Mi a választás eredményének lényege? "A választás eredményének lényege, hogy Magyarország győzött" – tudtuk meg a miniszterelnöktől, aki szerint, és jellemző, hogy Ön ezt nem tudta, "győzött az összefogás, az együttműködés és az egység", ezzel szemben "alulmaradt a békétlenség, a széthúzás, a cinizmus és a reménytelenség". Ez utóbbi érzés azért nem múlt el teljesen, ha azt látjuk, hogy újra megválasztották polgármesternek Balogh "Lehet, megütöttem Terikét, de csak véletlenül" Józsefet, de ne legyünk telhetetlenek. Nem elsősorban a vak komondoros önkormányzati ember miatt élhetetlen ez az ország.

Ami pedig a cinizmus alulmaradását illeti, a miniszterelnök azzal az üzenettel kampányolt, hogy az jár jól, aki kormánypárti önkormányzatra szavaz, és az nem jár jól, aki nem. "A vasárnapi önkormányzati választás egyik legfontosabb kérdése az, hogy lesznek-e olyan polgármesterek és megyei vezetők, akik képesek együttműködni a kormánnyal", ugyanis "az együttműködéshez bizalom kell. Az nem megy, hogy egyik nap diktatúrát kiáltunk, gyalázzuk a kormányt, lejáratjuk külföldön, másnap pedig azt mondjuk, hogy működjünk együtt, mert pénzről van szó" – hallhattuk tőle néhány napja.

Ez a nyílt színi zsarolásnak az a foka, amit, ha szoci kormányfőtől hallunk, már rég utcára vonul a teljes Békemenet (Lamperth Mónika ennél szoftabb verziójából is ugye mekkora ügy volt), mindegy, velünk már azt is meg lehet tenni, hogy a miniszterelnök azt kérje "az emberektől, hogy olyan önkormányzati vezetőket válasszanak, akik őszintén tudnak közösen dolgozni a jelenlegi kormánnyal". Tehát őszintén, közösen, és persze cinizmustól, reménytelenségtől mentesen. Jó tudni, hogy az emberek vették az adást, tudták értékelni egy régről ismert rendezőelv újbóli térnyerését, és ha jót akartak településüknek, mellőzték a feltűnést, az öncélú, magamutogató ellenzékieskedést.

Nyerni azonban az országosan még nem átütően erős, de stabilnak mondható második helyezésével a Jobbik nyert. Áttételesen, via Fidesz, de mégiscsak a Jobbik. Hogy miért via? Azért, amit Vona Gábor a parlamentben napirend előtt pontosan elmondott: a Jobbik ötletei, programpontjai immár a fideszes kormányzati cselekvés részei, nem jobbikos programokként ismertek. "Rezsicsökkentés, bankok megadóztatása, devizahitelek forintosítása, keleti nyitás, kettős állampolgárság, közmunkaprogram és a sort még persze folytathatnám" – sorolta a rideg tényeket Vona, nem sajnálva a lenyúlást: "mi ennek csak örülünk, ez azt jelenti, hogy egy kétharmados kormányra ráhatásunk van". Ez pontosan így igaz.

Ráadásul nem is most kezdődött. Tokfalvi kolléga már a ciklus elején kimutatta, hogy a cselekvőképes és hatékony Jobbiknak Fidesz a neve, persze a nyílt színi rasszizmus nélkül (most nagyvonalúan hanyagoljunk némely érdekes személyi átfedést).

"2018-ban az lesz a tét, hogy a Fidesz vagy a Jobbik irányítsa az országot" – közölte még a választások éjszakáján a párt elnöke, és bár itt még nem tartunk, meg ott sem, hogy "ma Magyarországon a Jobbik lett az ellenzék", de ha a valódi (még nem is igen létező) ellenzék nem kapja össze magát nagyon hamar, akkor ez tényleg így lesz.