Sebők János
Sebők János
Tetszett a cikk?

Vidéki atyafiak körében néztem Vona Gábor tévés szereplését az Orbán Viktorral történt Nagy Találkozás után, s a fenti beszólásnál sokkal durvábbak is elhangzottak. Jobbikos ismerőseim nagyon elégedetlenek voltak vezérük szereplésével, aki szerintük már rossz irányba viszi a pártot, s most a „falkavezér” előtt is túlságosan meghunyászkodott.

Kétségtelen, a Jobbik korábbinál visszafogottabb politizálása, eddigi parlamenti szereplése meglepetés a politikai közvélemény és csalódás a pártra szavazók egy tekintélyes része számára. Az emlékezetes „mellényes” bevonulás után a párt ultrái azt várták, hogy a Jobbik majd nekiront a kormánypárti koalíciónak, és a parlamenti patkóban, a bizottságokban is folytatja a párt imázsával összekapcsolódott, radikális, botrányos akciózást.

Orbán Viktor a Jobbiknál. Balról jobbra: Varga Mihály, Orbán Viktor, Vona Gábor, Hegedüs Tamás, Balczó Zoltán
©

A Jobbik azonban a Parlamentbe kerülve gyorsan harcmodort, politikai gyakorlatot, s ennek nyomán arculatot váltott, amiben nagy szerepe van annak, hogy Orbán nem reagált a teátrális provokációkra, a nagyhangú nyilatkozatokra, hanem szimbolikus politizálással, a Jobbik népszerű követeléseinek adoptálásával ellopta a show-t, megnyerte, leszerelte a szélsőjobb szavazóinak, szimpatizánsainak jelentős részét. Közben a pártot és annak vezetőit továbbra is kellő távolságtartással kezelte, s jobboldali riválisát is gyakorlatilag kiszorította a politikai játéktérről.

Így, egy-két hét elteltével, a Jobbik már válaszút elé került: vagy folytatja a harsány, média-és botránypolitizálást, vagy beilleszkedik az Orbán vezérelte új közéletbe, parlamenti rendbe. A Jobbik az utóbbit választotta. Abbahagyta a keménykedést, néhány próbálkozástól eltekintve visszavett az utcai-kocsmai hangvételből, alkalmazkodott a Fidesz-KDNP által bevezetett törvényhozási munkához. A szimpatizánsok meglepve tapasztalhatták, hogy bár a legerősebbnek vélt ellenzéki párt képviselői a kormányprogramra még nemet mondtak, de azt követően jórészt megszavazták a beterjesztett kormánypárti törvényjavaslatokat, támogatták a kormányzati intézkedéseket, többnyire elfogadták az interpellációkra adott válaszokat, megdicsérték Orbán 29 pontját, s még akkor sem ellenzékieskedtek, amikor könnyen fogást lehetett volna találni a kormánypártokon. A Jobbik ugyanis – miután a Fidesz- „lenyúlta” a párt programjának privilegizált pontjait – képtelen volt a továbbiakban hatékonyan politizálni. A pártnak nem volt válasza ezekre a lépésekre.

Amíg a választás előtti politikai erőtérben az utcáról kellett megszólalnia, akcióznia, provokálnia, addig a rasszista, antikommunista antigyurcsányista, nacionalista, revizionista hangvétel és tematika „ütött” és hatott. Vona és körének megszólalásai a közvéleményben és a médiában egyaránt visszhangot váltottak ki, épp ezért sokan nemcsak erőt láttak a pártban, de a párt szavazóit démonizálva már-már szélsőjobboldali, nyilas-fasiszta veszélyt vizionáltak. A parlamenti keretek között viszont a Jobbik politikusai amatőrnek, erőtlennek és jellegtelennek bizonyulnak. Továbbra is a Múltat középpontba állító szimbolikus politizálást erőltetik, ahelyett, hogy a hatásos fellépést garantáló, a Jövő szempontjából fontos stratégiai jelentőségű nemzeti sors- és szakkérdésekkel (gazdaság, oktatás, egészségügy, szegénység, informatika, vízügy, mezőgazdaság, K+F stb.) foglalkoznának. 

