Kedves Rabló Úr!

Köszöntöm újra közöttünk. Látom, nem sokat változott az elmúlt tizenkét esztendőben, megnyugtató, hogy jó egészségnek örvend. Nagy örömömre szolgál az is, hogy a hírek szerint nem töltötte semmittevéssel az időt, állítólag még kerámiázni is megtanult, ami szép, fölemelő foglalatosság, és sokat segít abban, hogy hasznos tagja lehessen a társadalomnak. Csuprokra mindig lesz kereslet.

Azt is örömmel hallom, hogy továbbképezte magát, mégpedig kommunikációs vonalon. Erre, azt hiszem, szüksége is van, mert ugyan Ön rutinos szereplő, és kifejezetten szereti Önt a kamera, de – valljuk be – nyilatkozatai sokszor tűntek összefüggéstelen hadoválásnak.

Fontos, hogy ezúttal frappáns és összefogott legyen, mert Önből időközben mém lett. Cikkek, hosszabb írásművek, filmek, honlapok foglalkoznak viselt dolgaival. Személye a legkülönfélébb viccek és tömör bölcsességek alapanyaga.

Itt kell bevallanom, hogy kissé zavart, amikor Önből néhányan megpróbáltak népi hőst faragni. Hívei szerint ön afféle Robin Hood, aki a szegények érdekében ténykedett, pedig a pénzt elverte, és jelentős részéről még most sem tud számot adni. Ön ügyesen játszott rá arra, hogy a bankokat és az emberek pénzét kezelő egyéb szervezeteket nem szereti senki, de ez legkevésbé sem menti Önt.

Ne szépítsük: Ön hidegvérű bűnelkövető. A rablás az rablás. A hosszú eljárás során bizonyára jól megtanulta, hogy a rablás egy összetett bűncselekmény: kényszerítés + lopás. Tudom, hogy az első elemmel kapcsolatban Önnek hozzáfűznivalója van, hogy Ön azt hangoztatja, nem akart bántani senkit. De higgye el, akiket Ön megfenyegetett, azoknak hirtelen eszébe jutott a jövőjük, a szeretteik, és nem maradt sok választásuk, mint engedelmeskedni Önnek. A lopás meg eléggé egyértelmű: „aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el”.

Ám ezen már felesleges vitatkozni, Ön büntetését letöltötte, és most szabadul.

Kedves Rabló Úr!

Nem haragszik Önre már senki, sőt, mint hírlik, az Ön által kifosztott intézetek készek igénybe venni tapasztalatait, hogy a későbbiekben megóvják magukat és betéteseik pénzét a magafajtáktól.

A beilleszkedés más miatt sem fog gondot okozni. Nézzen körül, a szereplők majdnem ugyanazok, mint amikor a zord büntetés-végrehajtás megfosztott minket az Ön becses személyétől. Rengeteg ismerős arcot fog látni, és az élet sem változott olyan sokat, csak az elrabolni való lett kevesebb. Közlekedési eszközként változatlanul a taxit javaslom, mert a BKV megbízhatatlanabb, mint korábban. De azért szép az élet itt 2024-ben.

Csak azt a háromezer milliárdot, amit Ön elemelt, csak azt nem adja vissza senki.