hvg.hu: Van-e komoly érdeklődés az egyetemen a Központ iránt?

P. Szabó Sándor: Feltétlenül. Központunk tulajdonképpen az egyetem kínai tanszéke. Nyelvi kurzusainkon mintegy száz hallgató vesz részt, közülük tízen egy éven át ösztöndíjasként tanulhatnak kínai egyetemeken. De előadásaink és szemináriumaink iránt is nagy az érdeklődés, tárgyainkat az egyetem bármelyik hallgatója felveheti, anélkül, hogy kínai szakos lenne. Szoros az együttműködés az ottani felsőoktatási intézményekkel, kutatóközpontokkal is.

P.Szabó Sándor

P. Sz. S.: Azért nem ilyen sötét a kép. A kétoldalú kereskedelem dinamikusan növekszik, és elérte az évi 7 milliárd dollárt. Igaz, az import hatszorosa a magyar exportnak, de 2000-ben még 23-szorosa volt. Nem könnyű a kínai piacra exportálni, de ez más országoknál is így van: az EU még tavaly is többet exportált a 7,5 milliós lakosú Svájcba, mint az 1,3 milliárdos népességű Kínába.

A hiedelmekkel ellentétben Kínából elsősorban nem textíliák és cipők érkeznek, hanem gépek és berendezések, elektronikus alkatrészek, számítástechnikai eszközök. Ezeknek jelentős részét azután az EU országaiba viszik tovább. A magyar szállításokban is nagyjából hasonló termékek dominálnak: motorok, elektronikai távközlési termékek, számítástechnikai eszközök, egyéb gépipari termékek, gyógyszer. Emellett az elmúlt években számos kínai nagyvállalat fektetett be Magyarországon, köztük a Hainan Airlines, a Huawei, a Lenovo, illetve a Bank of China pénzintézet. Több olyan kínai beruházás is körvonalazódik, amely várhatóan a közeljövőben valósul meg. A kínai vállalkozások többezer munkahely létrehozásához járultak hozzá, és sok millió dollár tőkét hoztak Magyarországra.

hvg.hu: Ugyanakkor Magyarország már nem az EU-ba irányuló kínai export első számú kelet-európai elosztó központja, és megritkult az itt élő kínai népesség is.

P. Sz. S.: Kétségtelen, hogy miközben Magyarország hosszú ideig Kína legnagyobb kereskedelmi partnere volt a kelet-közép-európai régióban, mostanra a második helyre szorult, Lengyelország mögé. Ami az itt élő kínaiakat illeti, a két ország között 1989 és 1992 között kölcsönös vízummentesség állt fenn, ekkor indult meg a kínaiak gazdaságilag motivált betelepülése. Eleinte főként kisebb üzleteket bonyolító, "seftelő" kínaiak érkeztek hozzánk a transzszibériai vasútvonalon, és hátizsákból árusították portékáikat a "lengyelpiacokon". A kilencvenes évek első felében megváltozott a Kínából érkezők összetétele: egyre több, kapcsolatokkal és tőkével rendelkező üzletember költözött hozzánk, akik már jelentős befektetéseket hajtottak végre. A kilencvenes években hosszú ideig közel ötvenezer fős kínai populáció élt Magyarországon, mára ez a szám körülbelül húszezerre esett vissza.

hvg.hu: Miért?

P. Sz. S.: Egyrészt a magyarországi piac telítődött, már nem tudott eltartani olyan sok, gyakorta igen hasonló termékkínálattal dolgozó kínai kereskedőt. Másrészt folyamatosan csökkent Magyarország kelet-közép-európai nagykereskedelmi központ szerepe a kínai áruk forgalmazása terén, mivel a környező országokban is egyre több kínai nagykereskedő vetette meg a lábát. Harmadrészt, számos üzletember visszatért Kínába, mert úgy ítélte meg, hogy hazájában jobbak a lehetőségek az üzleti életben.

hvg.hu: Milyen helyzetben van pillanatnyilag a kínai gazdaság?

