Nem találtunk egyébként egyetlen olyan német nyomtatott újságot sem, amely rövidebb-hosszabb kommentárban ne foglalkozna a szerdán az Európai Parlamentben lezajlott ütésváltással. Összehasonlítva bármely korábbi elnökség kezdetének sajtótálalásával, Orbán Viktor szereplésének prezentálása a sajtóban messze felülmúlja a többiekét.

Egyedül a 2003-as esztendő strasbourgi főszereplője, Silvio Berlusconi került még a németeknél a mostanihoz valamelyest hasonlítható módon a figyelem középpontjába. Akkor is – akárcsak most – a másik főszereplő Martin Schulz volt, az európai szociáldemokrata-szocialista frakció elnöke, aki – midőn igencsak megszorongatta az olasz kormányfőt – megkapta ez utóbbitól, hogy „maga olyan, mint egy koncentrációs tábor kápója”. Ezzel Berlusconi nem tudta azonban belopni magát a német média csinálóinak szívébe, de a politikusokéba sem, olyannyira nem, hogy az idős, visszavonult kereszténydemokrata Helmuth Kohl útra kelt Itáliába, hogy korteskedjen az ottani választási kampányban. De nem európai párttestvére, Berlusconi, hanem annak szocialista ellenfele, Prodi mellett. Más kérdés, hogy az olaszokat ez nem hatotta meg, és ismét Berlusconira szavaztak.

Mindenesetre most egyetlen német kommentátor figyelmét sem kerülte el, sőt, mindegyik „azon rágódik”, hogy Orbán Viktor a magyar nép megsértéseként fogja fel, ha őt és kormányát bírálják. Ez olyan problémát vet fel a német közgondolkodás alakítóiban – ráadásul egységesen –, hogy még az Orbán mellett leginkább kiálló Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentátora is egy tanár nyugalmával magyarázza: „szó sincs arról, hogy bárki is megbántotta volna az Európai Parlamentben a magyar népet, nemzetet”.

Ettől függetlenül a FAZ cikkírója értelmetlenségnek nevezi a strasbourgi felszólalások közül azokat, amelyek arról is szóltak, hogy Orbán diktatúrát akarna bevezetni. Magyarország természetesen nagyon távol áll az ilyesmitől, viszont itt az ideje egyrészt annak, hogy szakszerű vita kezdődjék végre a magyar médiatörvényről, másrészt a magyar kormánynak meg kell értenie, hogy az Európai Unió többi országa EP-képviselőinek joguk van beleszólni bármely tagország belső életébe, ezt nem szabad zokon venni, sőt…, a médiatörvényen pedig igenis változtatni kell, ha kell.

A Süddeutsche Zeitung vagy az „Orbán-pofozásban” folyamatosan élenjáró Die Welt, sőt, a nemzetközi műsort is sugárzó közszolgálati rádió, a Deutsche Welle nagy kommentárjainak szerzői „sturnak" nevezik Orbánt, azaz amolyan szemellenzősnek, aki –  és e témában a szerzők átveszik az Orbán elleni kirohanásban élenjáró Daniel Cohn-Bendit gondolatait – nem érti a nyugat-európai demokrácia működésének lényegét, mint akin „már nem lehet segíteni, marad olyan, amilyen”.

A Németországban megjelent friss, Orbánról és a parlamenti csetepatéról szóló kommentárok, cikkek mindegyike – különösen a hozzájuk csatolt képek – azt jelzik, hogy balhé volt az Európai Parlamentben, és azt üzenik az olvasóknak, hogy Orbán negatív hős, akit Európa most móresre tanított. A cikkek, kommentárok félvállról kezelik ugyanakkor azt a tényt, hogy az európai néppárti képviselők alapjában véve megvédték a magyar miniszterelnököt és kormányát. Mindent egybevetve balhés és olyan ország uniós elnökségének nyitányát ábrázolják képben, hangban, írott szóval a német médiában, amely kormányának jó lesz a körmére nézni.

Zentai Péter (Berlin)