Szombat este hétkor Sashalomban adománygyűjtő vitézi bál rendeztetett a Vitézi Rend szervezésében. Idézet a helyesírási hibákkal sűrűn föltuningolt meghívóból:

„A csak elővételben rendelhető 10.000 Ft/fő áru belépő jegy magában foglalja a vacsora költségét, valamint minden belépő árából 5.000 Ft/fő hozzájárulást vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr köztéri lovas szobrának felállításához, melyről névre szóló oklevelet adunk! […] Kérünk minden résztvevő rendtársunkat, hogy hagyományainkhoz híven tombolatárgyat hozzon magával, melynek teljes bevételét szintén a Kormányzó úr lovas szobrának felállítására fordítjuk.”

Húsz éve nyilván önmagában ezen is fölkaptam volna a vizet, de akkor még alacsony volt az ingerküszöb, , azonban az elmúlt húsz évben a politika szimbolikája elég sokat horthyzálódott ahhoz, hogy a föntiek ma ne legyenek elégségesek a laptophoz való leülésre. (Csak egy apró mozzanat: 1999 végén az SZDSZ élénken, az MSZP kevésbé élénken tiltakozott, amikor a koronát átvitték a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe. Utána jött az elmúltnyolcév. Visszavitték? Nem vitték vissza. Ezért eddig kevesen gyalulták Gyurcsányt, pedig lehetne.)

Ami a bált magasabb minőséggé emeli, az a két fővédnök személye: Kovács Péter XVI. kerületi polgármester és Szatmáry Kristóf nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, mindketten fideszes országgyűlési képviselők.

A miheztartás végett: az 1920-ban alapított Vitézi Rend a Horthy-korszak egyik bázisát jelentette, Horthy mind lakosságot, mind területet, mind vagyont illetően 1941 és 1944 között a teljes katasztrófába vitte az országot. Ha nem lettem volna egyértelmű: a második világháború idején a magyar állam politikájának köszönhetően meghalt közel egymillió ember, kiknek több mint fele zsidóként a Soá áldozata. Többségük halála Horthy- és nem Szálasi uralmához köthető. Emellett a kormányzó belekormányozta az országot egy olyan háborúba, amelynek a végkimenetele teljesen egyértelmű volt – csak rá kellett volna nézni 1941-ben a földgömbre –, további százezrek teljesen értelmetlen és felesleges halálát okozva.

De ez még nem minden.

Magyar nacionalista szempontból is súlyosan elmarasztalható Horthy, konkrétan azért, hogy a Trianonban elcsatolt, majd 1938 és 1941 között visszatért országrészek – mindenekelőtt a két bécsi döntés által visszatért, magyar abszolút többségű területek – most nem Magyarországhoz tartoznak, miképp azért is, hogy 1944 októberében átadta a hatalmat a legalja söpredéknek, fél évvel meghosszabbítva a háborút, további százezrek halálát és Budapest teljes szétlövését okozva ezzel.

Amennyiben a Fidesz – nagylelkű leszek a határidőt tekintve – az Országgyűlés következő, hétfői üléséig nem zárja ki Kovácsot és Szatmáryt a frakcióból, és utóbbit a kormányfő nem meneszti államtitkári pozíciójából, azzal a következőt üzeni: a Horthy Miklós lovas szobrát fölállítani célul kitűző vitézi bál ideológiája egybeesik a kormányzatéval és a mai kormány fölvállalja azt a Horthy Miklóst, akinek munkássága végeredményét föntebb nagyon vázaltosan leírtam.

A kormányzat ilyen és ehhez hasonló lépései – például az életfa (teológus legyen a talpán, aki bebizonyítja, hogy az életfa kompatibilis a kereszténységgel, márpedig Magyarország állítólag egy keresztény ország) minapi, Kazahsztánból történt elindítása a Magyar-Turán Alapítvány szervezésében, Lezsák Sándor spirituszrektorságával – mind azt üzenik: tök fölösleges a Jobbikra szavazni, a magyar ember a Fidesztől is megkapja ugyanazt, amit a Jobbik kínál.