szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

A papként szolgáló brit John Forde-ot 1337-ben, nagy nyilvánosság előtt, fényes nappal ölték meg. A felbujtó személyét azonban csak mostanra sikerült felderíteni.

Egy majdnem 700 éves gyilkossági ügyet oldhatott meg Manuel Eisner, a Cambridge Egyetem kriminológusa. John Forde-ot, egy papot még 1337-ben gyilkoltak meg – elvágták a torkát és hasba szúrták –, ám soha nem derült ki, hogy ki tette. Most azonban úgy tűnik, megvan a megoldás: a tettes a gazdag szeretője lehetett.

A fejleményekről beszámoló Interesting Engineering szerint az eset egy abból a több százból, amit a Medieval Murder Maps nevű adatbázis tartalmaz, és ami a 14. századi Angliában bekövetkezett természetellenes haláleseteket regisztrálja.

Eisner a canterburyi érsek feljegyzései alapján arra jutott, hogy Forde gyilkosságának felbújtója egy nemesi származású nő, Ela Fitzpayne lehetett. Az egyház többszörös házasságtöréssel vádolta meg őt, aki állítólag többek között Forde-dal is szerelmi viszonyba bonyolódott.

John Forde 1337. május 3-án késő délután, a vecsernye után sétált a Cheapside-on, azon az utcán, ahol a középkori London legnagyobb piactere állt – itt egy paptársával beszélgetett. Ahogy a Szent Pál-székesegyházhoz közeledtek, négy férfi rontott rá és ölte meg őt egy 30 centis tőrrel: elvágták a torkát, egy másik késsel pedig gyomorszájon szúrták. A támadók között ott lehetett Fitzpayne testvére, és a családnál dolgozó több férfi is.

Eisner szerint bár a korabeli esküdtszék tudta, hogy ki volt a felbújtó, végül nem ítélték el őt, mivel nemesi származású volt. „Ez jellemző volt a kor osztályalapú igazságszolgáltatására” – hangsúlyozta a szakember.

Öt évvel később a Fitzpayne-család egyik szolgáját vádolták meg a gyilkossággal.

60 000 ujjlenyomatot vizsgáltak meg, az eredmény igen meglepő: kiderült, hogy nem is annyira egyediek

Az amerikai Columbia Egyetem tudósai létrehoztak egy mesterséges intelligenciát az ujjlenyomatok elemzéséhez és azonosításához, az eredmény pedig alaposan meglepte őket.

Eisner munkája azzal kezdődött, hogy feltárt egy levelet, amelyet a canterburyi érsek küldött a nemes nőnek. Ebben leírta, hogy tudomása van róla, hogy lovagokkal és másokkal – házasokkal és egyedülállókkal – létesít a nő szexuális kapcsolatot, sőt, még papokkal – köztük Forde-dal – is szerelmi viszonyba bonyolódott.

Büntetése a szégyenmenet lett volna hét éven át minden ősszel, ahol a nőnek egy 3,1 kilogrammos gyertyát is magával kellett volna vinnie. A nő visszautasította a vádakat, és mivel a levél csak egyetlen embert említett név szerint, Forde-ot, aki ráadásul nem kapott levelet, rendkívül dühös lett a papra.

Egy másik feljegyzés arra utalhat, hogy egy királyi bizottság vád alá helyezte a nőt és Forde-ot egy bencés perjel kirablása miatt. Ebben a férje, Sir Robert Fitzpayne is érintett volt.

Eisner úgy véli, Forde lojalitása két irányú volt: egyfelől a Fitzpayne-családhoz húzott, mivel támogatták az egyházat és neki köszönhette a rangját, másfelől pedig a püspökökhöz, akik lényegében a felettesei voltak.

Miután az érsek 1333-ban meghalt, a nő még négy évet várt a gyilkossággal, amit aztán fényes nappal, sok ember szeme láttára követtek el. Eisner szerint az egészet a modern orosz és mexikói politikai gyilkosságokhoz hasonlítható, ahol a tett egyúttal üzenet is, hogy „ki a főnök”.

Meglepő módon mindez nem volt hatással a nő házasságára: Robert Fitzpayne haláláig együtt maradtak, így végül ő örökölte a férje vagyonát.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!