Elcsitul ilyenkor a családon belüli erőszak, bársonyossá válnak a pofonra termett tenyerek, a vak komondorokat a sufniba zárják (majd előkerülnek ismét, ha a kampányguruk kifürkészhetetlen akaratából kifolyólag a Párt a fogyatékos háziállatok hetét kívánná megrendezni).

Pártunk valamiért úgy látja, hogy a házasság, mint olyan, talán veszélyben van: liberális aknamunkások hánynak fittyet neki, anarchista rikoltozók kiabálják túl szelíd, bársonyos hangját. Márpedig a Párt – félreértés ne essék – nem csak egyszerűen egy párt, amely saját politikai szakértelmét viszi az államirányítás zsibvásárára, hogy elegendő vásárlói érdeklődés esetén annak ellenértékéből etesse otthon az éhes csimotákat; az általa gründolt Kormány nem csak közös ügyeink derék házmestere, aki kicseréli a lépcsőházban a kiégett izzót és gondoskodik arról, hogy a kukákat rendben ürítsék, és a trehány Szabóék se a biciklitárolóba pakolják a tavalyi karácsonyfájukat. A házasság meg lesz itten védve, kérem szépen. Ha kell, majd a baráti Iránból hívunk házasságvédelmi szakértőket!

Mert a mi Pártunk és Kormányunk nem áll meg a küszöbön. Magától értetődően bejön a lakásba, kinyitja a fridzsidert, elmajszolja a gyereknek félretett Balaton szeletet és megkérdezi, hogy mikor locsoltuk utoljára a fikuszt. Most éppen az ágy szélén ücsörög, arcán őszinte, lelkes érdeklődéssel. A mi Pártunknak és Kormányunknak ugyanis mindenhez köze van. Gyóntatóatyánk, háziurunk és őrangyalunk is egyben (nem csoda hát, hogy nem olcsó) – és ennek szellemében rendezi most meg a Házasság Hetét. Aki mindezért esetleg pofátlan kukkolónak, perverz leselkedőnek tartaná, inkább magában keresse a hibát!

A Házasság Hete ugyanis igen szép gondolat. Jól illeszkedik a tavalyi Nemzeti Párválasztók megkezdte Nagy Menetelésbe. Azok, akik akkor párválasztottak, mostanra remélhetőleg már házasságkompatibilissé… izé… érlelték kapcsolatukat. És mivel több helyen fáklyás meneteket is rendeznek „a házasságért”, egyből el is masírozhatnak a templomba, miközben körülöttük felizgatott NER-nagyik lengetik a „Nem leszünk szinglik!” feliratú transzparenseket. És valahol készül már az új népszerűsítő filmetűd, amelyben Simicskó István sport- és prütykölésügyi államtitkár, valamint Rónaszékiné Keresztes Mónika, a Fidesz genderügyi szakértetlenkedője spontán bájjal köszöntenek be a jobbikos kampányplakátokról ismerős családhoz, rendes Állampolgárékhoz (itt a gangon, jobbra), ahol a fiatal, deli ifj. Állampolgár Jenő arcán szégyellős, mégis boldog mosollyal meséli el megismerkedésük és házasságuk történetét:

„Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által szervezett, párválasztást megkönnyítő rendezvényen láttam meg Őt, a Család-, Esélyteremtési és Önkéntes Házak egyikében. Ott állt egy "Keresztény Nők a Femen ellen" feliratú pólóban, a falon függő Nagymagyarország-térkép alatt. Én addigra már végighallgattam néhány izgalmas és sokakat érintő, a pártalálással, a párválasztással, a családalapítással kapcsolatos beszélgetést és előadást, úgyhogy majd szétvetette a nadrágomat a feszítő nemzeti érzés. – Szabad egy táncra? – kérdeztem, és megtettük az első lépést egymás felé. Már együtt jártuk a népnemzeti palotást, mikor végre a szemembe nézett és elmosolyodott: – Olyan ez, mintha egy nagy barackfa alatt táncolnánk! A szívem úgy dobogott székelyzászlós pólóm alatt, hogy szinte lepattogtak a gombok az ünnepi Bocskai-kabátomról. – Leszel-e trafikosné az életem Dohányboltjában? – kérdeztem vágytól remegő hangon.

– Bármi leszek, amit csak akarsz! – eresztette le, halk gerlehangon kacagva szégyenlősen a szempilláit. – Ha akarod, te igazi Magyar Férfi, Neked még a gyarmatod is leszek!”

Kövesse a Nyüzsit a Facebookon!