is túloz.

A tűzoltók mindeközben emberpróbáló erőfeszítéseket tesznek a lángok megfékezésére, és tovább nehezíti a dolgukat, hogy fogytán az oltásra használható víz (no persze városi tüzekre, nem pedig óriási sebességű megatüzekre tervezték a vízrendszereket). Los Angeles tűzcsapjainak legalább a 20 százaléka kiszáradt, és egyre többször hangzik fel a kérdés: hogyan oltsuk el víz nélkül a tüzet. Van olyan terület, ahol a tűzcsapokból teljesen kifogyott a víz.

Flickr/Los Angeles Fire Department

A földrajhoz picit is konyító laikusként óhatatlanul eszébe jut az embernek: hiszen ott van a közelben egy kimeríthetetlennek tűnő vízforrás, a Csendes-óceán. Miért nem használják oltásra a vizét, különös tekintettel arra, hogy a tűz szempontjából mindegy, hogy édes- vagy sós vizet használnak oltásra? A válasz egyszerű, a mögöttes tartalom már bonyolultabb: bár az óceánvíz is oltja a tüzet, viszont egyszerűen fogalmazva, több a kára, mint a haszna.

Amikor ugyanis a tűz oltására használt tengervíz elpárolog, só marad utána, ami felhalmozódik a talajban. Ez a folyamat a szikesedés, ami megnehezíti a növények víz- és tápanyagfelvételét. Hosszabb távon az ilyen károk kopár pusztasággá változtathatják a már felperzselt földet.

Hasonlóképp nyilatkozott Tim Chavez nyugalmazott tűzelemző is a Wall Street Journalnak, mondván, a só megzavarhatja a tápanyagok mozgását a talajban, és mérgezőnek bizonyulhat a kevésbé sótűrő növényekre, például a puszpángra és a somra. „Ha sót adsz a talajhoz, a következő évben nem fogsz tudni ott termeszteni semmit” – tette még hozzá.

De van itt még más is. A tűzoltók által használt felszerelések – tömlők, szivattyúk, tartályok – jellemzően vasból és acélból készülnek, amelyek a sós víz hatására korrodálódnak. Bár a tengeri minőségű acél és a korróziógátló kezelések ezt mérsékelhetik, egy teljes flotta utólagos sósvízi felhasználásra történő felszerelése megfizethetetlenül drága lenne.

Ez persze nem jelenti azt, hogy végszükség esetén ne használnák oltásra a tengervizet. A legutóbbi Palisades-tűz idején Los Angeles megye például speciális Bombardier CL-415 „szuper scooper” korrózióálló repülőgépeket vetett be, amelyek a közvetlenül az óceánból merítik ki a vizet, és spriccelik a tűzre. Ez azonban kivételes, a helikopterek és más repülőgépek inkább biztonságosabb, közelebbi édesvízforrásokra, így például a víztározókra támaszkodnak.

Flickr/ Reino De Espana 43030

A ZME Science arra is felhívja a figyelmet, hogy még ha rendelkezésre is áll tengervíz, annak elérése és szállítása óriási logisztikai kihívást jelent. A tűzoltóautók és a szárazföldi berendezések nem tudnak vizet szívni az óceánból, mert nem megfelelő a partvonal. A tengervíz célhoz szállítása is további lépéseket igényel, például tartályokba szivattyúzását és a tűzoltóautókba való továbbítását. Larry Kurtz, a California Fire kapitánya szerint ez a folyamat idő- és erőforrás-igényes lenne, különösen gyorsan terjedő tüzek esetén.

Miközben Kaliforniában egyre gyakoribb és súlyosabb erdőtüzek várhatók, a tisztviselők alkalmazkodni próbálnak az új helyzethez. A redundáns vízrendszerekbe való befektetés, az elöregedő infrastruktúra korszerűsítése és az erdőtűz-kezelési stratégiák újragondolása csak néhány a megvitatás alatt álló intézkedések közül.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.