Novák Zoltán
Novák Zoltán
Tetszett a cikk?

Ha értelmezni akarjuk a kétharmados aszimmetriából fakadó politikai helyzetet, nem árt számba venni, milyen okokra vezethető vissza a kétharmad. Ez már csak azért is elengedhetetlen, mert enélkül nehezen értelmezhetjük a Fidesz-kormány szándékait és tetteit, illetve nem mérhetjük föl a legnagyobb ellenzéki erő előtt álló kihívások természetét sem. Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatásvezetőjének írása.

A jóléti paradigma

A rendszerváltás egyik legelemibb ígérete volt a jóléti állam megteremtése. A magyar demokrácia a nyugati életszínvonal (az ahhoz történő felzárkózás) igézetében fogant, és annak bűvöletében van mindmáig. Az eddigi választások mindegyikét az döntötte el, hogy melyik politikai erő tudja hitelesebben képviselni a jóléti állam ideáját. Így volt ez 2002-ben is, amikor a Szocialista Párt a jóléti rendszerváltás programjával aratott győzelmet. Bár az első és második száznapos program jelentős reálbérnöveldést és életszínvonal-emelkedést eredményezett, de az ezt követő évek kiigazításai és megszorításai jelentős részben eliminálták a jelentőségét, végül a gazdasági világválság a jóléti kiadások drasztikus lefaragására kényszerítette a kormányt. A nyolc év mérlegét tekintve leszögezhetjük, hogy a két cikluson át tartó kormányzás nem volt képes megfelelni a baloldal irányában támasztott általános választói elvárásoknak sem: nem volt képes érdemben csökkenteni a társadalmi különbségeket, felzárkóztatni a leszakadó rétegeket, enyhíteni a mélyszegénységet.

Elhibázott reformpolitika

A 2006-os országgyűlési választások kampányát a reformtematika uralta, és a második Gyurcsány-kabinet kormányzása komoly reformszándékkal indult. Mindamellett a költségvetési hiány mértéke tarthatatlanná vált, és a választási győzelem után haladéktalanul neki kellett állni a kiigazításnak, amit a választások miatt halogattak. A reformok szempontjából a legnagyobb hibát ott követte el a kormányzat, hogy nem különítette el a reformlépéseket a kiigazítás intézkedéseitől, sőt abban bízott, hogy - a reformpropaganda farvizén kommunikálva a megszorító intézkedéseket - sikerülhet tompítani azok közhangulatra gyakorolt, negatív hatásait. Így a polgárok percepciójában összemosódtak a határvonalak, ami pedig megágyazott egy reformellenes közhangulat felerősödésének, melynek tetőpontja a népszavazás volt. Az egészségügyi reform a reformpolitika bukásának szimbólumává vált, mivel egy példa nélkül álló, kipróbálatlan öszvér megoldás volt, amellyel nemcsak az ellenzék és a szakma, de a két kormánypárt egyike sem volt elégedett.

Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc
©

Az MSZP állapota

Az MSZP konglomerátum-pártként olyan irányzatokat és érdekcsoportokat fog össze, amelyek csak komoly erőfeszítések árán hozhatók közös platformra. Ezt súlyosbítják az állandó személyi ellentétek, a töredezett döntési mechanizmusok, a széttagolt irányítási szintek, illetve a folyamatos kiszivárogtatás. A korszerűtlen szervezeti szisztéma hátránya a kormányzás során mutatkozott meg igazán, amit kormányfőváltások, koalíciós válságok, követhetetlen irányváltások és reformbukfencek fémjeleztek. E szimptómák – közvetve vagy közvetlenül – mind a párton belüli viszályokra vezethetők vissza, és a tüneti kezelésként alkalmazott kompromisszumok végül kényszerű megalkuvássá hígultak, ezzel lehetetlenné tették a következetes kormányzást.

Horn Gábor és Kóka János a Parlamentben
©

Az SZDSZ széthullása

A Szabad Demokraták Szövetségének széthullásával az MSZP elvesztette egyetlen stratégiai szövetségesét. Nem szabad elfelejteni, hogy az SZDSZ nélkül sem 2002-ben, sem pedig 2006-ban nem tudott volna az MSZP önállóan kormányt alakítani (legfeljebb kisebbségi kormányt). A liberális szavazótábor 2010-re elvesztette potenciális képviseltét, így döntő részben távol maradt a voksolástól.

