Már csak ez hiányzott: ezért nem hatnak annyira újabban az antibiotikumok
Újabb ijesztő tény derült ki a lassan mindenütt jelenlévő műanyagokról, ezek közül is az egészen parányi mikro- és nanoműanyagokról. Beleszólnak abba, hogyan hasznosulnak a szervezetben az antibiotikumok.
HVG
Ha nem úgy hat az antibiotikum, ahogyan kellene, azt újabban már a mikro- és a nanoműanyagok is okozhatják – állítják osztrák, német és magyar kutatók. A Nature folyóiratban részletezett vizsgálataikból ugyanis kiderült, hogy az ilyen műanyag-részecskék gyógyszerekkel való kölcsönhatása megváltoztathatja a gyógyszer felszívódását, elősegítheti a gyógyszerszállítást új helyekre, és növelheti a helyi antibiotikum-koncentrációt, potenciálisan gyengítve az antibiotikum hatását, egyúttal elősegítve az antibiotikum rezisztenciát.
A hétköznapi életben elterjedt műanyagok, a polietilén (PE), a polipropilén (PP), a polisztirol (PS), valamint nylon 6,6 (N66) molekulaszerkezetének komplex modelljei segítségével a Bécsi Egyetem, a Bonni Egyetem és a Debreceni Egyetem kutatói úgy találták, hogy a nanoműanyagok molekuláris szinten kötődhetnek a tetraciklin antibiotikumhoz (ez egy széles spektrumú antibiotikum, amelyet számos betegség kezeléséhez használnak), ami rontja, vagy akár teljesen blokkolja a szervezet azon képességét, hogy felszívja a gyógyszer egyes részeit. Ráadásul a koncentrált, fel nem szívódó antibiotikumok csomói, amelyek a nanoműanyagok felületéhez kapcsolódnak, tökéletes táptalajt jelenthetnek a baktériumok számára, hogy ellenállóvá váljanak a gyógyszerrel szemben.
A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a mikro- és nanoműanyag terhelés körülbelül ötször nagyobb a beltéri környezetben, mint kint. Ennek az egyik oka a nejlon: kiszabadul a textilekből, és például légzés útján bekerül a szervezetbe.
A sejtekbe is behatolnak a mikroműanyagok, melyekből elképesztő mennyiségű oldódik ki a filteres teák fogyasztásával – mutat rá egy új vizsgálat.
S hogy mennyire általános problémáról van szó, azt jól mutatja, hogy a PE-ből, PP-ből, PS-ből és N66-ból készült mindennapi termékek nanoműanyagokká bomlanak le a napfény, a vegyi hatás vagy pusztán a fizikai dörzsölésnek, kopásnak köszönhetően. Olyan darabokra esnek, amelyeket megeszünk, megiszunk és belélegzünk, viszont még csak nem is látunk. Néhányat egyszerűen a bőrünkön keresztül szívunk fel.
Sajnos a nanoműanyagok hosszú távú hatásai még nem teljesen ismertek, mivel ez a kutatási terület még viszonylag új. Számos kutatócsoport dolgozik most azon, hogy feltárja hosszú távú hatásaikat, és nemcsak az emberekre, hanem az ökoszisztémákra, például a tengeri és szárazföldi élőhelyekre, élőlényekre is.
Az viszont már bizonyított, hogy a nanoműanyagok csekély mérete lehetővé teszi, hogy sejtszinten kölcsönhatásba léphessenek az emberi szervezettel, és még a vér-agy gáton is átjuthassanak. Az pedig, hogy még az antibiotikumok hatásmechanizmusába is beavatkoznak csak egy újabb ijesztő adalék káros hatásaik egyre növekvő listájához.
Magyarország 22 ország közül a 22. helyen áll abban a rangsorban, amelyet az alapján állítottak össze, hogy mennyire elégedettek a lakosok az egészségüggyel.
Már a Szijjártó-libling akkugyáraknak sem jut az egyedi állami támogatásokból. Az Állami Számvevőszék súlyos kritikákat fogalmazott meg e rendszerrel szemben, mert nem szolgálja a gazdaság érdekeit.
„Elértük a határt, szürkeségben mi vagyunk élen” – énekli Zentai Márk, aki a Mörk leállása óta szólóban zenél. Az új dal címe Szabadon, és a részben a Pride felvonuláson forgatott klipje a HVG-n látható először.
Egészen hihetetlennek tűnő hírek, melyekről kiderült, hogy igazak. Hihető átverések. Mindkét fajtából jutott bőven az elmúlt hetekben a közösségi oldalakra.