A könyv az Akadémiai Kiadó Gazdaságpolitikai kerekasztal című sorozatának harmadik kötete. A bemutatón részt vett Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) volt elnöke, aki szerint a szerzők „elképesztő műveltségről” tesznek tanúbizonyságot a kötetben, aminek köszönhetően ő a könyvben való elmélyedés közben „rendkívül kicsinek érezte magát”.

A volt ÁSZ-elnök egy szórakoztató történetet is előadott. Húsz éve eladta 1500-ös Ladáját. „Egy cirkuszos vette meg, aki azt mondta, hogy nála nincs készpénz, de menjek el vele a város szélére, a cirkusztelepre […] és ott ki fog engem fizetni. Három nagydarab ember beült velem a kocsiba – be lehet helyettesíteni a könyv gondolataiba, hogy kik ülnek az autóban mellettünk. Én vezettem, de mások mondták meg, hogy merre menjek” – folytatódott a mai gazdasági helyzetre vonatkoztatott példabeszéd. A cirkusztelepen kiderült, hogy a hetvenötezer forint helyett a cirkuszos két cerkófmajmot és egy boát akar a Ladáért adni. Meg is mutatta Kovácsnak a három állatot. A boát épp egy patkány harapdálta – a félelem legkisebb jele nélkül. „Mivel ez egy magyar patkány, nincs benne a genetikai kódjában a világról szerzett azon ismeret, hogy ez nem egy tömlő, hanem egy kígyó, akitől rettegnie kellene. Hetente egyszer a kígyó megeszi a patkányt, majd jön a következő patkány, de ő sem fél” – idézte Kovács a cigány cirkuszost.

„Mi minden van benne a genetikai kódunkban és mi minden hiányzik” – elmélkedett az egykori számvevőszéki elnök, immár a könyv kapcsán. „Úgy próbálunk közgazdaságtant csinálni és megérteni a világot, hogy azok a genetikai kódok nincsenek bennünk, amelyek alapján ezeket a dolgokat el kellene képzelnünk.” Kovács szerint mindegyik szerző erre próbál magyarázatot keresni, így a kötet tökéletes egységet képez. (Utóbb kiderült: Kovács megkapta a cirkuszostól a hetvenötezer forintot.)

Kovács úgy folytatta: bár többgenerációs festőművész családból származik, sosem értette a szürrealizmust: „Mitől válik a megtörténhető valóság megtörténhetetlenné és a gazdaságilag megtörténhetetlen megtörténhető valósággá?” – tette föl a költői kérdést. A kötet a mai magyar szürrealizmust mutatja be – szögezte le Kovács. Elég ritka, hogy egy magyar közgazdasági tanulmánykötet olvasmányos legyen – folytatta a méltatást. Perverz öröm ezt a könyvet olvasni: jól van megírva, de amiről szól, attól az ember rosszul van.

A könyvből kiderül, hogy jelentős veszteségeket okozva, de a válságok előbb-utóbb véget érnek – mondta. Ám a tűzoltással hatalmas károkat lehet okozni, ha a tűzoltók mindent eláztatnak, azt is, amit nem kéne. „Könyörgöm, a tűzoltással ne tegyük tönkre a meglévő építményeket” – fogalmazott.

Mint Győrffy Dóra, a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Tanszékének adjunktusa – egyébként két méterrel a női magasugrás országos csúcstartója – elmondta, ő „nagyon elfogult az államháztartási hiánnyal szemben”, ugyanis ebből írta a disszertációját, de a költségvetési politika komplikáltabb dolog annál, mint hogy mekkora az államháztartás hiánya. Szerinte a különböző mennyiségi mutatók – mint az államháztartás hiánya, de emellett az újraelosztás és az adók nagysága is – „rendkívül leegyszerűsítették a költségvetési politikát”, ugyanis legalább ennyire fontos, hogy „a kiadásokat mennyire hatékonyan használják föl, az adókat milyen hatékonyan szedik be”. Győrffy a „hatékony közigazgatás és hatékony kormányzat” fontosságára hívta föl a figyelmet.

