hvg.hu: A napokban hozták nyilvánosságra a Globális Korrupciós Barométer vizsgálatának idei eredményeit. E szerint Magyarországon tovább nőtt a korrupció.

Alexa Noémi: Kétféle fő mérőszámot használunk. Az egyik a barométer, amikor a lakosságot kérdezzük meg. A magyar állampolgárok 75 százaléka szerint az utóbbi három évben nőtt a korrupció. Ez nem feltétlenül reális mérce, hiszen nem a korrupciós esetek számából indulunk ki, s nem is abból, mennyire érzékelik másutt korruptnak az országot, hanem az állampolgári véleményekből.

Alexa Noémi

Persze nincs is olyan korrupciót mérő szám, ami teljesen objektív lenne. Ugyanakkor a másik fő mérőszám a korrupcióérzékelési index is romlott Magyarországon. Ez 0 és10 közötti skálán pontozza az országokat, és olyan nemzetközi felmérések alapján rakjuk össze, amelyek a korrupciót a gazdasági fejlettséggel, a demokrácia fokával együtt mérik  

hvg.hu: Minek tulajdonítható ez a romlás?

A. N.: Nehéz a válasz: annak tulajdonítható-e, hogy egyre több ügy kerül nyilvánosságra, így egyre inkább a köztudatban van a téma, vagy pedig annak, hogy valóban több lett a korrupciós eset? Erre a korábban említett két mutató nem ad választ. Ugyanakkor mélyinterjús kutatásaink, melyek szerkezeti kérdéseket és egyes intézményeink működését vizsgálják, azt mutatják, hogy az utóbbi 8-10 évben nem igazán változott a korrupció mértéke.

hvg.hu: Valóban, amikor rangsort állítanak fel, nyilván nehéz feloldani azt az ellentmondást, hogy minél nyitottabb egy társadalom, annál több korrupciós ügy kerül nyilvánosságra. Egyébként hogyan lehet értelmezni az egyik utóbbi Transparency konferencián elhangzottat: Magyarországon már a korrupció sem működik?

A. N.: Működik, nem aggódnék emiatt. Amikor három éve mélyinterjúkat készítettünk az üzleti korrupcióról, többen mondták, hogy a legrosszabb, amikor kiszámíthatatlan a korrupciós mechanizmus, nem tudni, hogy kinek kell fizetni. Ha világos egy országban, kit kell lefizetni, kicsit könnyebben boldogul az üzletember. Ez az országnak ugyanúgy nem jó, félreértés ne essék.

hvg.hu: A lakosság a pártokat tartja a legkorruptabbaknak. Régóta küzdenek – hiába – az átláthatóbb párt- és kampányfinanszírozásért…

A. N.: Itt kényszerű struktúrák vannak: egy-egy kampányra való pénzgyűjtésre, a baráti cégek mozgósítására, a jól bevált taktikák alkalmazására. Ez egy működőképes rendszer, amiben egy-egy személyi változás némi bizonytalansággal járhat, de nagyrészt kiszámítható... A pártfinanszírozás átláthatatlanságát a magyarországi korrupció „rákfenéjének” tartom, és nem azért a négymilliárd forintért, amennyibe egy kampány kerül, hiszen nem ettől dől meg a magyar gazdaság. Hanem a mögötte lévő egész intézményrendszer miatt, ami rengeteg közpénzt folyat el.  Hiányzik a politikai akarat, a politikai elitnek esze ágában sincs erkölcsi példát mutatatni, de nem kellő az állampolgári nyomás sem, ami kikényszeríthetné a változást.

A törvény betarthatatlan, csak a Parlament tudna változtatni rajta, de egyelőre nem akarnak lépni. A választások előtt bebetonozódnak a pártok pénzügyei, nehéz változtatni a rendszeren, de most már a választások után vagyunk, van kétharmados többség, minden adott lenne a változáshoz. Nagyon bízom benne, hogy ha az alkotmányozási folyamatnak vége, talán napirendre kerül újra ez a kérdés. Nincsenek illúzióim, hogy tökéletesen átlátható rendszert akarnának alkotni, és a pártok összes pénzmozgását látni fogjuk, de ha már a felét megvalósítanák a javaslatoknak, komoly előrelépés lenne.

hvg.hu: Jó lenne persze, ha az állam fokozottabb védelemben részesítené a  közérdekű bejelentőket. E téren önök konkrét intézkedéseket szorgalmaztak. Milyen eredménnyel?

