A miniszterelnök meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozta ellenzéki kollégáit. Folyamatosan úgy kell ócsárolniuk a moszkvai paktumot és az orbáni orosz kapcsolatot, hogy – zárójelben, de vastagon aláhúzva – ki kell nyilvánítaniuk az atomenergia melletti töretlen elkötelezettségüket. Vajon miért van ez így? Miért kell a „rendszerváltó” pártoknak folyton hitet tenni Paks mellett? Vajon van-e köze ennek a pártfinanszírozás átláthatatlanságához? Ezt válaszolja meg ki-ki maga. Ehelyütt a paksi paktumhoz vezető két kulcsepizódot szeretném kiemelni.

Sokszor szemére vetik Gyurcsánynak, Bajnainak és az MSZP-nek mostanában, hogy 2009 márciusában az ő kormányzásuk idején terjesztették be azt a határozatot, melyet – nagykoalíciót megszégyenítő egyetértésben – az MSZP és a Fidesz óriási támogatottsággal fogadott el. Idemásolom e nyúlfarknyi határozat egyetlen állító mondatát, egyben velejét: „Az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulást ad a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez.” Azon az apróságon átlendülve, hogy vajon ki is ennek a határozatnak a címzettje, koncentráljunk a lényegre; előkészítő tevékenység megkezdéséhez ad hozzájárulást a parlament. Most azt vetik Orbán szemére, hogy a moszkvai paktum már az előkészítési fázison bőven túl van. Az ellenzék szerint a miniszterelnök tehát túllépte hatáskörét. Igen ám, de ahogy erre az Energiaklub akkor is felhívta a figyelmet, az akkor hatályos atomtörvény szerint a bővítés megkezdéséhez kellett volna a parlament elvi hozzájárulását kérni. Molnár Csaba, az akkori beterjesztő miniszter, aki most a DK színeiben kéri ki magának az orbáni arroganciát, akkor ezzel hárította aggályainkat: „…jogi szempontból is teljesen mindegy, hogy egy paragrafusnak melyik szava alapján próbáljuk meg az elvi hozzájárulást megszerezni”.

Igaza van, teljesen mindegy, ha bármire bólint a parlamenti többség. 2011-ben ugyanis a Fidesz beterjesztett egy fontos változtatást, melynek értelmében már csak a bővítés előkészítéséhez kell a parlament jóváhagyása. Az effektív bővítéshez tehát már nem kell senkinek a beleegyezése. Ezt a törvénymódosítást pedig ugyancsak a Fidesz–MSZP-nagykoalíció hozta tető alá, kiegészülve a KDNP és a Jobbik frakcióival. Az LMP nemmel szavazott.

Röviden tehát 2009-ben egy olyan határozat született, amelyet akkor nem arról és nem úgy kellett volna meghozni. Két évvel később viszont kivették a törvényből azt – a parlamenti hozzájárulás szükségességét a bővítéshez, vagyis a szerződések megkötéséhez, az építkezés megkezdéséhez –, amelyre hivatkozva azt lehetett mondani: nem kell izgulni, még csak egy előzetes hozzájárulást adtunk! Ezen jogi csűrcsavarnak megfelelően, a 2009-es országgyűlési határozat untig elég bármelyik mostantól regnáló miniszterelnöknek ahhoz, hogy akár 20 blokkot építessen a paksi telephelyre, ha odafér.

Ahogy a fenti rövid leírásból kiderül, ebben az ügyben az összes parlamenti párt sáros, a 2010-ben az Országgyűlésbe kerülők kivételével. Egy szavuk nem lehet. Nem hivatkozhatnak arra, hogy nem tudták, mi készül itt. Mondhatnánk, hogy ők főzték, egyék meg! A történelmi tanulság mégis az, hogy az istenadta nép, meg a gyerekei és unokái nyögik majd a gigaberuházás és ezzel együtt az odavezető felelőtlen és korrupt döntések következményeit.

(A szerző az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ igazgatója)