hvg.hu: Barack Obama a G 20-ak csúcstalálkozóján határozott szankciókat helyezett kilátásba az adózást megkerülő vállalatokkal szemben. Mennyire elterjedt a világban ez a gyakorlat?

Farkas Péter: A kapitalista gazdaságban vannak szabályok, melyek a legtöbb szereplő viselkedését meghatározzák. Ha a játékszabályok nem világosak, azaz alternatívák is kínálkoznak, például az adózás kikerülésére, illetve az állam pénzügyi ellenőrzése alóli kibújásra, akkor lavírozni lehet. Erre szolgálnak az offshore cégek, illetve piacok. Csak becslések vannak arról, mekkora tőke vándorolt világszerte olyan helyekre, ahol a fejlett országoknál jóval kedvezőbb feltételekkel adózhatnak. A kormányok mindeddig farizeus módon viszonyultak a problémához.

T

ény, hogy a legnagyobb multinacionális cégek, a legnagyobb vállalatok is élnek az offshore nyújtotta előnyökkel. Az informatikai és számítógép gyártó cégek közül a Hewlett-Packard, az IBM, a Cisco, a Google,  szinte az összes nagy cég. A Microsoft tizennégy külföldi leányvállalata közül nyolcat jegyeztek be adóparadicsomokban. A termelő vállalatok mellett a kereskedő cégek is „kerülő úton” veszik ki a profitot. De vannak kifejezetten vagyonmentő offshore cégek, melyek a családi pénztárakat rejtik el az egyes államok adóhivatalai elől, kifejezetten azzal a céllal, hogy az anonimizált vállalkozások teljesen követhetetlenné váljanak. Az ilyen cégek, illetve az adóparadicsomokban létesített bankok mossák tisztára a fekete gazdaságban keletkezett pénzeket, például a drogkereskedelemből származó hatalmas összeget. Olyan off-shore cégek is vannak, melyek a védelem alá eső jogdíjak, szabadalmak behajtását végzik.

Persze kedvező adózású területek nemcsak a karibi térségben, vagy a Csendes-óceáni szigetvilágvilágban vannak. Találunk ilyet Európában, de az Egyesült Államokban is. Nevada állam például nem kötött a szövetségi kormány adóügyi hivatalával információ-szolgáltatási szerződést, vagyis az ott működő cégekről az amerikai adóhivatalnak nincs tudomása. De adóparadicsomnak számít Delawere, Utah, Wyoming állam is.

Farkas Péter

hvg.hu: A magyar közvélemény figyelmét pillanatnyilag Ciprus, az ott bejegyzett cégek adózása köti le,  tekintettel a hazai közszereplők, a jegyban elnőkének, a miniszterelnöknek, a pénzügyminiszternek korábbi tevékenységére.

F.P.:  Ciprusban az offshore cégek az EU csatlakozásig 4,5 százalék társasági adót fizettek, jelenleg 10 százalékot. Ráadásul a cégeket be kell jegyeztetni a cég igazgatótanácsával és felügyelő bizottságával együtt. Vannak helyek, Európán belül is, ahol ennél kevesebbet kell fizetni, például a brit Csatorna-szigeteken, Giblaltárban, Lichtensteinben, Luxemburgban. Magyarországon is be lehetett jegyeztetni off-shore cégeket egészen 2004 májusáig, amíg be nem léptünk az Európai Unióba. Addig a külföldi állampolgárok három majd 4 százalék adót fizettek az itt bejegyzett off shore cégekből kivett jövedelmek után. Mivel számos külföldi cég ma is adó-és vámkedvezményben részesül, még mindig jelentős számban Magyarországon maradtak, székhelyük éppúgy megtalálható a Petőfi Sándor utcában, mint például Újlengyel községben. 

hvg.hu: Ön többek között a jelenlegi világgazdasági válság kialakulásának okait kutatja. Vajon az amerikai ingatlanpiac összeomlásában, és a „pénzügyi buborék” kipukkanásában, illetve a nemzetközi pénzügyi spekulációkban volt szerepe az offshore jelenségnek?

