A kormány ezer példányt nyomtatna a Braille-írásos verseskönyvből, és elérhetővé teszi annak anyagát hangoskönyvben is. Mint mondták, ezzel a fogyatékossággal élőket is bekapcsolnák a "Weöres 100" programsorozatba.

Mind ez nagyon szép, de szükség van erre? Vagy pontosabban: erre van most leginkább szükség?

A Braille nyomtatás rendkívül költséges, egyrészt az eszközök, másrészt a papír mennyisége miatt. A Braille pontok ugyanis lényegesen nagyobbak, mint a látó betűk, így az Egri csillagok kötet Braille-ben éppen 24 látóknak való Egri Csillagok kötetet tesz ki. Ráadásul A/4-es méretben, mert a Braille pontírást rajzlapra nyomtatják.

Szorozgassunk: ezer kötet Weöres-válogatás – mivel egy kötet nagyjából 120-150 ezer Ft – 120 millióba kerül. A szorzás könnyű, az összeg súlyos. Ráadásul a Braille ma már nem számít olyan jelentősnek a látássérültek körében.

Még a legnagyobb Weöres-rajongó gyengén látónak sem erre van a legnagyobb szüksége. Úgy tűnik, a kormány elfelejtette megkérdezni az érintetteket „kedves vakok szeretnétek ti ezt? Vagy esetleg szeretnétek mást? Ne költsük el ezt a pénzt laptopokra?” Válaszoltak volna. A laptopra, beszélő programmal, sokkal nagyobb szükségük van. A beszélő laptopjukkal, hangoskönyvvel be is kapcsolódnának a Weöres 100-ba.

Egyébként ez a Braille-ben nyomtatott ezer kötet igazán szép gesztus. Azoknak a gesztusa, akiknek fogalmuk sincsen azokról, akikkel jótékonykodnak, akiket felülről megajándékoznak, akik közé az üveggyöngyeiket szórják.

Az államtitkár urak és hölgyek nem találkoznak vakokkal, sem másfajta fogyatékosokkal. Nem is akarnak. Nem akarják megméretni nagyvonalúnak szánt gesztusaikat, mert kiderülne róluk, hogy eléggé álságosak. Nem segíteni akarnak, hanem zizit osztani, széles gesztusokkal. Fogalmuk sincs arról, hogy a fogyatékosoknak személyiségi jogaik, függetlenségük, szabadságuk van akkor is, ha segítségre szorulnak.

„Semmit rólunk, nélkülünk!” – szól a fogyatékos mozgalom jelszava, de ez nem jut el az államtitkári bőrfotelekben ülőkhöz. Különösen nem kampány idején, amikor hirtelen ráébrednek, hogy azok szavazatai is fontosak, akiket évek óta semmibe vesznek. A fogyatékosok helyzetét folyamatosan nehezítették eddig is, és fogják ezután is. Néhány folyóméter Weöres Braille kötet csak még nagyobbra nyitja a szakadékot a fogyatékosok és a politikusok között.

Az utóbbiak szeretnek jótékonyságukkal szerepelni, büszkén egymás vállát veregetni, és közben szánalommal a vakokra gondolni. Egyébként pedig látszatintézkedésekkel, politikai görögtűzzel elfedni azt, hogy a gesztus hamis, a bánásmód sértő, kirekesztő és kisstílű. A valódi és hihető gesztusokhoz ismerniük kéne önmagukat, és azokat is, akiknek adni akarnak.

De eszükbe sincs ismerni a fogyatékosok valód igényeit, és úgy látszik ez egészen addig így marad, amíg ezt a fogyatékosok elfogadják, és amíg az államtitkárok és helyettesek, tökéletes egészségnek örvendenek. Amit innen is kívánunk nekik, szívből jövő gesztussal, Hasonlóan az övékhez.

(Szerzőnk látássérült.)