Elek István
Elek István

Orbán Viktor „az alkotmányozási konzultációról” szóló múlt heti parlamenti beszámolójában kifejtette, hogy ez a konzultáció „az új alkotmány létrehozásának egyik leglényegesebb fejezete” volt. És egy hosszú, még 2004-ben, a nemzeti petícióval kezdődött folyamat érte el vele a csúcspontját, amely „új politikai kultúrát is teremtett”. Igaza van, sajnos. Kár, hogy érzékelhetően nincs a tudatában annak, milyen mély értelmet hordoznak a szavai.

Pedig ahol a miniszterelnök egy efféle színjátékot, egy ilyen szánalmas pótcselekvést, mint ennek a kérdőívnek a kiküldése, pirulás nélkül az új alkotmány létrehozása egyik leglényegesebb fejezetének nevezhet, az már valóban nem a felelősséget hangsúlyozó polgári politikai kultúra övezete. Hanem inkább a felelőtlenségre építő populista politikai kultúráé. Ebben a kultúrában már nem az önmagáért és közösségi, természeti környezetéért felelősséget vállaló, öntudatos, értékeiért és érdekeiért kiálló polgárra számítanak és építenek. Hanem a fölénk magasodó politikai vezetőknek való önkéntes alárendelődésben magát otthon érző, a lényeges kérdésekbe történő beleszólást nem igénylő, a politikai részvétel imitációjával, színlelésével is kielégíthető politikafogyasztóra.

Orbán Viktor
©

Ha a jobboldali koalíció az öntudatos polgárra építene, és legalább egy efféle kérdőívvel valóban érdemi beleszólást szeretne teremteni az állampolgároknak az alkotmányozásba, akkor a nyilvános vitákban, a politikai pártok, a civil szervezetek, az alkotmányjogi szakértők vitáiban körvonalazódó leglényegesebb alternatívákról kérdezte volna az állásfoglalásukat.

Például az effélékről. Korlátozza-e az alaptörvény az Alkotmánybíróság jogkörét a törvények alkotmányosságának felülvizsgálatában vagy maradjon érvényben a korábbi bővebb jogköre? Szüntesse-e meg az új alaptörvény a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokat védő önálló biztosi intézményt, valamint a jövő nemzedékek érdekeit védő biztos intézményét, alárendelve őket az állampolgári jogok biztosának, vagy őrizze meg az önállóságukat? Maradjanak-e érvényben a népszavazással kapcsolatos eddigi rendelkezések, vagy szűkítsük az állampolgárok népszavazás kezdeményezésére való jogát és szigorítsuk a népszavazás érvényességének feltételeit? Maradjon-e meg az alaptörvényben a népi kezdeményezés lehetősége, vagy vegyük ki belőle? Mondja-e ki az állampolgárok szociális biztonsághoz való jogát, vagy inkább csak az állam erre való törekvésének kötelezettségét írja elő? Mondja-e ki az állampolgárok egészséges környezethez való jogát, vagy inkább csak az erre való törekvést írja elő az államnak? Helyes-e, ha korlátozza az alkotmány a következő kormányokat az adó- és társadalompolitikai szabályok megváltoztatásában is, vagy ez már a politikai váltógazdaság oktalan korlátozása lenne? És így tovább.

Azt mondja a miniszterelnök, hogy a nemzeti konzultáció „a magyarság öntudatának és közösségtudatának újjászületését hozta magával”. Amit az a „csodával határos dolog” bizonyít, „hogy a magyarok két világháború, az ország megcsonkítása, 40 év katonai megszállás és diktatúra és végül 20 év átmeneti korszak után képesek voltak eljutni oda, hogy ismét higgyenek abban, hogy a saját kezükbe kell venni a sorsukat, bele kell szólniuk a jövő alakításába, részt kell venniük az ország megújításában. Ez a hit nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a magyarok demokratikus forradalmat vigyenek végbe. Nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy megdöntsék a hatalommal visszaélők politikai berendezkedését, és helyette a nemzeti együttműködés rendszerét hozzák létre.”

Ismételjük el mi is újra a leckét. Ceterum censeo, természetesen nem a magyarok vitték végbe a 2010. évi tavaszi fordulatot. Hanem legfeljebb csupán a szavazáson részt vevő magyarok többsége, akik azonban már a szavazásra jogosult magyaroknak is csupán a kisebbségét alkotják. Ráadásul ez a „csoda”, a demokratikus választással előidézhető fordulat az elmúlt húsz évben már sokadszor lehetett élménye a magyar választók tömegeinek. Ha nem is mindig ugyanazoknak. És nem ilyen arányban. És természetesen nem lehetett ez „demokratikus forradalom”. Hiszen nem rendszert, hanem csupán kormányt váltottunk. Azóta ugyan sokat romlott a rendszer minősége, de ha ragaszkodunk a rendszer fogalmának közhasznú értelméhez, akkor ez még mindig ugyanaz a rendszer. Többpárti demokrácia, parlamentáris kormányzattal és a magántulajdon túlsúlyára épülő piacgazdasággal. Amit persze a kormányzók valaminő rejtélyes okból, enyhén szólva megmosolyogtató nagyzolással „nemzeti együttműködés rendszereként” emlegetnek.