P. Sz. S.: Továbbra is dinamikusan fejlődik, az előrejelzések szerint a harmadik negyedévben a GDP 9 százalékkal nő a múlt év hasonló időszakához képest. Márpedig ez a gazdaság vásárlóerő paritáson számolva a világ második legnagyobb gazdasága az Egyesült Államok után (a jüan árfolyamát is tekintetbe véve pedig a harmadik helyen áll, az USA és Japán mögött). Kína a világ második legnagyobb exportőre, és igencsak szorongatja Németországot az elsőségért folytatott küzdelemben. A kínai gazdaság továbbra is exportvezérelt, és rendkívül fontos számára a tőkeimport. Mivel a jelenlegi válságra jellemző, hogy tőkehiány lépett fel a világban és beszűkültek az exportpiacok, a kínai vezetés most elsősorban arra törekszik, hogy pénzt pumpáljon a gazdaságba, illetve, hogy fejlessze a belső felvevőpiacot. Nagy összegű válságmenedzselő csomaggal rukkolt elő, és igyekszik a belső keresletet generálni. Ez utóbbi területen hatalmas tartalékok vannak, a hazai kereslet ugyanis távolról sem akkora, mint amekkorát a megtakarítások, illetve a lakosság vásárlóereje indokolna.

hvg.hu: Nem fog-e kipukkadni a kínai lufi? Nyomják a pénzt a cégekbe, az export viszont csökkenőben van, a belső kereslet nem növekszik. Nem vezet ez előbb-utóbb rossz adósságokhoz, a banki szféra megroggyanásához, a gazdasági növekedés drasztikus lefékeződéséhez?

P. Sz. S.: Ez olyan reális veszély, amellyel a kínai gazdaságpolitika alakítói is számolnak. Nemrég a kínai jegybank elnöke, Zhou Xiaochuan is arra figyelmeztetett, hogy a gazdaság stimulálására szánt pénzek felhasználása sok esetben óriási pazarlás mellett, és igen alacsony hatékonysággal történik. Hozzátette, számos projekt esetében veszélyben forognak a kihelyezett hitelek. Az ottani Állami Számvevőszék is több olyan veszélyre hívta fel a figyelmet, ami a gazdaság stimulálására szánt összegek felhasználásával kapcsolatos. Az állami szervek tehát figyelemmel kísérik a gazdasági mozgásokat, és úgy tűnik, a folyamatok irányítása nem csúszik ki a gazdaságpolitika irányítóinak kezéből.

hvg.hu: Említette a viszonylag alacsony belső keresletet. Ennek mi az oka?

P. Sz. S.: Számos oka van, közülük az egyik, hogy a társadalombiztosítás csak kevesekre terjed ki. A kínai ember öreg napjaira, vagy betegség esetére takarékoskodik, hiszen tudja, hogy csak magára, illetve a családjára számíthat. Ez az óvatos életvezetési taktika rendkívüli módon visszafogja a belső keresletet. A kínaiak gyakran mondogatják - félig viccesen, félig komolyan -, hogy az orvosok a nép első számú közellenségei. A kórházakban, rendelőintézetekben ugyanis mindenért sokat kell fizetni.

hvg.hu: Miért nem terjesztik ki a társadalombiztosítást? Az sok mindenre gyógyír lenne.

P. Sz. S.: Hu Jintao elnök-pártfőtitkár 2020-at jelölte meg, amikorra az ország teljes lakosságára kiterjesztik a társadalombiztosítást. A késlekedésnek több oka van. Egyrészt a szigorú születésszabályozási rendszer következtében a kínai társadalom ma már öregedő társadalom, másrészt a gazdasági fejlődés még mindig meglehetősen egyenetlen, a jövedelmek az országon belül rendkívül eltérőek. A városlakók lényegesen jobb anyagi körülmények között élnek, mint az ország népességének kb. 70 százalékát adó falusi lakosság. Ráadásul kelet-nyugati irányban is nagyok az eltérések: a keleti területek gazdaságilag sokkal fejlettebbek, mint a közép-kínai régió, vagy a még inkább lemaradt nyugati területek. A társadalombiztosítás kiterjesztése tehát a mainál jóval nagyobb költségvetési forrásokat feltételez.

hvg.hu: Addig pedig bíznak a konfuciánus tanok erejében? Ami előírja, hogy a gyermek gondoskodjék szüleiről.

P. Sz. S.: A hatályos kínai alkotmányban is benne foglaltatik, hogy "a felnőtt korú gyermeknek kötelessége szüleit eltartani és segíteni". Mivel a népességszabályozás a lakosság legnagyobb részének csak egy gyermeket engedélyez, gyakorta előfordul, hogy egy fiatal házaspárnak akár tizenkét idős emberről kell egyszerre gondoskodnia, ha a férjnek és a feleségnek egyaránt él mindkét szülője és mind a négy nagyszülője.

Pelle János