Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Ha Kövér ugyanúgy érvel, mint az 1.0-ás szocik, ha szerinte az egész csak "értelmiségi belügy" meg "gumicsont", ha tehát az ügyben abszolúte érintetlen Boross és Medgyessy kartársakkal ért egyet, akkor a baj nagyobb, mint gondolnánk. És nem elsősorban Kövérrel.

"Könnyű lett volna kb. 180 iratfolyókilométer anyagot, melyet a Stasi hátrahagyott, elfalazni vagy elégetni, ez legalább a felszínen nyugalmat hozott volna. De mi a feldolgozás mellett döntöttünk (...). Megbékélés az igazság és az egykori cselekedetek hátterének kiderítése nélkül nem lehetséges." (Joachim Gauck)

Végre eljött ez a pillanat is: rendeződik húszéves adósságunk, az ügynökügy. Megnyugtatóbb megoldást nem is találhatott volna a kormány, mint hogy egy még felállítandó bizottság felel majd az 1990 előtti állambiztonsági iratok nyilvánosságáért. Új, ismeretlen összetételű és kérdéses jogállású bizottságok általában megoldást jelentenek minden problémára, ha pedig nem, akkor célszerű lesz új bizottsággal kivizsgáltatni a bizottság kudarcának okát.

A május közepéig létrehozandó "Nemzeti Emlékezet Bizottságára" (NEMBIZA) ezek szerint teljesen új, az alkotmányozás idején még ismeretlen szerep is hárul, hiszen az új alaptörvény átmeneti rendelkezéseiben megemlített intézmény eddigi funkciója "a kommunista diktatúrával kapcsolatos emlékezet állami megőrzése" volt. Tiszta szerencse, hogy a NEMBIZA nem valami kérészéletű, nevetséges ad hoc projekt, nem, ez a testület "több évtizeden át" működhet, azt a kis időt meg már féllábon is kibírják a 22 évvel ezelőtt véget ért rendszer érintettjei.

A magyar állambiztonsági iratok ügye tehát egy teljesen homályos, júniustól elvileg már működőképes új bizottság kezébe kerül. Ők döntenek volt komcsik lusztrációjáról, ők kezelik majd az ügynöklistát is tartalmazó elhíresült mágnesszalagokat, előtte ők maguk dolgozzák ki a rájuk vonatkozó működési szabályzatot, és hogy kik az az ők? A kormány által delegált, "a napi politikától független tagok", akik természetesen "komoly társadalmi, szakmai tekintélyek" (Lázár János közlése).

Előtte azonban nyilván még párszor elolvassák az Origón, mi is a kormányzati szándék velük: "Felkérünk majd mindenféle szakértőket, akiknek bizonyára lesz majd számos ötletük, de lesznek javaslatok nyilván a frakcióból is. Ha a végén kijön az egészből valami komplett elképzelés, az nagyon jó, de ha nem, akkor legalább arra alkalmas, hogy sokáig elszöszöljünk vele, és elaltassuk az ügyet." Jó éjszakát.

*


Ezzel, nyugodtan mondhatjuk, szépen le is zárult a rendszerváltás, anélkül, hogy valaha kiteljesedett volna. A Fidesz is lezárt egy korszakot: a totális semmittevéstől (1998-2002) az irattárakban tárolt dokumentumok beígért, majd szerencsére lefújt hazahordásán (2011) keresztül a bizottság elé terjesztésig (2012-) és Hankiss Ágnes bizottsági tagságáig.

Mielőtt Lázár beszámolt volna a hétfői Fidesz-frakcióülés eme üdítő határozatáról, ő maga többször, aktívan sürgette az iratnyilvánosságot, lesöpörve közben az LMP ugyanezt megcélzó tervezetét. De hogy pontosan mi a baj az LMP indítványával, abban a frakcióvezető nem nagyon egyeztetett önmagával: míg a szombati Magyar Hírlapban azt utasítja el, hogy "az LMP mindent, így a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő és a katonai dokumentumokat is közzétegye", hétfőre már ép ellenkezőleg, az volt a baj, hogy "LMP javaslata csak egy tapasz lett volna a magyar demokrácia gennyes foltján, ezzel szemben a Fidesz ennél többet szeretne, véglegesen szeretné rendezni az egész kérdést."

Ennek a kijelentésnek a hitele is enyhén szólva kétséges, hiszen Lázár azt is mindig hangoztatja, hogy az iratok teljes nyilvánossága ügyében ő pártján belül kisebbségben van. Most akkor hirtelen megvan rá a többsége? Vagy csak rutinból logikátlan?

