Tetszett a cikk?

Úgy persze könnyű, ha a rend igényére ráhúzzuk a rendpártiságot. Akkor a demokratikus rendről, a joguralom helyreállításáról nem kell beszélni.

Most, hogy meg sem fordul a fejében a lemondás gondolata, vagy bármi más, ami gondolatra emlékeztetne, Mesterházy Attiláról kiderül, hogy elkezd teljesen jól látni dolgokat. "...azok, akik korábban a leghangosabban követelték az összefogást, most szintén a leghangosabban kritizálnak ugyanazért" – nyilatkozta teljesen jogosan, így utólag elismerve azt is, hogy a "kiszélesített szövetség megkötésekor óriási volt a nyomás a szereplőkön". Vettük észre, Attila.

Az immár második (sőt, az önkormányzatiakkal együtt sokadik) gigantikus bukta kettős folyamatot indított el a baloldali szövetség és a hozzá, vagy egyes részelemeihez közeli értelmiség berkeiben: megkezdődött a) egymás, b) a nép basztatása. Az MSZP részéről talán Török Zsolt volt szóvivő ment eddig a legmesszebb, amikor a Facebookon közzétette: "Braun és társai a párton belül, Konrád György és társai azon kívül rendelkeznek sok jó tanáccsal, ötlettel. Csak már nem nagyon van több liba, hiába lenne még pár ötletük" – utalt nem Bajnaira, hanem a híres rabbi-viccre.

A "Braun és társai" egyébként nem egy ügyvédi iroda, hanem Braun Róbert viszonylag új keletű szoci politikust és néhány olyan párttársát jelenti, akik a bukta után mégiscsak megpróbálták megismertetni egymással a pártelnököt és a lemondás gondolatát, ill. némely konzekvencia levonását; hiába.

Mesterházy úgy értelmezi helyzetét, hogy mindhárom idei választásra kapott mandátumot, amúgy tényleg mindent világosan lát, ami a buktához vezetett ("nem voltak jelen eléggé a kistelepüléseken, lemaradtak a szervezetépítésben (…), voltak kampánytechnikai, ütemezésbeli, logisztikai problémák is, a kampány alatt burokban éltek"), de maradni akar, mert "az igazság a mi oldalunkon van", különben is, azért a neki tanácsokat adó értelmiség is nézzen már magába.

A helyzet az, hogy ebben teljesen igaza van – ettől függetlenül, még a bukta éjjelén, természetesen neki kellett volna elsőként felállnia.

Konrád György például egy tévéműsorban halál komolyan általa favorizált személyeket ajánlott a budapesti főpolgármesteri posztra (amúgy érthetően, ha a jelenlegi, nem kőbe vésett MSZP-s jelöltet elnézzük). Álljon már meg a menet: még mindig van liba? Amit másoknak minden felelősség nélkül ajánlhatunk?

Míg az MSZP választmánya legalább annyit megtett, hogy – Botka László pártállami csengésű szavaival – "kritikus, önkritikus és konstruktív vitát folytatott", addig ez a folyamat némely pártvezető és pártközeli értelmiségi fejében el sem kezdődött. Bajnai Gordonon kívül sem Mesterházytól, sem a teljes összefogást kierőszakoló, majd a bukta után valamiért "egyesült Európát" hirdető Gyurcsány Ferenctől nem hallottunk őszinte, önreflexív gondolatokat. Fanclubjuk pedig a gyászmunka keretében dührohamot kapott.

"Elvárni, hogy a baloldali összefogás vezetői gratuláljanak a választások után Orbán Viktornak, ahhoz hasonlítható, mintha azt várták volna a zsidóktól, hogy gratuláljanak az első zsidótörvényt elfogadó Imrédy-kormány győzelméhez" – közölte Heller Ágnes. "...vegyük már észre, ez valódi diktatúra. Hogy változás legyen, ahhoz olyan sokkhatásnak kellene érnie Magyarországot, mint Németországot vagy Japánt a világháború végén" – állította Krémer Ferenc. "Győzött a cselédmentalitás, amely mindig sunyi, egyéni megoldásokban kereste az érdekérvényesítését (…) A nép nem rejtőzködő fele pedig háromnegyed részt a diktatúrára vagy a fasizmusra szavazott. Mit lehet itt tenni? Ez egy ilyen ország" – tudtuk meg Arnold Mihálytól. Jó. És most?

Most kéne nem elmulasztani a csöndben maradás lehetőségét. Ez vonatkozik egyébként a humortól és önálló gondolatoktól sok éve megkímélt Farkasházy "BMX-tandem" Tivadarra és a fél szárszói brancsra is.