A. N.: Amikor három évvel ezelőtt elkezdtünk ezzel foglalkozni, a téma még nem létezett Magyarországon. Egyszer csak nyitottá vált a kormányzat a közérdekű bejelentők védelmének biztosítására. Készítettünk egy törvénykoncepciót, ebből készült két törvényjavaslat: az egyik a bejelentők védelmét, a másik az ahhoz szükséges intézményrendszert garantálta volna az Antikorrupciós Hivatal felállításával. A Hivatal felállítását nem támogattuk, mivel a régióban az a tapasztalatunk, hogy az ilyen ügynökségek vagy túl jól működnek, és előbb-utóbb a politika ellehetetleníti a működésüket, vagy eleve kirakatintézmények.

A bejelentők védelmének jogi hátterét biztosító törvény áprilisban hatályba lépett, míg az intézményrendszert biztosító törvényt a köztársasági elnök megvétózta, így a Hivatal nem állt fel. Így a rendszer egyelőre működésképtelen. A közérdekű bejelentők védelme a korrupcióellenes fellépés alapintézménye kellene, hogy legyen. Nem tudom, hogy annak hatására-e, hogy a témát az Antikorrupciós Világnapon, december 9-én a középpontba helyeztük és egyúttal jogsegélyszolgálatot indítottunk, vagy amúgy is napirenden volt a kérdés, de a  kormány kiadott egy sajtóközleményt, arról, hogy, meg fogják teremteni az intézményi feltételeket. Így legyen!

hvg.hu:  A korrupció melegágya a közbeszerzési rendszer, és ezt nemcsak mi mondjuk. Itt is sikerült valamit elérniük?

A. N.: Kutatásainkból kiderült, az üzletemberek is ezt tartják a legsúlyosabb korrupciós kockázatnak Magyarországon. A szabályozás bonyolult, betarthatatlan, állandóan változik, képtelenség ma jól közbeszerezni Magyarországon. Nagyon ügyesnek kell lenni, illetve nagyon egyszerűnek a beszerzésnek. Az ok nem feltétlenül mindig az, hogy valaki a magánzsebét gazdagítsa, hanem sokszor a pártkasszákhoz vezet több szereplőn keresztül. Minél több a közvetítő, annál drágább a rendszer. Szükség van tehát a jogi szabályozás rendbetételére, hiszen az, hogy a négyszáz paragrafusból álló törvény és a 23 végrehajtási rendelet, évente átlagosan ötször módosul, jogilag is nonszensz, a gyakorlatról ne is beszéljünk.

Éppen befejezünk egy kutatást, ami a közbeszerzési rendszert felügyelő Közbeszerzések Tanácsa utóbbi öt évének tevékenységéről szól. Nem látom pontosan a kutatásból, mi az, amit a Tanács a közbeszerzések tisztaságáért tett volna az utóbbi években. A Tanács mellett működő Döntőbizottság pedig többször ellentmondásos döntéseket hozott. Eddigi adataink alapján messze nem lehet kizárni a politikai befolyás létét sem a közbeszerzési- sem az intézményrendszerből. Ehhez kapcsolódik egy közbeszerzési kultúra, szívességek hálózata alakult ki a rendszer mögött. Ez borzasztóan káros, mert amellett, hogy közpénz folyik el, az egésznek van egy demoralizáló hatása. Próbáljuk bevezetni az ún. átláthatósági megállapodásokat, ami civil monitorozást biztosít a beszerzésekre. Eddig a Magyar Nemzeti Bankot és a Svájci Hozzájárulás Programot sikerült meggyőznünk arról, hogy ez egy hasznos együttműködés lehet. Egyrészt szűri a korrupciós kockázatokat, másrészt növeli a bizalmat az egész beszerzésben. Most ezek a tesztprogramjaink, meglátjuk, hogyan sikerülnek.

hvg.hu:  És mi a helyzet az igazságszolgáltatás önök által szorgalmazott  reformjával?

A. N.: Három éve kezdtünk el a témával foglalkozni, a TI egy nemzetközi tanulmánya alapján vizsgáltuk a magyar helyzetet. Azt láttuk, hogy Magyarországon mind szervezetileg, mind ítélkezésben a bírák függetlensége nagyrészt biztosított. Ugyanakkor a rendszer átláthatóságát és számonkérhetőségét kapcsolatban komoly problémák merülnek fel. Sokszor ezt azzal magyarázzák, hogy mivel nagy presztízsű szervezetről van szó, annak megközelíthetetlennek kell lennie. De ez elavult szemlélet. Kutattunk, megnéztük, hogy min lenne érdemes változtatni, elég sok bíróságon megfordultunk, megvitattuk az ötleteket. Egészen más ugyanis belülről, mint kívülről ugyanaz a nemzetközileg bevált módszer.

