- Jó napot, ön Magyar-Országh Béla?

- Nem, hivatalosan átneveztem magam. Most már Nagy-Magyar-Országh Győző a nevem. Amúgy meg mit akar?! Harap ám a kutya…

- Bejelentés érkezett a szomszédaitól. Igazából az egész utca aláírta. Ön garázda, összeférhetetlen, fenyegetőzik és hangoskodik, azt írják.

- Azok? Csak azért, mert irigyelnek! Mert ők szarban vannak, én meg virágzom.

- Miért lennének szarban?

- Maga vak?! Hát én vagyok a szomszédjuk!

- És mi az, hogy maga virágzik? Kivágta az összes fát, és az egész kertet lebetonozta…

- Maga nem a metaforák embere, ugye? Átvitten virágzom. Ez itten a falu legcsinosabb portája. Táblám is van róla, nézze!

- „Tiszta, udvar rendess Ház!” De hát látom, hogy ezt maga írta! Ráadásul helyesírási hibákkal…

- Tábla? Tábla. Ott van? Ott van. Azért írtam én, mert tudom, hogy igazam van, és ezt nem rejtem véka alá. Az írás meg akkor helyes, ha én helyeslem. Amúgy azért betonoztam le a kertet, mert az én Pistikém annyira szeret focizni. Ezt is irigylik a szomszédok tőlem. Ezt a remek focit.

- Azt írják a bejelentők, hogy maga átdobálja a szemetet a szomszéd kertekbe.

- Aljas hazugság. Nem dobálom át. Az asszony átsöpri.

- De mégis miért?

- Mert ha nem söpri át, akkor megrugdosom. Én kérem, rendeletekkel kormányzok. Itten rendnek kell lennie, kérem, ez egy tiszta udvar!

- Maga veri a feleségét?

- Sosem emelek rá kezet! Csak megrugdosom néha, ha okosabb akar lenni, mint amilyen szép. És nem mindennap, mert vasárnap például mindig szentmisére megyek. Rend, család és hit – ezek az én alapértékeim. Csak ezt ez a rohadt, velejéig romlott, irigykedő utca nem képes felfogni…

- Azt is írják, hogy szidja és fenyegeti a szomszédait.

- Minden okom megvan rá. Óriáskereket akartam építeni a kertben, meg zenélő szökőkutat, sípályát, mindenfélét, na, egy komplett Kánaánt. Kiskorom óta saját óriáskerékre vágytam. A kerekem az egész utca díszére válna. Ezért kértem tőlük kölcsön, de elfogadhatatlan feltételekhez kötötték.

- Feltételekhez?

- Ja. Hogy majd fizessem vissza, meg hogy addig is ne rugdossam az asszonyt. Hát dugják fel a pénzüket! Ez a saját belügyem! És juszt is lesz óriáskerék! Dubajban sincs nagyobb. Lesz minden.

- Miből?

- Elveszem az asszony nyugdíját.

- Odaadja?

- Az? Hát az olyan hülye, hogy hozzám jött feleségül! Még ilyen táblája is van, hogy „Szeretlek, Győző, ne hagyd magad!”, meg „El a kezekkel az udvarunktól!”. Azzal szokott menetelni itt a betonon. Ha azt mondom neki, átmenetel vele még a szomszédokhoz is…

- A gyerekei mit szólnak ehhez?

- Olyikat kiházasítottam a téeszelnök fiával, olyiknak focipályát csináltam a kertből… csak ne nagyon szólogassanak, mer’ odalépek!

- Azt írják, erősen iszik is…

- De csakis sajátfőzésű hazait!

- És hogy olyankor agresszív…

- Ezt mondd még egyszer, kis köcsög, és leharapom a füledet!

- Már ne haragudjon, de maga egy ilyen kis töpszli, seggigérő emberke… hogy akarja ezt kivitelezni?

- Hívom a haverokat.

- Én úgy tudom, nemigen vannak haverjai. Ha bemegy a kocsmába, még a zenegép is elhallgat.

- Minden utcában van egy-egy magamfajta. Összetartóak vagyunk. És magára engedem a kutyát!

- Azt ott?

- Azt ott.

- De hát az döglött…

- Átmenetileg. Korábban nyolc évig rossz gazdája volt. De most már egyre kevésbé döglött! Holnap már harapni is fog!

- Maga bolond.

- Bizonyítsa be!

- Rendben. Szakértői véleményt fogok kérni, amit a felülvizsgálati hatóság majd elbírál, két példányban iktat, egyben láttamoz és ellenjegyez, átküldi a fellebbviteli szakbizottság referensének, aki leiratban válaszol, ezt magának kikézbesítjük, persze fellebbezhet, ami halasztó hatályú, viszont ezzel újraindul az eljárás, az akták átkerülnek a…

- Hát jól van, kis köcsög, csináljad csak… addig én itt végzem a teendőimet még egy kicsinység. Asszony!!!! Hol a francban vagy?!?!? Már megint tiszta mocsok ez a beton itten!!!