A szúnyoggyérítés kérdése egyre fontosabb téma Magyarországon is, és nemcsak az apró rovarok bosszantó csípései, hanem a megjelenő új, potenciálisan súlyos betegségeket terjesztő fajok miatt is.

A legismertebb irtási mód, amit nyaranta alkalmaznak, az úgynevezett vegyszeres irtás. Az ilyenkor használt szerek azonban nemcsak a vérszívókat, hanem sok más hasznos élőlényt, például a méheket is elpusztítják, komoly ökológiai kárt okozva – hangsúlyozza a HUN-REN közleménye, hozzáfűzve, hogy emiatt fontos kutatások zajlanak az olyan szelektív biológiai ágensek kifejlesztésére, amelyek kizárólag a szúnyoglárvákat pusztítják el. Ezeket a módszereket takarja a biológiai szúnyoggyérítés.

A biológiai gyérítés nehézsége azonban, hogy ezeket a szereket egy jóval kisebb területre kell kijuttatni, és ezek az élőhelyek sokszor sűrű növényzettel borítottak, így komoly probléma, hogy az ide kiszórt szerek nem jutnak el a vízfelszínig, ahol a lárvák táplálkoznak, és ahol ki kéne fejteniük hatásukat.

Megoldásként ezeket a hatóanyagokat valamilyen granulátumra, például homokra, vagy műanyagra rögzítik, de ez a módszer is számos nehézségbe ütközik. A sokszor használt homokszemcsék – bár természetes anyagok –, éles széleikkel károsíthatják a növényeket, ráadásul túl gyorsan süllyednek le az aljzatra, így az irtószer nem tud elég ideig dolgozni a felszínen.

A szintén gyakran használt műanyag hordozók ugyan kiküszöbölik ez utóbbi problémát – hiszen könnyű szemcseként sokáig lebegnek a felszínen –, de a kémiai irtószerekhez hasonlóan környezetkárosítók. A speciális fehérjékből készült jégpelletek is jó megoldást jelentenek, de gyors olvadásuk korlátozza a használatukat, különösen azokon a meleg klímájú területeken, ahol jellemzően nagy a szúnyogkoncentráció.

Kótai László vezetésével a kutatást irányító HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont, együttműködésben az ELTE TTK Kémiai és a Fizikai és Csillagászati Intézet, valamint a Bay Zoltán Kutatóintézet kutatóival most egy új, környezetbartát és egyben hatékony hordozó granulátum kifejlesztésén dolgoznak.

Módszerük kombinálja a gipsz, a cement és a karboximetil-cellulóz (ismertebb nevén: tapétaragasztó) tulajdonságait, aminek eredményeként a szúnyogirtó szert egy lyukacsos adszorbensre lehet felvinni. A víz felszínére szórt szemcsés készítmény részecskéiből aztán addig oldódik ki a szúnyoglárvákra ártalmas méreg, amíg azok lebegni képesek, ezután vízzel telítődve, természetes anyagként süllyednek az aljzatra. A méreganyag pedig – feladatát elvégezve – ez idő alatt el is bomlik.

A kutatók szerint e módszer komoly jelentőséggel bír Magyarország természetes vizeinek, kiemelten a turisztikai jelentőséggel is bíró Balaton, a Velencei- és a Fertő tó megóvása érdekében – hangsúlyozzák.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.