Magyarország november 4-i megszállása után Kádáréknak a volt ÁVH-sokból, a Szovjetúnióból ideküldött tanácsadókból álló brigádjai haladék nélkül megkezdték a leszámolást. Megteltek a börtönök, és ezzel együtt fellendült a foglyok közé zsarolással beépített „vamzerek” besúgók tevékenysége is. Őket az „operások”, a börtönök operatív osztályai irányították. A Történeti Levéltár dokumentumaiból megdöbbentő kép rajzolódik ki.
Háy Gyula a 60-as évek végén írt Appassionatában kitűnő dramaturgiai érzékkel a forradalomnak azt a periódusát, a megtorlás kezdeti időszakát jeleníti meg, ahonnan egészen a rendszerváltásig, sőt napjainkig húzódnak a felszín alatti erek. Elég ha utalunk Szabó István és mások nemrég napvilágra került ügyeire.
Magyarországon elfelejtették, Izraelben visszahúzódva él, pedig 1956-ban fegyverrel küzdött a magyar szabadságért, mint a Széna téri felkelőcsoport tagja. Tova Meir megúszta Auschwitzot, megakadályozta, hogy orosz katonák megerőszakolják, üldözték mert németnek, ukránnak, orosznak hitték. Távollétében Kádárék halálra ítélték. Kalandos életének epizódjairól számol be az alábbi interjúban.
A Fidesz és az MSZP előbb-utóbb meg fog egyezni, mert ehhez vezeti őket a szükség. Bármekkorát hazudott is a démoni Fidesztől való félelmében Gyurcsány, bármit is írt Orbán az egyeduralom szenvedélyéből kigyógyíthatatlan konkurens pártról, a másik érdekeinek figyelembevétele nélkül nem létezhetnek. Amíg ez megtörténik, addig is elszórakoztatják a népet, aminek tanúi lehetünk a köztereken, a parlamentben, a városi közgyűlésekben és számos más fórumon.