Egy majdnem 700 éves gyilkossági ügyet oldhatott meg Manuel Eisner, a Cambridge Egyetem kriminológusa. John Forde-ot, egy papot még 1337-ben gyilkoltak meg – elvágták a torkát és hasba szúrták –, ám soha nem derült ki, hogy ki tette. Most azonban úgy tűnik, megvan a megoldás: a tettes a gazdag szeretője lehetett.

A fejleményekről beszámoló Interesting Engineering szerint az eset egy abból a több százból, amit a Medieval Murder Maps nevű adatbázis tartalmaz, és ami a 14. századi Angliában bekövetkezett természetellenes haláleseteket regisztrálja.

Eisner a canterburyi érsek feljegyzései alapján arra jutott, hogy Forde gyilkosságának felbújtója egy nemesi származású nő, Ela Fitzpayne lehetett. Az egyház többszörös házasságtöréssel vádolta meg őt, aki állítólag többek között Forde-dal is szerelmi viszonyba bonyolódott.

John Forde 1337. május 3-án késő délután, a vecsernye után sétált a Cheapside-on, azon az utcán, ahol a középkori London legnagyobb piactere állt – itt egy paptársával beszélgetett. Ahogy a Szent Pál-székesegyházhoz közeledtek, négy férfi rontott rá és ölte meg őt egy 30 centis tőrrel: elvágták a torkát, egy másik késsel pedig gyomorszájon szúrták. A támadók között ott lehetett Fitzpayne testvére, és a családnál dolgozó több férfi is.

Eisner szerint bár a korabeli esküdtszék tudta, hogy ki volt a felbújtó, végül nem ítélték el őt, mivel nemesi származású volt. „Ez jellemző volt a kor osztályalapú igazságszolgáltatására” – hangsúlyozta a szakember.

Öt évvel később a Fitzpayne-család egyik szolgáját vádolták meg a gyilkossággal.

Eisner munkája azzal kezdődött, hogy feltárt egy levelet, amelyet a canterburyi érsek küldött a nemes nőnek. Ebben leírta, hogy tudomása van róla, hogy lovagokkal és másokkal – házasokkal és egyedülállókkal – létesít a nő szexuális kapcsolatot, sőt, még papokkal – köztük Forde-dal – is szerelmi viszonyba bonyolódott.

Büntetése a szégyenmenet lett volna hét éven át minden ősszel, ahol a nőnek egy 3,1 kilogrammos gyertyát is magával kellett volna vinnie. A nő visszautasította a vádakat, és mivel a levél csak egyetlen embert említett név szerint, Forde-ot, aki ráadásul nem kapott levelet, rendkívül dühös lett a papra.

Egy másik feljegyzés arra utalhat, hogy egy királyi bizottság vád alá helyezte a nőt és Forde-ot egy bencés perjel kirablása miatt. Ebben a férje, Sir Robert Fitzpayne is érintett volt.

Eisner úgy véli, Forde lojalitása két irányú volt: egyfelől a Fitzpayne-családhoz húzott, mivel támogatták az egyházat és neki köszönhette a rangját, másfelől pedig a püspökökhöz, akik lényegében a felettesei voltak.

Miután az érsek 1333-ban meghalt, a nő még négy évet várt a gyilkossággal, amit aztán fényes nappal, sok ember szeme láttára követtek el. Eisner szerint az egészet a modern orosz és mexikói politikai gyilkosságokhoz hasonlítható, ahol a tett egyúttal üzenet is, hogy „ki a főnök”.

Meglepő módon mindez nem volt hatással a nő házasságára: Robert Fitzpayne haláláig együtt maradtak, így végül ő örökölte a férje vagyonát.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.