szerző:
Stark Tamás

Ma van a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. Mit gondoljunk egy olyan kormányról, amelyik megemlékezik a holokauszt áldozatairól, miközben rasszizmusba hajló propagandakampányt folytat? – teszi föl a kérdést Stark Tamás történész.

Pokorni Zoltán az első Fidesz-kormány oktatási minisztere a budapesti gettó felszabadításának 55. évfordulóján, 2000. január 18-án javasolta az Országgyűlésnek, hogy a középiskolákban minden évben április 16-án emlékezzenek meg a holokausztról. A javaslatot a képviselők elfogadták, így 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, arra emlékezve, hogy 1944-ben a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem ezen a napon kezdte meg a hazai zsidóság gettóba zárását. A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás után, május közepe és július eleje között a vidéki zsidóságot az auschwitzi megsemmisítő táborba deportálták.

A holokauszt magyarországi áldozatairól való megemlékezésre a Fidesz-kormányzat mindig is nagy hangsúlyt fektetett. A deportálások hetvenedik évfordulója kapcsán a 2014. évet holokauszt-emlékévvé nyilvánították. Az emlékév alkalmából a kormány által kiadott „szellemi alapvetés” többek között kimondja: „A magyar holokauszt az egész magyar nemzet, az összmagyarság tragédiája. Minden erőszakkal elhurcolttal kevesebben és kevesebbek lettünk, bárhogyan is számoljuk az áldozatokat, mert egy emberélet kiontása is sok. Fölfoghatatlanul pótolhatatlan a hiány.”

Orbán Viktor 2014-ben, a holokauszt-emléknap alkalmából a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) írt levelében kifejtette: „A magyar zsidóság fájdalma minden magyar ember fájdalma. Bár a holokauszt borzalma zsidó honfitársainkra méretett, az ő életüket, javaikat pusztította el, a nemzet közös fájdalma és vesztesége volt."

A miniszterelnök már sokszor – legutóbb 2018. március 26-án, a felújított szabadkai zsinagóga avatásán – megemlékezett a magyar zsidóság tragédiájáról, és többször is hangoztatta, hogy a magyar zsidók közössége mindig számíthat a kormány tiszteletére, barátságára és védelmére.

A megemlékezések és fogadkozások ellenére azonban felmerül, hogy mennyire tekinthető következetesnek egy olyan kormányzat emlékezetpolitikája, amely különös nosztalgiával, megértéssel fordul a Horthy-rendszer felé. Kifejeződik ez a 2011-ben elfogadott Alaptörvény Nemzeti Hitvallásnak nevezett részében, amely kimondja: „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk….” Ezzel a mondattal épp a Horthy-rendszer legnagyobb szégyene, a zsidók elpusztításában való részvétel került zárójelbe. Ennek a mondatnak az üzenete az, hogy mindaz, ami a német megszállás után történt, azért a magyar kormányzat és az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvételig az ország élén álló Horthy már nem felelős. Ennek a szemléletnek a szüleménye a német megszállás áldozatainak a holokauszt-emlékévben felállított emlékműve is, amely elmossa a különbséget a szervezett népirtás és a hadiesemények áldozatai között. Ez a szemlélet köszönt vissza Orbán Viktornak a megújult Klebelsberg-kastély ünnepélyes átadásán 2017. június 20-án elmondott beszédében, amelyben kivételes államférfinak nevezte a kormányzót.

A korszakhoz és magához a kormányzóhoz való viszonyulás kérdéséhez fontos adalék, hogy az Orbán-kormányhoz közel álló Keresztény Értelmiségiek Szövetsége a közelmúltban szentmisével és beszédekkel kívánt megemlékezni Horthy születésnapjáról. A tervezett méltatás nemzetközi és hazai felháborodás váltott ki, amihez hozzájárult az is, hogy az eseményre 2018. január 27-én, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján került volna sor. A végül lemondott megemlékezés egyik szónoka Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke lett volna. Az Országgyűlés elnöke, Kövér László az ellenzéki pártokról tett 2018. március 31-i nyilatkozatában utalt közvetve arra, hogy mit gondol a Horthy-rendszerről.  „Ha a magyar parlamentarizmus történetére visszatekintünk, akkor csak az első világháborút megelőző és azt közvetlenül követő időszakban találunk ilyen intellektuálisan és morálisan semmirekellő társaságot, melléjük sorolva még a két háború közötti korszak nyilas ellenzékét.” Vagyis Kövér a zsidóellenes törvényeket bevezető, majd az 1941-es és 1944-es deportálásokat levezénylő politikai-katonai vezetést az Orbán-rendszerrel szemben álló politikai ellenzék fölé helyezi, mégpedig morális alapon.

