A Vera C. Rubin Obszervatóriumban végzett Legacy Survey of Space and Time (LSST) felmérés a jelenlegi legnagyobb égboltfelmérés. Egy most nyilvánosságra hozott tanulmány – melyben magyar kutatók is részt vettek – nemcsak az LSST első valódi tudományos publikációja, hanem egyben egy csillagközi vándor eddigi legrészletesebb méréssorozata is.
A HUN-REN tájékoztatása szerint az LSST jelenleg a végső rendszerbeállítási és tesztelési szakaszban működik, és már a végleges műszerezettséggel pásztázza az égboltot. Igaz, ez az időszak még nem a végleges teljesítményű tudományos üzem (amiben a felmérés zajlani fog), de már alkalmas tudományosan értékelhető mérésekre. Nem is kellett sokat várni az első nagy bejelentésre: az LSST egy újabb csillagközi eredetű égitestet, intersztelláris üstököst figyelt meg.
Az ATLAS teleszkóp adatai alapján a kutatók nemrég felfedeztek egy újabb, a Naprendszeren túlról érkező csillagközi üstököst, a 3I/ATLAS-t.
Ez az emberiség által megfigyelt harmadik olyan égitest, amely egy másik csillagrendszerből érkezik. Az égi jelenséget ábrázoló képek közül 9 készült „tudományos módban”, vagyis ugyanazokkal a beállításokkal, amelyet majd az LSST hivatalos működése során is alkalmaznak. Huszonnyolc további kép – az adatok nagyobb része – különféle kalibrációs célokat szolgáló tesztsorozatokból származik.
HUN-REN / Vera C. Rubin Obszervatórium
A legtöbb képen a 3I/ATLAS üstökös jól elkülönül a háttércsillagoktól, így zavartalanul elemezhető. A kutatóhálózat közleménye kifejti: a kóma mérete az idő haladtával fejlődött, és július elejére elérte a mintegy 10 ezer kilométeres kiterjedést. A megfigyelési sorozat alapján sikerült megmérni az üstökös portermelését.
Arra is fény derült, hogy az üstökös nem mutat jelentősebb fényességingadozást rövid órás időskálán, anyagtermelése időben jellemzően egyenletes. A mérések szerint a 3I/ATLAS magjának sugara nagyjából 5,6 kilométeres lehet – jóval nagyobb, mint a 2019-ben megfigyelt csillagközi vándor, a 2I/Borisov magja volt. A csóva iránya azonban meglepő: jelenleg úgy tűnik, mintha az üstökös „maga előtt tolná” a csóvát. Ez valószínűleg jórészt a perspektívának köszönhető: az üstökös csóvája a Naprendszerből kifelé mutat fizikailag, az aktuális rálátásunk meredek szöge lehet az ellencsóvaszerű jelenség kialakulásának oka, magyarázzák a kutatók.
Az üstökösről szóló tanulmányt a Rubin Obszervatórium Naprendszer tudományos konzorciuma (Solar System Science Collaboration, SSSC) jegyzi, és a szerzők között két magyar kutató is szerepel: Szabó M. Gyula és Szigeti László, akik évek óta aktívan részt vesznek az LSST Naprendszer-kutatási programjában. A mostani cikkben közvetlen szerepük volt a többszínű fotometriai adatok kalibrációjában és értelmezésében, a portermelési számításokban, valamint a pozícióadatok gyűjtésében.
A kutatók szerint a 3I/ATLAS minden korábbi csillagközi látogatónál hosszabb ideig figyelhető majd meg. Júniusi megjelenésekor még nagyjából olyan messze volt a Naptól, mint a Jupiter, és jelenleg a Naprendszer belseje felé halad. Napközelségét 2025. október 29–30. körül éri el, a Mars pályájánál is beljebb merészkedve a Naphoz.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
