Willy Brandt. Figyeltek minden szavára © AP

Brandt nevét – aki akkoriban a német szociáldemokraták tán legtekintélyesebb személyisége, s a 45 tagú nyugat-német Bundestag tagja volt 1969 és 1972 között – a kelet-német kémdossziék említik. Történészek szerint abban az időben a nyugat-német parlament három tagja minden bizonnyal kommunista kém volt.

Most 16 személy dossziéját tették közzé. A parlament többi tagja, az 1969 és 1974 között kancellári tisztséget betöltő, 1992-ben elhunyt Brandthoz hasonlóan többnyire akaratlanul vált információforrássá. (Brandtnak egyébként le kellett mondania, amikor kiderült, hogy egyik közvetlen munkatársa, Günter Guillaume kommunista kém volt.)

A dossziékat az a berlini archívum tette közzé, amely a korábbi Stasi-kémhálózat és titkosszolgálat iratait őrzi. A dossziék egyike hírforrásként jelölte meg Bajorország néhai kormányfőjét, a kommunistaellenességéről híres Franz Josef Strausst.

Marianne Birthler, az archívum történészekből álló csapatának vezetője elmondta, a 16 megnevezett személy közül 11 már nem él. „Az iratokból egyértelműen kiderül, hogy a 11 személy nem a Stasi informátora volt. A többi öt személy Stasival való kapcsolatai már korábban is köztudottak voltak”.

Az irattár várhatóan további volt parlamenti képviselők dossziéit is rövidesen nyilvánosságra hozza, amennyiben az érintettek ehhez hozzájárulnak.

A Stasi kémhálózatnak nyugaton is jól kiépített rendszere volt. Egyesek pénzért árultak el titkokat, másokat zsaroltak, megint mások pedig egyszerűen csak bőbeszédűek voltak, nem voltak tudatában annak, hogy kommunista ügynökkel beszélgetnek. Bár a Stasi sok iratot megsemmisített, a kulcsdosszié, a valamikor létező dossziék egyfajta tartalomjegyzéke, a Rosenholz-irat még létezik, s 317 ezer személyi karton, valamint 77 ezer művelet leírásának mikrofilmjét tartalmazza.

A német törvények szerint az ország állampolgárai megismerhetik a róluk készült dosszié tartalmát, ám csak a közéleti személyiségek iratanyagát lehet nyilvánosságra hozni.