Szlovák tudósok, a Bratislavai Genetikai és Viselkedéskutató Intézet kutatócsoportjának tagjai bebizonyították: a magyar irányultság megváltoztatható. A magyarság nem születik az emberrel, hanem egy, helytelen nevelés révén kialakuló neurózisos tünet-együttes. A magyarságtudattal fertőzöttek orientációs identitászavarban szenvednek. Hisz a normális lelkivilágú ember tudja: aki Szlovákiában született, az szlovák, Szlovákia lakói a szlovákok. De vannak, akiknél ez az egészséges énkép nem alakul ki. Torzult ösztöneik természetellenes hajlamokat, beteges képzeteket generálnak. Olyanokat, hogy ők nem betegek, hanem egy kisebbség. Meg hogy jogaik vannak. Például, hogy a saját visszataszító szokásaik alapján házasodjanak. Hogy örökbe fogadjanak szlovák gyerekeket. Továbbá, hogy zagyva, őrült makogásukra (melyet ők egyenértékűnek tekintenek az egészséges polgárok szlovák nyelvével) taníthassák az iskolában ezeket az ártatlan gyermekeket. Vonulgatnak az utcán, aztán csodálkoznak, hogy kiprovokálják a normális, többségi társadalom ellenszenvét. Csinálják ezt a magyarságot otthon a négy fal között, ne kérkedjenek vele! De ezek a beteg állatok csak nem nyugszanak. Azt a hazugságot terjesztik, hogy az, miszerint valakinek az identitása esetleg megváltoztatható, az nem jogosít fel semmire. Olyan képtelenségeket hangoztatnak, hogy attól, hogy valami, mint identitás, nem öröklött, hanem a szocializáció során szerzett tulajdonság, még nem betegség. És senkit nem lehet pusztán erre hivatkozva átnevelendő betegnek tekinteni. Meg hogy a szabad identitásválasztás nem azt jelenti, hogy akinek más az identitása, az beteg, tehát kezelni kell.

Fenti mondatok a Talita.hu keresztény női portál főszerkesztője, Konkoly Edit homoszexuális-gyógyító terápiájának kreatív adaptálása a nemzeti kisebbségekre. „A homoszexuális irányultság megváltoztatható” – hirdeti írásának alcímében, mely írás a „Konzervatórium” blogon jelent meg. „A gyógyulás akkor könnyebb, ha a kezelés idejében elkezdődik, még mielőtt az azonos neműekkel folytatott szexuális kapcsolat megszokottá válna (és természetesen csak ha az érintett is akarja). És a gyógyulás nem biztos, hogy a heteroszexualitásra való áttérést jelenti. Sokan maradnak homoszexuális hajlamúak, ám többé nem élnek szexuális életet. Sok homoszexuális szenved, ami szintén azt feltételezi, hogy a homoszexualitás betegség, és mögötte valószínűleg nem csupán az empátiára érzéketlen környezet, az elutasítás van.” – fejti ki a receptet. Hogy a nemzeti(ségi) identitás megváltoztatható, az valóban tudományosan bizonyított. A világon emberek tíz-és százmilliói váltanak, illetve módosítanak nyelvet, kultúrát, azonosságtudatot. Önként és dalolva, szabadon eldöntött kivándorlás, áttelepülés, vegyes házasság hatására. Sokan megteszik egzisztenciális okokból, úgy gondolva, a másik identitás „piacképesebb”. De ha a többség egészében, mindenestül betegségnek titulálja a kisebbségtudatot, az egyrészt sértő, kirekesztő rasszizmus és sovinizmus. Másrészt minél inkább a sértegetés, a gyerekként vagy betegként kezelés útján akarnak valakiket asszimilálni, az illetők többsége juszt is, annál inkább, dacosan ragaszkodik eredeti identitásához. Tehát ez a módszer még ott sem elfogadható, ott sem sikeres, ahol az irányultság megváltoztatása tényleg működhet.