A fiatal adjunktusnak a kötetben megjelent tanulmánya az euróövezet négy, egyébként sok tekintetben különböző állama, Olaszország, Finnország, Portugália és Írország példáján keresztül mutatja be a költségvetési politika és a növekedés közti összefüggéseket. Mint hozzátette: Portugália – és, mint most látszik, Görögország – példája igazolja, hogy az euróövezetbe történő belépés nem hozza el automatikusan a Kánaánt.

Válság, euró és utána? A költségvetési politika szerepe a felzárkózásban című tanulmányában a magyar költségvetési stabilizációt üdvözlő Győrffy úgy fogalmaz: „A jövő szempontjából […] különösen lényegesnek bizonyulhat, hogy a válság és a kiigazítás fájdalmas tapasztalatai mind a politikai osztályban, mind pedig az állampolgárokban tudatosították azt, mennyire súlyos következményei lehetnek a fegyelmezetlen költségvetési politikának.” (Bokros Lajos súlyos kudarca a választáson mintha ellentmondana ennek a megállapításnak.)

Vizsgálódásai során a Győrffy arra a következtetésre jut, hogy „az állam mérete és a növekedés között […] egy fordított U alakú összefüggés van: bizonyos feladatok ellátásával az állam tevékenyen hozzájárulhat a gazdasági hatékonyság növeléséhez, míg az újraelosztás egy adott szintje felett uralkodóvá válnak az ellenösztönző hatások és a pazarlás”.

Győrffy szerint Finnország példája azt mutatja, hogy a magas – ötven százalékos – újraelosztás is finanszírozható, ha a jogrend kiszámítható és a közjavakat hatékonyan használják föl. A korrupt közigazgatás viszont adóelkerülést és alacsony foglalkoztatottságot von maga után. Ezért a gazdaság állapotát nem csak mennyiségi, hanem részben minőségi mutatókkal érdemes leírni.

A tanulmány különösen részletesen foglalkozik a portugál költségvetési politika és növekedés kapcsolatával, illetve mindennek a reálgazdasági folyamatokra való hatásával. „Az elemzés bemutatja, hogy az intézményi minőség javítása nélkül a költségvetési politika egyes részelemeinek mennyiségi változtatása nem vezethet tartós eredményhez.” Portugália gazdasági helyzete tanulságos Magyarország számára – derül ki az írásból. „Magyarországon az elmúlt időszakban egy ördögi kör alakult ki, melyben a bizalmatlanság, a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága és a lassú növekedés egy önerősítő negatív kört alkot. […] Ha ezt belátjuk, akkor a dolgozat kérdését úgy fogalmazhatjuk át, hogy a bevezetett intézkedések révén sikerülhet-e megtörni ezt a rossz kört. A fenti kérdésre a válasz egyértelműen nem.”

Tanulmánya végén a szerző annak a reményének ad hangot, hogy „Magyarországon az elmúlt évtizedekre jellemző fűnyíróelvet, illetve ad hoc reformötleteket előbb-utóbb felváltja majd egy, az intézményrendszer minőségének javítását előtérbe helyező, többéves távlatokra épülő intézkedéssorozat. Hiányában a tartós relatív stagnálás az euróövezeten belül is reális várakozásnak tekinthető, azaz a felzárkózás továbbra is ábránd marad.”

A hvg.hu-nak interjút adó közgazda szerint „egy-egy mutató – legyen az az önkormányzatok, a megyék száma vagy az adószint mértéke – másodlagos ahhoz képest, hogy miképp működik”. Hozzátette: egy olyan ország gazdasága is működhet jól, melyben huszonöt, és egy olyan is, melyben ötven százalékos az újraelosztás aránya. Lapunk kérdésére Győrffy azt mondta: a fölzárkózáshoz muszáj visszaszorítani a korrupciót, ehhez viszont – mint Finnország példája mutatja – elengedhetetlenül fontos a korszerű elitképzés, „ahol a közjót az egyetemi évektől kezdve belenevelik a hivatalnokokba”. Hozzátette: „Ez egy olyan kérdés, ami csak fölülről oldható meg. Magától nem fog kitisztulni a rendszer. A korrupciónak van egy öngerjesztő köre: ha mindenki korrupt, én is az vagyok, ha senki sem az, én sem vagyok az. Van tehát két egyensúlyi rendszer, és nagyon nehéz eljutni az egyikből a másikba.”