F.P.: A pénzügyi luftballon nagysága minden képzeletet felülmúlt. A hetvenes évekig a reálgazdaság és a pénzügyi szféra együtt fejlődött, a nemzetközi pénzáramlás a nemzetközi kereskedelemhez hasonló nagyságrendű volt, vagyis lényegében azt adták el, amit megtermeltek. Ma pedig a nemzetközi pénzügyi tranzakciók a tényleges kereskedelemnek mintegy a százszorosára rúgnak.  A spekulációban érdekelt gazdasági szereplők érthetően keresik az adóparadicsomokat, az alacsony adózás miatt, no meg azért is, mert az offshore bankok és biztosítótársaságok alapításával szabadon rendelkezhetnek a felhalmozott óriási vagyonokkal. Az adóparadicsomokban nincsenek állami előírások, sem az alaptőke nagyságára, sem a tőke-megfelelési mutatóra vonatkozólag, a bankok pedig kihasználják a szabályozás és pénzügyi felügyelet teljes hiányát.

hvg.hu.:  De miért csak most telt be a pohár?

F.P.: Mert az adóelkerülés olyan méreteket öltött az egyes országokban, hogy az már meghaladja a toleranciaküszöböt. A neoliberális gazdaságpolitika leszűkítette az egyes államok jövedelmét. Ugyanakkor most, a válság körülményei között égető szükség van a gazdaságösztönzés, és élénkítés minden lehetséges eszközére, hiányoznak a bevételek. 2009. április elején, a G 20-ak csúcsértekezletén elsősorban Nagy Britannia vetette fel hangsúlyosan ezt a témát, vagyis hogy az adóparadicsomokat vonják be egy átláthatóbb, több információt nyújtó rendszerbe.

hvg.hu: Akkor most várható valamiféle nemzetközi pénzügyi felügyelet létrehozása?  

F.P.: Tervek már születtek, de nincsenek illúzióim, hogy gyors változások lesznek,  ugyanis sok nagyvállalat érdekelt a jelenlegi helyzet fenntartásában. Figyelemre méltó azonban, hogy az OECD újabb listát készített, melyben fekete, szürke és fehér színekkel jelölik az egyes országokat. Fekete színnel jelölték azokat az országokat, melyek nem is akarnak tárgyalni az adóparadicsomok felszámolásáról, az új ellenőrzési rendszer bevezetéséről. Ebbe a kategóriába áprilisban négy országot soroltak: Costa Ricát, Malájziát, Fülöp szigeteket és Urugay-t, de ha jól tudom, ez utóbbi már kiegyezett az OECD-vel. A szürke országok között, melyeknek a vezetői legalább tárgyalni hajlandóak, az európai „miniállamok”’ mellett ott van  Svájc, Belgium, Szingapur, Chile és Ausztria . Megjegyzendő, hogy Hollandiában, de Londonban és New Yorkban is nyithatnak offshore cégek irodákat, egyes, az adóelkerülést segítő jogszabályok alapján. Várható, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer csak lassan alakul át, az európai és a globális ellenőrzési mechanizmusok lassan születnek majd meg. Csak egy további, óriási, elmélyülő válság vezethet a viszonyok radikális átszabásához. Amennyiben a helyzet nem súlyosbodik, és kisebb mentőakciókkal sikerül fellendíteni a világgazdaságot, az adóparadicsomokhoz némi óvatossággal nyúlnak hozzá.

hvg.hu: Hallott már valaha olyat, hogy egy ország vezető politikusai változatlanul fenntartanak offshore cégeket, illetve korábban offshore cégeket irányítottak, lényegében kezdeményezői illetve eszközei voltak a hazai adózást megkerülésének?

F.P.: Európában bevett gyakorlat volt mindmáig az adóparadicsomokba menekülés. Moralizálni persze sokan szoktak, de ettől a cégek nem zavartatják magukat. Az offshore tevékenységben a transznacionális vállalatok zöme részt vesz. Igazán elvi és frontális támadást az adóparadicsomok ellen eddig csak a globalizáció- és kapitalizmuskritikai civilmozgalmak indítottak. Magyarországon a választási kampány témája lett az offshore, bár feltehetően a jelenlegi ellenzéket támogató vállalkozói körben is vannak offshore cégek tulajdonosai, illetve haszonélvezői. Elgondolkoztató, van-e erkölcsi különbség aközött, hogy egy politikus maga is aktívan részt vesz ezekben az adóelkerülési játszmákban, vagy pedig csak közvetve haszonélvező – amennyiben kampányát részben adóparadicsomokból finanszírozzák?  

Pelle János