A nemzeti identitással szemben a szexuális irányultság olyasvalami, ami a tudatos, szerzett módon elsajátított anyanyelvvel, népszokásokkal, stb., ellentétben sokkal mélyebben, a hormonokban, az agytekervényekben, az idegekben, a zsigerekben, a lélek-és ösztönvilágban jön létre. Sokkal hamarabb, mint az etnikai, társadalmi vagy politikai identitás. Hogy pontosan miként, azt teljes egzaktsággal nem tudjuk. De egy biztos: rábeszéléssel, terápiával, neveléssel senkinek a vágyait nem lehet „átállítani.” Nem lehet valakiben olyan iránt vágyat ébreszteni, amire (akire) nem vágyik. Ilyenkor szoktak rámutatni a vallási fundamentalisták, mint Konkoly Edit is, a „kigyógyult”, megtért homoszexuálisok ezreire. Nekik hogy sikerült? – kérdik diadalittasan. Hát, kábé úgy sikerült, ahogy a katolikus egyháznak a cölibátus. Papíron. Persze a helyzet azért nem ilyen szimpla. A meleg vágy helyére „normális” hetero késztetést teremteni nem lehet. De azt meg lehet csinálni, hogy valaki a meglévő homoszexuális vágyait elfojtja, blokkolja, tudatosan nem éli ki. Netán még heteroszexuális kapcsolati boldogságot is színlel. Vannak a melegek között is elve mélyen vallásos vagy megtért neofita emberek, akiknek szexuális késztetése és világnézeti meggyőződése között antagonisztikus feszültség van. Őket lelki terrorral, érzelmi zsarolással, pokoltűzzel riogatással jó eséllyel rá lehet venni ilyen terápiára. Sőt, mivel ők is betegnek gondolják önmagukat, szeretnének „gyógyulni”, akár még átmeneti placebo-effektus is elérhető náluk. Aztán vannak biszexuálisok, akiknek nem okoz gondot, hogy a titkolt vágyaik mellett „rendes” párkapcsolatot is fenntartsanak, kettős életet éljenek. Nappal a templomban tisztes házasemberek, éjszaka a melegbár démonai legyenek. S végül a melegek között szintén akadnak frigid, impotens, halvérű, netán előnytelen külsejük, gátlásaik miatt visszahúzódó személyek, akik eleve nem élvezik annyira saját szexuális ösztöneiket. S „a békesség kedvéért” könnyen lemondanak róla, hisz amúgy se érzik nagy veszteségnek.

Ha Konkoly Edit önként jelentkezőkön kipróbálná a terápiás buzinevelő-módszert, csak rajta. Ám az olyan, a homofóbia fénykorában létező receptekre, mint a kauterizálás (az ágyéktáji terület orvosi kiégetése), a kasztráció, az elektrosokk, a röntgenkezelés, a hormonadagolás vagy a lobotómia, valószínűleg nem találna annyi önkéntes alanyt, amennyi kiadna egy reprezentatív mintát. Meg ilyen eljárásokhoz – bizonyos fránya jogászkodás és orvosetikai blabla mellett – talán Brüsszelnek is lenne pár szava. S hát tőle, keresztény lelki emberként nyilván távol áll az ilyen drasztikus, művi beavatkozás. Az önmegtartóztatás viszont nem igazán vonzó perspektíva, ráadásul így a „sokasodjatok és szaporodjatok” parancsolata sem teljesül. De mivel Konkoly Edit művéből kiviláglik az üzenet, a Lukács György-parafrázis: a legrosszabb heteroszexualitás is jobb, mint a beteg homoszexualitás – valamit tenni kell. Hogy mit? Kurvulni. Keresztény nők, elő a kollagénes rúzst, szopós szájat varázsolni! Meg kivillantani a csöcsöt és segget, vonaglani a rúdon! Lehetetlen, hogy ennek a buziságban szenvedő pasasok ellen tudjanak állni. A kurvaterápia amúgy is a meleg-gyógyítás bevett eszköze, legalábbis az 1995-ös Gay and Lesbian Almanac szerint. (Magyarul idézi Vanessa Baird: A szexuális sokféleség. HVG Könyvek, 2003. 121.o.)  Persze lehetnek a módszernek nemkívánatos mellékhatásai. Például sok heteroszexuális kan van annyira elvetemült, hogy gyógyulásra vágyó buzit szimulál egy potya dugásért. Hogy ez ízléstelen ötlet? Természetellenes a hívő, monogám nőket arra ösztönözni, hogy idegen férfiaknak rakják szét a lábukat, csak hogy azok így gyógyuljanak? Ja, ízléstelen és természetellenes. Legalább annyira, mint a magácska buzinevelős ötletelése, drága Edit.