Valóságos óceáni oázis alakulhatott ki a dinoszauruszokat kipusztító aszteroidának hála, mutat rá egy nemzetközi kutatás eredménye.
Az már nem számít újdonságnak, hogy 66 millió évvel ezelőtt egy 10–15 km-es átmérőjű aszteroida csapódott a mai Mexikói-öböl területére, egy hatalmas, körülbelül 150 km-es krátert hagyva maga után. A becsapódás megpecsételte a dinoszauruszok sorsát, és úgy általában is jelentős hatással volt a földi életre.
Lehet azonban, hogy nem csak pusztítás írható az aszteroida számlájára. Ugyan a katasztrófa a tengeri életet is megtizedelte, de egy nemzetközi kutatócsoport szerint az élet katalizátora is lehetett az esemény.
Az aszteroida ugyanis a szakemberek szerint egy úgynevezett hidrotermális rendszert hozhatott létre a Chicxulub-kráterben, mely egy egyedülálló tengeri környezetet alakíthatott ki a felette lévő óceánban– mintegy 700 000 éven keresztül.
Szató Honami, a Nature Communications tudományos folyóiratban publikált tanulmány vezető szerzője, a Kjúsúi Egyetem ökológusa elmondta: a becsapódást követően a Mexikói-öbölben egy olyan helyreállási folyamat történt, ami nagyban eltért a globális óceánokétól.
A Mexikói-öbölben a hidrotermális esemény akkor megy végbe, amikor víz szivárog a tengerfenékhez. A Föld belsőbb rétegei által melegített víz keveredik az óceáni kérgekben lévő kemikáliákkal, majd feljut magába az óceánba. A hidrotermális folyadék gyorsan lehűl a hideg, mély vízben; a vegyi anyagok leválnak a folyadékról, s végül lerakódnak a tengerfenéken – részletezi a Gizmodo.
Néhány mélytengeri mikroba a hidrotermális tevékenység által felkavart vegyi anyagokat fogyasztja, a mikrobákat pedig meg más organizmusok fogyasztják – a tápláléklánc pedig hosszasan taglalható. Egy 2016-os expedíció során 829 méterről nyertek ki kőzetet a kráterből, melyből sikerült hidrotermális rendszer nyomaira bukkanni. Egészen pontosan egy ozmium nevű kémiai elemet kavart fel ez a tevékenység az óceáni kéregből.
Mint a kutatók fogalmaznak, a becsapódás egy porózus, áteresztőképes struktúrát hozott létre a kráterben, ami ideális táptalaja volt a hidrotermális folyadékrendszernek. Az ozmium maga az aszterodákból származhatott, és a hidrotermális tevékenység a Mexikói-öböl vizébe juttathatta; végül az üledékrétegben rakódhatott le.
A tudósok úgy találták, az ozmium felszabadulása alatti élővilág nagyban eltért a tevékenység megszűnése utánitól. A magas tápanyagtartalmú környezethez szokott planktonok például virágkorukat élték ezen időszak alatt – amint az ozmium szintje visszatért a normál szintre, az alacsony tápanyagtartalmú környezethez szokott planktonok kerültek előtérbe.
A becsapódás tehát valóban lehetett az élet katalizátora is, amellett, hogy nyilvánvalóan szörnyű pusztítást okozott. A hatása azonban több százezer éven keresztül érződhetett az óceánokban.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
A családja körében hunyt el Ozzy Osbourne 76 évesen. Az egykor zűrös életű rocklegenda alig két hete adta le minden idők második legtöbb bevételt termelő jótékonysági koncertjét. Számos egészségügyi problémája volt, Parkinson-kórban is szenvedett.
Az amerikai elnöknek Jeffrey Epsteinnel kapcsolatban olyan összeesküvés-elmélet ellen kell védekeznie, amilyenekhez korábban ő szoktatta a most dühös táborát.