*

Egyelőre egy kézzelfogható eredménye van a baloldal választási bukásának: kb. két nap erejéig bejárta az MSZP-t az idézőjeles "rendpártiság" kísértete, amit azért muszáj idézőjelbe rakni, mert az, amit így neveznek, és az, amit ezalatt értenek, véletlenül sem fedi egymást, nehogy véletlenül racionális alap kerüljön a terméketlen és konfúz vita alá.

A rendpártiság úgy került elő, hogy Mesterházy beszámolója szerint a viharos választmányi ülésen elhangzott: "a kisebb településeken az is befolyásolta támogatottságukat, hogy nem megfelelő hangsúllyal foglalkoztak a »cigánykérdéssel« és a közbiztonsággal". A pártot azzal szembesítették, hogy "a Jobbik elhódította a szavazóik egy részét", majd erre az Origo beszámolója szerint Mesterházy úgy reagált: "tudatosabban kell megszólítani ezt a réteget, és »rendpárti baloldal kell«. Ezen a kifejezésen többen értetlenkedtek, Steiner Pál pedig vissza is utasította, és megjegyezte, hogy ő nem kíván egy ilyen rendpárti MSZP tagja lenni." Pedig ha értjük, nem pedig direkt félremagyarázzuk Mesterházy szavait, akkor másmilyen MSZP-ben nem érdemes tagnak lenni.

Hiába: alig telt el 48 óra, maga Mesterházy is visszavonulót fújt az ATV-ben. A rendpártiságról nem volt vita, csak az egyik jelölt, Varga Zoltán vetette fel dilemmaként, hogy "létezik-e rendpárti szociáldemokrata elképzelés?" – távolította el magát önmagától és a témától a pártelnök, miközben azért érzékeltette, Európában azért létezik olyan, hogy demokratikus rend, jogok és felelősségek összehangja, közösségi normák betartása. Aztán a Népszabadságnak már egyenesen azt mondta: "olyan, hogy rendpárti MSZP, nincs, nem is lesz". Úgy persze könnyű, ha a rend igényére ráhúzzuk a rendpártiságot. Akkor a demokratikus rendről, a joguralom helyreállításáról nem kell beszélni, egyrészt mert az sok idő, másrészt gondolatokat igényelne.

A rendpártiság persze irritáló hívószó, az első asszociációk: Boross Péter, férfias rendőrség, kakastoll, csendőrpofon, vagy ami még rosszabb, Habony Árpád a zebrán. Pedig lehetne ebből értelmes diskurzus is, ha a párt és csatolt részei végre belátnák: nemcsak saját pártépítésük és egy későbbi győzelmük szempontjából fatális tévedés a vidéket és a "rend" szót a náciknak átengedni, de társadalmilag is teljes katasztrófához vezethet. Illetve lehet, hogy pont ez lesz az a sokkhatás, amit Krémer Ferenc jósolt.

A baloldal nemcsak az elmúlt négy évben, de azelőtt sem vette észre, hogy az emberek alapvetően nyugalmat és biztonságot szeretnének, és ebbe beletartozik az is, hogy a rend az ő uborkáját is megvédi (illetve Gyurcsány egy idő után észrevette, de már későn). Még jobb lenne, ha az állam számára a milliárdos csalások és az ő uborkája egyaránt számítana, de a saját kiskert, az almafa, a ház: szentség, mint minden, ami magántulajdon. Ha a magát baloldalinak tartó pártok valahol nem néznék le azokat, akiket állítólag képviselnek, akkor a "megélhetési bűnök" elkövetőinek származására tekintet nélkül állnának a meglopott, megvert kistulajdonosok, nyugdíjasok, a vidéki rendnélküliség áldozatai mellett. És akkor nem az lenne a helyiek egyetlen alternatívája, hogy "Ellopták az uborkáját? Ha a Jobbikra szavaz, jön a csendőrség!"

Ha valaki kíváncsi arra, hogy pontosan mit mulasztott el a baloldal, olvassa el a Magyar Narancsban Stemler Miklós alapos írását, a Népszabadságban pedig Tanács István békési riportját. Revelatív erejű felfedezés lesz nyilván, hogy a sokak által lenézett közmunka például igenis számít vidéken, hálásak voltak érte a Fidesznek. Vagy itt van pl. ez: "a Jobbik ötezer forintra csökkentené a Fidesz-kormány által 50 ezer forintra emelt büntethetőségi határát a lopásoknak, ez pedig Zsolt Tolna megyében lévő falujában is kulcskérdés." Kulcskérdés továbbá, hogy a baloldal (ha már valamiért nincs konzlib oldal) képes-e a kognitív folyamatok minimumára, képes-e arra, hogy demokratikus és jogálló válaszokat adjon akár a Jobbik által feltett kérdésekre is, vagy továbbra is a háborgók és a PC értelmiség mondja meg nekik, hajlandók-e végre beszélni a szabadság, a nyugalom és a (jog)biztonság alapjáról.

Szabadság, te szülj nekünk micsodát? Na erről van szó.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!