Tulajdonképpen teljes sikernek is tarthatjuk Orbán Viktor berlini Blitzkrieg-jét: jött, látott, győzött, legalábbis kommunikációban biztosan, jól jött ki mindenből, Merkel fogadta, kicsit meg is dicsérte, ő elmondta, ami nagyjából várható volt tőle, "Görögország távozni kényszerül az euróövezetből, ha elmaradnak a mélyreható reformok", mondja ő, akinek szívügye minden, ami mélyreható reform; és még az sem biztos, hogy nem volt igaza abban, hogy idehaza érdemes várni az euróval.

A válság persze a gazdasági és uniós mondanivalókra hegyezi ki a figyelmet, de mivel Németországról beszélünk, ne menjünk el szótlanul ama apró hír előtt, hogy lapbeszámolók szerint a miniszterelnököt egyrészt jól megszorongatták német konzervatívok a Konrad Adenauer Alapítvány rendezvényén, másrészt, az Axel Springer kiadónál tett látogatása során is másfél órán át kritikus kérdés-feleletben volt része, amelynek keretében kifejezetten magyarázkodnia kellett az elhíresült ópusztaszeri Blut und Boden beszéde miatt. Mindenképp jó hír, hogy a kinti konzervatívoknak nem lehet akármit beadni.

Mint emlékezetes, az Eltörölt Köztársaság Hivatalos Miniszterelnöke pár napja így delirált: "A turul a magyarok ősképe, melybe mindenki beleszületik, mint a nyelvbe és a történelembe. Onnantól, hogy a világra jövünk, a mi hét törzsünk köt szövetséget, a mi Szent Istvánunk alapít államot, a mi seregeink vesztenek csatát Mohácsnál, a turulmadár pedig a most élő, a már meghalt és majd megszülető magyarok nemzeti azonosságának jelképe." A berlini turné óriási szerencséje, hogy erről nem bonyolódott vitába Kertész Imrével. Nobel-díjas írónk ugyanis, akinek minden műve, egész élete arról szól, hogyan viszonyuljon a fenti ideológiát általában hirdetők világához, most elment meghallgatni Orbánt Berlinben, ő is ott ült az Adenauer alapítvány rendezvényén.

Orbán Viktor három fotót is felrakott Facebook-oldalára arról, hogy odamegy, és kezet ráz az ülve maradó idős mesterrel, aki a képek alapján nem úgy tűnik, hogy megkérdezte Orbánt: mi is volt ez a dolog a madárba történő képletes beleszületéssel, hogyan is látja ön a nemzeti azonosságot, a jelképeket, hogyan ítéli meg miniszterelnök úr a szavak súlyát és térfogatát, kellően magas hőfokú társadalom esetén tágulási képességét? Az ilyen üzenetek megfogalmazóinak morális felelősségét? De ha már itt van, miniszterelnök úr, árulja már el, mi alapján dönti el, melyik helyszínen pontosan milyen szavakkal és mit ad elő, az internet korában ugye, amikor semmi nem marad rejtve, amikor a legeldugottabb kis falubeszéd is két perc alatt bejárja a világot?

A miniszterelnök így szerencsére megkímélődött némely kellemetlen másodperctől, helyette elegánsan odavethette Adenaueréknek, hogy "ellen kell állni annak a kísértésnek is, amely azt sugallja, hogy merjünk kicsik lenni." Ő csak tudja: a kísértés az egyetlen, aminek nem tud ellenállni.