Lázár mindenesetre nem a Fidesz a politikusa lenne, ha nem látta volna szükségét egy teljesen szükségtelen, apákésfiúkozó frontnyitásnak, amiből csak az derült ki, hogy a kétharmados kormánypárt frakcióvezetője egy kisstílű, az evolúció több fázisát kihagyó fehérjehalmaz (© Bayer Zsolt), aki egész komolyan azért tekinti hiteltelennek az LMP javaslatát, mert Schiffer András családjában volt kommunista is.

Még az is lehet egyébként, hogy Lázárnak napok alatt sikerült "átállítania" a frakció többségét a teljes iratnyilvánosság elfogadására, az is lehet, hogy a Magyar Hírlap tudja jól, és az ügynökügy bizottsági kezelése kezdettől be volt kódolva a NEMBIZA feladatkörébe, csak eddig, khm, nem bontották ki az igazság minden dimenzióját - a lényeg nem ez, ettől még nem lesz se ügynöklista, se nyilvánosság. Ügynöklista és nyilvánosság akkor lesz, ha azt Kövér László is úgy akarja.

Márpedig Kövér László nagyon nem akarja úgy.

Hogy Kövér László miért lett korunk Tóth Andrása, a korábbi MSZP-s nemzetbiztonsági államtitkár, teljes rejtély, pláne, hogy a sors iróniája folytán (nem mellékesen Tóth távollétében) már az MSZP is kiáll az LMP indítványa mellett. Kövér doktort sok mindennel lehet vádolni, de komcsik mentegetésével nem.

Márpedig ha az exminiszter-házelnök ugyanúgy érvel, mint az 1.0-ás szocik ("Magyarországon ennél sokkal nagyobb problémákkal kell megküzdeni"), ez nem is érdekli a zembereket, az egész csak "értelmiségi belügy", "álvita" meg "gumicsont", tehát az ügyben abszolúte érintetlen Boross és Medgyessy kartársakkal ért egyet, akkor a baj nagyobb, mint gondolnánk. És nem elsősorban Kövérrel.

Tóth András teljesen nyilvánvalóan annak a pártállami gyökerű nemzetbiztonsági lobbinak volt a frontembere, amely kormányokon átívelően (incl. az első és második "polgári" kormányt) egészen az MSZP bukásáig hatékonyan meg tudta akadályozni az ügynökügy gaucki értelemben vett megnyugtató rendezését, az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozatalát. 22 éven át ez a szűk, kontrollálhatatlan kör mondhatta meg, mi számít nemzetbiztonsági kockázatnak, mi nem.

Ha tehát még 22 évvel a rendszerváltás után is lehetetlen áttörést elérni ez ügyben, mert az ma is nemzetbiztonsági érdeket sérthet; ha máig kínosak lehetnek "bizonyos katonai dokumentumok" (Lázár); ha máig titokban kell tartani a 18 mágnesszalag tartalmát, akkor az csak azt jelentheti, hogy a feltételezettnél is nagyobb a kontinuitás a volt állomány és a jelenlegi közt, illetve a volt működési mód/technikák/networkök és a mai működési mód/technikák/network-ök között.

*


Amikor a hvg.hu 2005-ben nyilvánosságra hozta a III/III Központi Csoportfőnökség tiszti állományának 1989. évi névsorát, Kövér már akkor úgy reagált: "olyan közös forgatókönyv szerint zajlanak az események, amelyben az SZDSZ megkapja, amit már régóta szeretett volna, közel jár ahhoz a célhoz hogy szétverje a magyar nemzetbiztonsági szolgálatokat", márpedig szerinte ez volt a cél, "ezek az akciók a magyar nemzeti érdekeket sértik, mivel gyengítik a nemzetbiztonsági szolgálatok hatékonyságát, működőképességét." Tehát gyengíthették? És ma is gyengíthetik Varsói Szerződés-korabeli katonai iratok?

Hát így kapjuk most telibe a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, amely majd megint elkezd szelektálgatni, mérlegelgetni nemzetbiztonsági érdek és sürgető múlttisztázás között, gondolom, jól bevált, pártoktól független állam..., pardon, nemzetbiztonsági szakértők aktív részvételével. Az egész évtizedekig is eltarthat, de sebaj, az idő nálunk a legkevesebb. A többi már történelem.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!