Az elmúlt hetekben az is kiderült, hogy a párt nemcsak a káderállományát – politikusokat, szakértőket, tanácsadókat – tekintve áll meglehetősen rosszul, hanem a frakciótagok döntő többsége is – Hegedűs Tamás és Gyöngyösi Márton  kivételével – gyakorlatlan, súlytalan. A párt médiaarcaként Novák Előd és felesége nem igazán szimpatikus, Novák megnyilatkozásai  („lógjon!) kifejezetten ellenszenvesek, a választási plakátokon szereplők nagyágyúk közül Morvai Krisztina eltűnt a belpolitikából, Balczó és Pörzse pedig olyan, amilyenre számítottunk (semmilyen), a korábban radikális hangot megütő Zagyva, Sneider pedig egy ideje visszavett a B-közép hangvételből, s próbál igazodni a parlamenti normákhoz.

Vona Gábor, a háttérben Balczó Zoltán
©

S ha már a névsornál tartunk, akkor okkal vetődik fel a kérdés, hogy vajon Vona Gábor elég formátumos politikus-e a párt előtt tornyosuló parlamenti feladatok megoldásához? Eddigi szereplése eléggé talányos, hiszen a választás előtt még kétharmados győzelmet vizionáló, magabiztos pártvezér manapság feltűnően visszafogottan politizál. Mondhatnánk azt is, hogy emlékezetes mellényes antréja óta csupán epizódszereplője a parlamenti előadásoknak, s mostanság egyáltalán nem tűnik karizmatikus népvezérnek.

Vona – akárcsak a pártja – egyelőre keresi a helyét az új helyzetben, s mindinkább olyan reálpolitikusként jelenik meg, aki kerüli a durva konfrontálódást, óvakodik a szélsőséges megnyilvánulásoktól, hiszen ha „szalonképes” politikus akar maradni, ha hosszú távon akar karriert építeni, ha meg akar szabadulni a pártjával összekapcsolódó újfasiszta imázstól, akkor másként nem is tehet. Ez a bűvészmutatvány azonban nem könnyű. Pedig az önkormányzati választásokig a pártvezérnek egybe kell  tartania, meg kell  őriznie a mögötte felsorakozott, meglehetősen heterogén tábort. Vona ezért mostanság óvatoskodva lavíroz egy kettős arculatú párt élén, s megpróbálja a csapdahelyzeteket kikerülni.  

Ma már nyilvánvaló, hogy a Jobbik-kal kapcsolatosan korábban emlegetett veszélyek erősen túlzottak voltak. A párt felemelkedése, népszerűsége csak a Gyurcsány-MSZP uralta, súlyos válságokkal terhelt politikai erőtérben lehetett ekkora sikertörténet.  Vezetői között sok a karrierista, egoista, exhibicionista, akik korábban más csapatokban keveset rúghattak labdába, a tartalékban vagy még ott sem szerepeltek, a Jobbiknál viszont befogadó társaságra találtak. Igy az évek során egy heterogén összetételű pártképződmény jött létre, amely az évtized végén kedvezőtlenre forduló és egyre nagyobb feszültségeket gerjesztő társadalmi-szociális változásokat észlelve elfoglalta a Fidesztől jobbra lévő üres politikai mezőt. Az MSZP-Gyurcsány regnálás utolsó éveiben aztán a patchwork párt mögé egy nem kevésbé heterogén szavazótábor is felsorakozott, s a Jobbik – aféle szélsőjobboldali gyűjtőpártként – a választásokon besöpörte ezeknek a főleg vidéken élő elégedetleneknek, kiábrándultaknak, radikálisoknak, frusztráltaknak a voksát.  (Voltak köztük idősek és fiatalok, mérsékelt konzervatívok és balosok, szélsőségesek és kocsmai hőbörgők, újnácik és anarchisták). Közülük sokan azt várták, hogy a párt parlamenti erőként majd ugyanazt és ugyanúgy folytatja, amit az utcán elkezdett.

Az Orbán és Fidesz--KDNP uralta új politikai erőtérben azonban a Jobbik helyzete megváltozott. A korábbi nemzetáruló „ellenség” kikerült a kormányzati szerepből, az akciózás pedig az ellenségkép hiányában és a „forradalom” kétharmados eljövetelével értelmetlenné vált, sőt a fideszes hatalomgyakorlás közben a Jobbik választási programjának jelentős része is okafogyottá vált. Ugyanakkor az évekig rendszeren kívül létező radikális párt az establishment része lett. Vona és a frakció tagjai betagozódtak a politikai elit tagjai közé (élvezik az ezzel járó előnyöket, kiváltságokat), s a jelek szerint ott is akarnak maradni (Egyik nyilatkozata szerint Vona már most a 2014-es választásokra készül.).