A holokauszt áldozatairól való megemlékezés azonban nemcsak a múltról, hanem a jelenről is szól. „Célunk, hogy minden korosztályban létrejöjjön az az erkölcsi tartás, egyéni morális felelősségtudat, amely nélkül sohasem lehetünk biztosak abban, hogy a holokauszthoz vagy ahhoz hasonló népirtáshoz vezető politikai folyamatokat, társadalomlélektani helyzeteket el tudjuk kerülni. A holokausztra való emlékezés (…) nemcsak morális feladat, de társadalomfejlődésünk nagy leckéje is, hiszen csak felelős polgárok alkothatnak erős és önbizalommal rendelkező nemzetet” – írta Pokorni Zoltán 2001 februárjában, az emléknap megrendezéséről szóló iskolai segédkönyv bevezetőjében.

De mennyit ér egy olyan kormányzat megemlékezése, amely, ha szükségét látja, gátlástalanul kihasználja a lakosság számottevő részében meglévő cigányellenes indulatokat és homofób érzéseket? Hogyan tud hitelesen beszélni a zsidóság egykori üldöztetéséről egy olyan vezetés, amely politikája középpontjába a menekültekkel szembeni gyűlölet szítását állítja? Mit gondoljunk egy olyan kormányról, amelyik megemlékezik a holokauszt áldozatairól, miközben rasszizmusba hajló propagandakampányt folytat, amelynek hatására számos településen hivatalosan befogadott menekülteket még napokra sem tűrnek meg és rendőrért kiáltanak egy színes bőrű turista láttán? Létrejöhet-e egy felelős polgárokból álló, erős önbizalommal rendelkező nemzet egy olyan országban, amelynek lakossága vevő az ilyen típusú manipulációkra?

A menekültek elleni uszítás ráadásul olyan elemeket is felhasznál, amelyek már a régi zsidóellenes kampányokban is előfordultak. Mivel a zsidók jelentős része az orosz pogromok elől menekülve érkezett Magyarországra, az antiszemiták szemében ők voltak az „idegenek”, a „migránsok”.  Ők voltak azok, akik „elvették” a magyarok életlehetőségeit és akik az ország „meghódítására” készültek.

Az összeesküvés-elméletek szerzői és követői a világ eseményeit a jó és a rossz között folyamatosan zajló apokaliptikus küzdelem keretében látják.  A 19. század végétől a nácizmus bukásáig terjedő időszakban a leghatásosabb legenda az volt, hogy a világ sorsa a világuralomra törő plutokrata /bolsevik zsidóság és a „keresztény-nemzeti” erők harcában fog eldőlni.  Bizonyítékul a „Zion bölcseinek jegyzőkönyve” című hamisítványt hozták fel, amely a világ fölötti uralom megszerzésének módozatairól szólt.   Ezzel a koncepcióval mutat rokonságot a kormányzat által terjesztett új „végső” harc, amely a „globális háttérhatalom” és a nemzetállamok között folyik. A pontosan sosem definiált, balladai homályban tartott „háttérhatalom” céljait a nem létező „Soros-terv” mondja el.  Jórészt erre hivatkozva a kormányzat azt terjeszti, hogy a „spekuláns” Soros György megvásárolt EU-s bürokraták és kétezer magyarországi ügynöke segítségével készül arra, hogy migránsok tízmillióinak betelepítésével megsemmisítse a „keresztény Európát”.

Vajon méltó-e az a kormány a holokauszt áldozatairól való megemlékezésre, amely burkolt antiszemitizmust tartalmazó összeesküvés-elméletet tesz meg politikája központi elemének?

A nyílt diktatúrák, a demokráciától eltávolodó kormányzatok mindig is szívesen használtak és használnak összeesküvés-elméleteket és rasszizmusba hajló retorikát. A hatalomhoz mindenáron ragaszkodó kormányzat szükségszerűen ellenségek kreálásával igyekszik elterelni a figyelmet azokról a problémáktól, amelyekkel nem tud megküzdeni.

De hogyan emlékezhet meg az üldöztetés áldozatairól egy olyan hatalom, amely folyamatosan ellenséget keres, és amelynek célkeresztjébe bárki bekerülhet?

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Jó helyen, rossz időben

Jó helyen, rossz időben

Egy osztrák zenész, akinek Vas megye a világ közepe – Ripoff Raskolnikov-dalpremier

Egy osztrák zenész, akinek Vas megye a világ közepe – Ripoff Raskolnikov-dalpremier

Micsoda időket élünk: már egy szendvics is lehet szexista!

Micsoda időket élünk: már egy szendvics is lehet szexista!

Magyar cowboyok? A Vogue rácsodálkozott a Hortobágyra

Magyar cowboyok? A Vogue rácsodálkozott a Hortobágyra

A Szovjetunióhoz hasonlította az Európai Bizottságot Gulyás Gergely 1956-ra emlékezve

A Szovjetunióhoz hasonlította az Európai Bizottságot Gulyás Gergely 1956-ra emlékezve

Gyapottal számolná fel az éhezést egy texasi kutatócsoport

Gyapottal számolná fel az éhezést egy texasi kutatócsoport