Világgazdasági válság

A világgazdasági válság a hazainál sokkal stabilabb kormányokat is elsöpört; általános állampolgári közérzület volt Európában, hogy a kormányok nem képesek megbirkózni a válsággal. A csökkenő életszínvonalra, a drasztikusan megugró munkanélküliségre, a bizonytalanságra és instabilitásra szerte Európában úgy reagáltak a választók, hogy leváltották az éppen regnáló kormányokat. A hazai kormányzat dolgát az is nehezítette, hogy az eredeti elképzelés szerint a kiadások terén a jól megszokott cikluslogikát alkalmazták, tehát a ciklus elején korrigálják a költségvetést, és visszafogják a kiadásokat, majd a ciklus utolsó harmadában lazítanak a gyeplőn, és hangulatjavító jóléti kiadásokkal ágyaznak meg a 2010-es kampánynak. Ezt az elképzelést a válság olyannyira keresztbeverte, hogy nemcsak a jóléti kiadások maradtak el, de az országnak az IMF-hez és az EU–hoz kellett fordulni fizetőképessége megőrzése érdekében.

A Harmadik Út gyűlése a Hősök terén
©

A harmadik út bukása

A harmadik út koncepciója – melynek elméleti alapjait Anthony Giddens tette le, és amit elsőként Tony Blair ültetett át a gyakorlatba – tulajdonképpen már a kilencvenes években az európai baloldal vezető irányzatává vált. Újdonságerejét az adta, hogy liberális elemekkel frissítette föl a klasszikus szociáldemokrácia gazdaságpolitikai és társadalomszemléleti nézetrendszerét. Ezt az irányvonalat igyekezett meghonosítani Gyurcsány Ferenc Magyarországon, de már a kezdet kezdetén világossá vált, hogy nem sok fogadókészség mutatkozik a hazai baloldalon. Gyurcsánynak még saját pártjával sem sikerült megértetnie és elfogadtatnia a harmadik út alapelveit, ráadásul az évtized végére a harmadik út európai szinten is kifulladt, végül a világválság adta meg a kegyelemdöfést. A harmadik út bukása Európában is komoly vákuumot teremtett, az európai baloldal értékválsága jelenleg is meghatározó, és összeurópai szinten zajlik az útkeresés (lásd: „amszterdami folyamat”).

Ellenzéki dekonstrukció

Nem könnyítette meg a baloldali kormányzás helyzetét, hogy egy folyamatosan erősödő, szervezetileg hatékony és meglehetősen offenzív ellenzékkel kellett szembenézni, talán elég, ha csak a 72 órás ultimátumot, az ellenzéki demonstrációkat, a kordonbontást, a szociális népszavazást, a parlamenti ülésekről történő rendszeres kivonulást, az előrehozott választás folyamatos tematizálását említjük. Ráadásul a kisebbségi kormányzás időszakában az ellenzéki nyomás csak fokozódott, amit az is súlyosbított, hogy addigra a Fidesz társadalmi támogatottsága már jócskán meghaladta a kormánypártokét.

A good governance hazai bukása

Ami a kormányzati filozófiát illeti, az elmúlt évtized baloldali kormányai a governance típusú kormányzáshoz álltak közelebb, mely a társadalmi-gazdasági szereplők közötti koordinációra helyezi hangsúlyt, és egyfajta országmenedzselő szerepfelfogást képvisel. E modell azonban a hazai közegben igencsak félresiklott – ebben persze a már eddig felsorolt motívumok is igen nagy szerepet játszottak. A kormányzás a következetlenség, a kiszámíthatatlanság, az esetlegesség, az ötletszerűség, és az irányítatlanság képét mutatta; a választók számára nem volt világos, hogy a kormány mit miért tesz, és a gyakori irányváltások okai sem váltak egyértelművé.

A tévészékház első ostroma
©

Az Őszöd-szindróma

Az őszödi beszéd kiszivárgása a magyar demokrácia legnagyobb botrányát váltotta ki, mely ismétlődő utcai zavargásokba torkollt. Mindazonáltal az adatok tükrében egyértelmű, hogy a kormány népszerűségvesztését nem a beszéd váltotta ki, mert a támogatottság csökkenése már 2006 nyarán megindult. Az őszödi beszéd erkölcsi következményei késleltetve érvényesültek, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Gyurcsány Ferenc körül 2009-re elfogyott a levegő.

