Képzelje el, hogy ön egy jól működő skandináv demokráciából érkezik Magyarországra. Leteszi a csomagjait, berendezkedik szállodai szobájában, néhány napig várost néz, majd felkeresi a szabadon választott skandináv nyelven jól beszélő, rég nem látott magyar barátját. Egy bizonyos idő után a magyar közéleti viszonyokra terelődik a szó, és az ön barátja a következőt meséli önnek:

„Szerintem ti ott [választott skandináv ország neve] igen nehezen tudjátok elképzelni, hogy a következő történet nem vicc, de sajnos valóban nem az. Szóval képzeld, nálunk az ország első három embere koleszos társak voltak. Ugyanoda és ugyanokkor járt az az ember, aki a legtöbb állami megbízatást nyeri cégein keresztül. Róla az elmúlt egy-másfél évtizedben nem készült egyetlen nyilvános fénykép sem, holott tizennégy éve még ő volt az adóhatóság elnöke. A pártok gazdálkodását felügyelő szervezet, a médiát felügyelő hivatal, a bírói hivatal elnöke, néhány alkotmánybíró és a legfőbb ügyész egyetlen, mellesleg ebből a kollégiumi szobából alapított pártból, esetleg annak holdudvarából került ki. A választási rendszert ugyanez a párt írja, úgy, hogy minél nagyobbra nőjenek saját győzelmi esélyei. A legkorruptabb figurákról egy ország tudja, hogy azok: egyesek óriásbankokat vezetnek, mások olajcégeket, megint mások parlamenti képviselők. Fél ország tudja, hogy ha nálunk egy fővárosi hidat felújítanak, az 9 milliárddal fog többe kerülni, mint valójában, és mely cégek osztoznak a hasznon, amit hogyan és kinek osztanak vissza. A gazdasági növekedés mínusz 1,2%, amit a gazdasági miniszter tündérmeseként jellemez. Alternatívaként szóba kerülhetnek rasszisták, az előző, szintén mínuszos növekedést és korrupciót gyártó pragmatisták és amatőr, saját magukkal is állandó vitában álló zöldek. Ennyi.”

Önnek, mint jóléti demokráciában élő skandinávnak, valószínűleg mindez tökéletesen elég, hogy Magyarországot a politikai térképen valahová Ukrajna és Szudán közé lője be. Mi meg kezdjük megszokni – ami nem csoda, mert évek óta ebben élünk. A hvg.hu Nyüzsi rovata ezúton szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy amit tapasztalunk, állandósága ellenére sem normális.

Lehet tenni ellene.