Végül megfogalmaztuk az átláthatóbb és számonkérhetőbb bírósági rendszerhez szükséges javaslatainkat. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács idén nyáron készítette el stratégiáját, abban sok javaslatunk visszaköszön. Most, a Parlament előtt lévő törvénytervezetben javaslataink hetven százaléka szerepel. Nem olyan mértékben, amennyire mi szerettük volna, de a korrupció elleni küzdelemben nagyon elégedett az ember a kis lépésekkel is. Éppen december 23-án lesz a zárószavazás, reméljük, a módosító indítványok közé nem csúszik be semmi, ami elrontaná ezt a képet. Mindent összevetve, az igazságszolgáltatási rendszer reformjának eddigi alakulását sikertörténetnek tartom. 

hvg.hu: Sok múlik azon, milyen adatokhoz tudnak hozzájutni kutatásaik során. Az információ-szabadság hazai helyzetével elégedett?

A. N.: A szabályozás kétségtelenül kiemelkedő, világszinten is. Hogy ez mennyire marad így, jó kérdés. Változtattak a köztulajdonban álló cégek szerződéseit és a gazdálkodását érintő adatok nyilvánosságára vonatkozó szabályokon, azokat meggyengítették. Ettől kezdve csak azon múlik, hogy az állami vállalatokhoz intézett adatigényléseinket végül teljesítik-e vagy sem, hogy az ilyen ügyben ítélkező bíró mennyire nyilvánosságpárti.  Remélem, marad a szabályozás, úgy, ahogy van.

A gyakorlat persze messze nem ilyen jó, de nagy panaszra nincs okunk. A TI-nak nem ez a fő profilja, egy-egy programhoz kapcsolódóan igénylünk adatokat és általában megkapjuk. Ha nem, akkor az ombudsmanhoz fordulunk, és van pár kényes információ, amiért perelünk. Ilyenek a nemzetbiztonsági beszerzésekkel kapcsolatos céglisták, illetve a párthirdetések vagy a politikusok hirdetései. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet kutatásaiból is az derül ki, hogy ha az elektronikus információszabadság törvény megvalósulását nézzük, akkor egyes állami szervek ugyan közzétesznek adatokat, de azok elég hiányosak. Míg az adatigényléseknél, ha kényesebb közérdekű adatról van szó, gyakran bíróságon kell a választ kicsikarni. De maga a kultúra úgy tűnik, lassan-lassan beépül a rendszerbe.

hvg.hu: 2007 októbere óta vezeti a Transparencyt. Mit adott Önnek ez a három év? Mit sajnál, mi maradt ki a vezetősége alatt?

A. N.: Véletlenül csöppentem bele, szabadúszó voltam, mikor a Transparencynek volt Magyarországon egy rövid projektje, amit én vezettem. Annyira megszerettem a témát, hogy szívesen vágtam bele a magyar szervezet létrehozásába. Öten kezdtük, nem ismertük egymást előtte, és hihetetlen, hogy ez lett belőle! Nagyon szerettem sokat kaptam ebben az időszakban szakmailag és emberileg egyaránt. Ebben nagy szerepe volt a kuratóriumnak és a tanácsadóknak, mindig kirángattak a mindennapokból, ha egy döntés előtt bizonytalan voltam. Persze a munka rengeteg volt, sok mélyponttal. Viszont megérte, mostanra anyagilag és szervezetileg is stabilizálódtunk. Szakmailag bármilyen kis előrelépésnek örültem, hiszen ennek a munkának hosszú távon érik be a gyümölcse.

hvg.hu: Januártól távozik, miért?

A. N.: Egy évre szeretnék elvonulni, babázni. Az ügyvezető igazgató eddigi jogi tanácsadónk, Földes Ádám lesz, aminek nagyon örülök, hiszen szakmailag és emberileg kikezdhetetlen, a menedzsmentre pedig felkészült. Nagyon megnyugtató számomra, hogy ő viszi tovább a szervezetet. Most úgy látom, hogy a TI vezetése teljes embert kíván, nem igazán lehet kisgyerek mellett végezni. Szeretnék visszatérni, de nem biztos, hogy ugyanebbe a menedzserszerepbe.