Plasztikus korrupció

Magyarországon a szabályozási (pártfinanszírozás, kampányfinanszírozás, közbeszerzés) rendszerekben kódolva van a korrupció. Ha csak a kampányfinanszírozás sarokszámait vetjük össze: tehát az elkölthető 386 milliós keretet a többmilliárdos kampányokkal (hozzávesszük a renyhe hazai támogatási hajlandóságot), akkor a napnál világosabb, hogy a nagy pártok kampányában százmilliós tételben szerepelnek feketepénzek. De természetesen nem csak ez a színtér fertőzött, a korrupció, a visszaosztás és a kenőpénzek jelensége átszövi az egész társadalmat. A szocialista párt a nyolc éves kormányzás során nyilvánvalóan elkényelmesedett, az önkontroll és a mértéktartás fellazult, ezen felül gyakran a belső ellentétek hozták felszínre az ügyeket. Mindenesetre a szocialista politikusok letartóztatása, előállítása, a vádemelések és azok ellenzéki és kormánypárti kommentálása állandó kampányelemmé váltak a 2010-es választáson.

Kampány-apátia

Az MSZP 2010-re érzékelhető módon belefásult saját kormányzásába, és csak a kármentésre maradt energiája. Sem a választási program, sem maga a kampány nem tartalmazott innovatív elemet, a szavazatmaximalizálás legalapvetőbb lépései is elmaradtak. Általánosságban is elmondható, hogy a 2010-es választásokat egy ülőkampány előzte meg: elmaradt a kompetenciaharc, a tematizációs verseny, a karakter-párharc és az ígéretlicit. A kampány során mindhárom párt a negatív pozicionálás technikáját alkalmazta, tehát az ellenfelekhez viszonyítva igyekezett rögzíteni helyzetét oly módon, hogy megpróbálta egy platformra hozni a másik kettőt. Az MSZP azonban hitelességi deficittel küszködve sokkal kevésbé tudta érvényre juttatni saját definíciós verzióját.

Vízió és szimbolika

Az MSZP a szimbolikus politika és a víziópolitizálás területén vesztette el a legtöbb csatát. Kormányzóerőként nem tudta egységes keretbe foglalni a kormányzati cselekvés elemeit, nem tudta, milyen Magyarországot képzel el, milyen vízió érdekében cselekszik. Ugyanakkor sorozatban gyártotta a negatív szimbólumokat: D209-es ügy, a 2005-ös népszavazás a kettős állampolgárságról, az őszödi beszéd, a koalíciószakadás, a kormányfőváltások, a 2009-es miniszterelnök-casting és a korrupciós ügyek. Az egyes szimbolikus motívumok így állnak össze jelképpé, azaz a 2010-es választások előtt a baloldali kormányzás a választók percepciójában így vált a belső acsarkodás, a tehetetlenkedés, a hiteltelenség és a mutyizás jelképévé.

***

Nyilvánvaló, hogy a Fidesz kormányzása számos ponton reagál az elmúlt két ciklus kormányzati hiátusaira. Például a kormány karaktere, a hard government egyértelmű ellenreakció az előző kormányok governance típusú kormányzására. A kormány szempontjából döntő mozzanat, hogy sikerül-e elkerülni azokat a csapdahelyzeteket, amikbe az elődei belesétáltak, sikerül-e szabadulni például a jóléti paradigma fogságából, vagy sikerül-e kezelni a reformokkal szembeni társadalmi ellenállást. Más vonatkozásban pedig az a kérdés, hogy a múltkompenzálás nem löki-e át a ló túloldalára, például nem áldoz-e (nem áldozott-e már) föl túl sokat a kormányzati hatékonyság oltárán.

Az MSZP-t illetően világos, hogy súlyos örökséget kell feldolgoznia, de – miközben megindult a párt megújításának folyamata – az elmúlt időszakban nem sok jele mutatkozott annak, hogy komoly erőfeszítéseket tett volna az elmúlt két ciklus tanulságainak feldolgozását illetően. Márpedig akár egyben marad, akár kettészakad a párt, ezt nem lehet megúszni, mivel a hagyatékkal, a bélyegekkel az utódpártoknak is számolniuk kell.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Soros helyett a nők elleni erőszak ellen kezd plakátkampányba a XV. kerület

Soros helyett a nők elleni erőszak ellen kezd plakátkampányba a XV. kerület

Külföldön élő fiatal magyaroknak indít ösztöndíjprogramot a kormány

Külföldön élő fiatal magyaroknak indít ösztöndíjprogramot a kormány

Magyar cukrász maszkos Mikulásának sikeréről ír a Reuters

Magyar cukrász maszkos Mikulásának sikeréről ír a Reuters