Ha nem úgy hat az antibiotikum, ahogyan kellene, azt újabban már a mikro- és a nanoműanyagok is okozhatják – állítják osztrák, német és magyar kutatók. A Nature folyóiratban részletezett vizsgálataikból ugyanis kiderült, hogy az ilyen műanyag-részecskék  gyógyszerekkel való kölcsönhatása megváltoztathatja a gyógyszer felszívódását, elősegítheti a gyógyszerszállítást új helyekre, és növelheti a helyi antibiotikum-koncentrációt, potenciálisan gyengítve az antibiotikum hatását, egyúttal elősegítve az antibiotikum rezisztenciát.

A hétköznapi életben elterjedt műanyagok, a polietilén (PE), a polipropilén (PP), a polisztirol (PS), valamint nylon 6,6 (N66) molekulaszerkezetének komplex modelljei segítségével a Bécsi Egyetem, a Bonni Egyetem és a Debreceni Egyetem kutatói úgy találták, hogy a nanoműanyagok molekuláris szinten kötődhetnek a tetraciklin antibiotikumhoz (ez egy széles spektrumú antibiotikum, amelyet számos betegség kezeléséhez használnak), ami rontja, vagy akár teljesen blokkolja a szervezet azon képességét, hogy felszívja a gyógyszer egyes részeit. Ráadásul a koncentrált, fel nem szívódó antibiotikumok csomói, amelyek a nanoműanyagok felületéhez kapcsolódnak, tökéletes táptalajt jelenthetnek a baktériumok számára, hogy ellenállóvá váljanak a gyógyszerrel szemben.

A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a mikro- és nanoműanyag terhelés körülbelül ötször nagyobb a beltéri környezetben, mint kint. Ennek az egyik oka a nejlon: kiszabadul a textilekből, és például légzés útján bekerül a szervezetbe.

S hogy mennyire általános problémáról van szó, azt jól mutatja, hogy a PE-ből, PP-ből, PS-ből és N66-ból készült mindennapi termékek nanoműanyagokká bomlanak le a napfény, a vegyi hatás vagy pusztán a fizikai dörzsölésnek, kopásnak köszönhetően. Olyan darabokra esnek, amelyeket megeszünk, megiszunk és belélegzünk, viszont még csak nem is látunk. Néhányat egyszerűen a bőrünkön keresztül szívunk fel.

Sajnos a nanoműanyagok hosszú távú hatásai még nem teljesen ismertek, mivel ez a kutatási terület még viszonylag új. Számos kutatócsoport dolgozik most azon, hogy feltárja hosszú távú hatásaikat, és nemcsak az emberekre, hanem az ökoszisztémákra, például a tengeri és szárazföldi élőhelyekre, élőlényekre is.

Az viszont már bizonyított, hogy a nanoműanyagok csekély mérete lehetővé teszi, hogy sejtszinten kölcsönhatásba léphessenek az emberi szervezettel, és még a vér-agy gáton is átjuthassanak. Az pedig, hogy még az antibiotikumok hatásmechanizmusába is beavatkoznak csak egy újabb ijesztő adalék káros hatásaik egyre növekvő listájához.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.