Ebben a helyzetben viszont a frakció tagjai már nem sokáig játszhatják a kint is vagyunk, bent is vagyunk szemfényvesztő játékot, mert a párt kezdi elveszíteni korábbi arcát, karakterét.  A radikális, kemény hang, illetve az utcai performance-k nélkül a Jobbik most egy leeresztett lufira emlékeztet, amiben az is szerepet játszik, hogy az utóbbi időben a pártmédia is látványosan lebénult, érdektelenné vált, a Jobbik kommunikációja látványosan csődöt mondott. Mindennek következményeként a pártegységen máris komoly repedések mutatkoznak.

[[ Oldaltörés (Folytatás) ]]

A jelek arra utalnak, hogy nő a „mezei hadak” (radikálisok) és a pártelit (pragmatisták) közötti feszültség, amit siettethet, hogy mostani látogatása alkalmával Orbán Viktor ellentmondást nem tűrően megvonta a határokat, s kijelölte a Jobbik politikusai előtt kínálkozó lehetőségeket. Vonáék választhatnak, a jövőben parlamenti vagy utcai erőként – a demokratikus, parlamenti normákat, törvényeket betartva vagy azokat áthágva, kijátszva – akarnak jelen lenni a politikai életben. A döntés nem könnyű, hiszen a kettős arcú párt – bármelyik alternatívát is választja – vesztesként kerül ki a csapdahelyzetből, s prognosztizálható a párton belüli szakadás, amit Vonáék az önkormányzati választások minden bizonnyal megpróbálnak majd megakadályozni. Előbb-utóbb azonban dönteniük kell, s nincsenek könnyű helyzetben.

Ha elvtelenül, pragmatista okokból Orbán „útitársául” szegődnek, akkor eltántorítják maguktól a radikálisokat, ha szembeszegülnek Orbánnal (ebből a szempontból érdekes lehet Budaházy perének kimenetele), akkor kiírják magukat a politikából, s ezt Vonáék – ha már bekerültek a politikai szalonba – nem akarják. Így az önkormányzati választásokig minden bizonnyal marad ez a mostani semmilyen, halogató, lavírozó  politika, aztán majd az új politikai helyzet a Jobbik számára is új lehetőségeket, a későbbiekben pedig akár új tárgyalási pozíciókat eredményezhet.

Orbán Viktornak viszont egyelőre nincs mitől tartania, hiszen az elmúlt két hónapban meglepően sikeresen jött ki a Jobbikkal folytatott hadakozásból. A párt „megszelídítésével” két legyet is ütött egy csapásra. Korábban (MIÉP, Kisgazdapárt, MDF) már sikeresen alkalmazott politizálással még az önkormányzati választások előtt sikerült visszaszorítania, illetve megosztania a szélsőjobbot, egyúttal a baloldalon is elnémította a nyilas veszéllyel, fasizálódással fenyegetőket. Kérdés, hogy mindez ősszel mire lesz elég, amikor a helyzet éleződni fog, mert meg kell kezdeni a kormányzást, be kell mutatni a költségvetést, el kell számolni a gazdasági ígéretekkel stb..

Ha a Fidesz-nem hibázik nagyot, ha az Orbán által megígért gulyáskapitalizmus működni kezd, ha sikerül rendet tenni és elszámoltatni, ha a gazdaság lendületbe jön, ha feldereng egy mainál élhetőbb ország képe (a felmérések szerint a Fidesz- népszerűsége változatlan, a bizalom kitart, társadalmi elégedetlenséggel egyelőre nem kell számolni) akkor a Jobbik elnevezésű politikai képződménynek a Fidesz-kétharmada mellett nem sok lehetőség kínálkozik a parlamenti politizálásra. (Legalábbis addig, amíg tart a csodavárás.) A karrieristák és a radikálisok útja ezért feltehetőleg elválik, a párt a mostani repedések mentén szakadni fog. Vona és a pártelit pedig eldöntheti, hogy maga is szembefordul Orbánnal vagy karrierpolitikus és útitárs lesz?

A  nyári szünet után, az önkormányzati választások közeledtével minden bizonnyal választ fogunk kapni ezekre a kérdésekre is.

                                                                                                 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Egy hónapra bezárnak az iskolák Szlovákiában

Egy hónapra bezárnak az iskolák Szlovákiában

Egy nap alatt 16 ezer új fertőzöttet találtak Olaszországban

Egy nap alatt 16 ezer új fertőzöttet találtak Olaszországban

Erősödik a vírusnyomás: 2066 újabb fertőzöttet azonosítottak, 47-en haltak meg

Erősödik a vírusnyomás: 2066 újabb fertőzöttet azonosítottak, 47-en haltak meg