A miniszterelnök szerint „ez a hit erőt és eszközöket adott a magyaroknak ahhoz, hogy az országnak 62 év után végre erős és magyar alkotmánya lehessen. Olyan alkotmánya, amely a nemzeti konzultáció által teremtett új politikai kultúra szellemében születik.”

[[ Oldaltörés (Folytatás) ]]

Mivel én még „reakciós” módon mindig ebben a leváltott polgári politikai kultúrában gondolkodom, a hatalmak elválasztásában, a fékekkel és ellensúlyokkal ellátott demokratikus építményben, és a józan ész, a méltányosság, az együttműködés, a bizalom, a jóhiszeműség erényét képviselő és nevelgető kultúrában, kénytelen vagyok azt mondani, nem szép dolog ez, hogy a miniszterelnök dicséret örvén voltaképpen a magyarokra, szóval a politikai közösségre akarja hárítani a felelősséget azért a demokráciánk intézményrendszerében véghezvitt dúlásért is, a már amúgy is meglehetősen leromlott demokratikus politikai kultúránk további lesüllyesztéséért is, amit a kétharmados parlamenti többségének köszönhetünk az elmúlt tíz hónapban. És amit most betetőzni készülnek a jó, ha a fél ország ízlését, igényeit kifejező alkotmány létrehozásával.

Készséggel elismerem, hogy e mű már az új politikai kultúra szellemében születik, de hogy a születendő alkotmány erős lehet, azt épp ezért erősen kétlem. Mindent megtesznek ugyanis, hogy már a születése pillanatában se élvezhesse a fél Magyarország egyetértését és tiszteletét. Az alkotmány ereje pedig nem származhat másból, csak a politikai közösség iránta tanúsított tiszteletéből. Ezt eleve eltorlaszolják azzal, hogy a politikai közösség felének arcára szabják, érdekeinek szolgálatába állítják, hatalmi helyzetének bebetonozására használják. Ezért lesz már a születésekor óhatatlanul gyengébb, mint az elődje volt.

Ami pedig a miniszterelnök ama kijelentését illeti, hogy ez az alkotmány az elődjével ellentétben „magyar” lesz, az másra nemigen alkalmas, legfeljebb csak e szó lejáratására. Mindenesetre aligha támad kedvünk a hallatán arra a képzettársításra, hogy „a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez”. Hiszen meglehet, hogy a mű a preambulumának, illetve néhány értékhangsúlyának, nyelvi fordulatának köszönhetően elődjénél szorosabban kapcsolódik a magyar történeti hagyomány időben messzebbre vezető áramához. De ha már a születésekor sem élvezi az éppen létező magyarság felének egyetértését és tiszteletét, ugyan mire mehet e kitüntető jelzővel?

A választók közel tíz százaléka küldte vissza a kérdőíveket, és a kérdésekre adott válaszok nagy arányban egyfelé húznak. Erre hivatkozva képes a miniszterelnök azt állítani, hogy széles körű egyet akarás mutatkozott meg a nemzeti konzultációban. Ehhez azért nem kevés bátorság szükségeltetik.

„Ez a széles körű egyet akarás a legfőbb erőforrása Magyarország megújulásának.” Mondja, és nem kevesebbet olvas ki a válaszokból, mint hogy „a magyarok…felelősséget éreznek a jövő iránt, bele akarnak szólni annak alakításába, erősek és elszántak a tekintetben, hogy saját kezükbe vegyék a sorsukat. Mindezen felül pedig egységesek abban, hogy milyen Magyarországon akarnak élni, milyen jövőt akarnak építeni, és azt milyen közös értékek alapján képzelik el.”

Én viszont, fájdalom, ebből a konzultációs összegzésből nem olvashatok ki mást, mint hogy a miniszterelnök változatlanul fékezhetetlen szenvedéllyel nyargal az önáltatás lován. Aminek csak orra bukás lehet a vége. És kudarc, a rendszerváltoztatás nagyon is szükséges korrekciójának, a nemzeti megújulás felettébb szükséges kísérletének újabb, sajnálatos kudarca.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
A tátrai hegyimentők szerint "nagyon valószínű", hogy a másik barlangász sem él már

A tátrai hegyimentők szerint "nagyon valószínű", hogy a másik barlangász sem él már

Huszadjára is benyújtja az LMP az ügynökakták nyilvánosságra hozataláról szóló törvényjavaslatát

Huszadjára is benyújtja az LMP az ügynökakták nyilvánosságra hozataláról szóló törvényjavaslatát

Az új filmkormánybiztos új munkakört is kap

Az új filmkormánybiztos új munkakört is kap

Gyurcsány: A helyzet megváltozott

Gyurcsány: A helyzet megváltozott

A kormány rá akar venni bennünket, hogy együnk több dinnyét

A kormány rá akar venni bennünket, hogy együnk több dinnyét

Meghalt David Koch, az egyik leggazdagabb ember a Földön

Meghalt David Koch, az egyik leggazdagabb ember a Földön