Egy hatvan év körüli asszony a hegyoldalba épített falu menekülttáborából sétál felfelé elhagyott házához. Mint mondja, a hatóságok még mindig nem engedik vissza őket házaikba, akkor sem, ha az épület nem sérült. A faluban nem okozott akkora pusztítást a katasztrófa, mint a néhány kilométerre fekvő Onnában, ahol a házak jelentős része megsemmisült, ugyanakkor itt is minden utcában látni ledőlt falakat, leszakadt ablakokat, megrongálódott tetőket.

Az asszony most a menekülttáborban él, a belügyminisztérium által biztosított egyik kék sátorban. Arról panaszkodik, hogy egy-egy sátorban 10-12-en laknak most. A mostoha körülmények ellenére azonban elégedett a kormány eddigi munkájával, a katasztrófavédelem és a rendőrség szerinte jól végzi a dolgát. Miközben erről beszél, számos rendőr és tűzoltó halad el a szűk hegyi utcában, a katasztrófavédelmi szakemberek a lakókkal együtt házról házra járva mérik fel a károkat.

© AP

Az asszony szerint a hajnali földrengés után egy ideig azt hitték, a hatóságok elfelejtették a háromszáz fős kis hegyi falut. Néhány óra elteltével azonban megjelentek a katasztrófavédelmi szakemberek, s ma már minden olajozottan működik: napi háromszori étkezést és ivóvizet is biztosítanak a táborban. Az állataikat azonban hátra kellett hagyni, ez pedig komoly gondot jelent egy olyan vidéken, ahol az emberek egy jelentős része a mezőgazdaságból él - mondja az asszony, miközben kezében egy nagy doboz paradicsomos tésztát tartva igyekszik házához, hogy megetesse ott maradt kutyáit.

Egy negyven év körüli férfi is az állataiért aggódik. Az embereket megmentették, de az állatokkal eddig senki sem törődött - értékeli a kormányzat eddigi munkáját. Összességében azonban elégedett az eddigi intézkedésekkel: "szinte mindenhol ott vannak" - mondja a rendvédelmi szervek munkájáról.

Ezalatt a tíz-húsz kilométerre fekvő Onnában a mentőcsapatok éppen néhány birka kiszabadításán fáradoznak. Az állatok egy pincehelyiségben kialakított istállóban rekedtek a földrengés után, többméteres törmelék alól kellett kiszabadítani őket.

A tragédia után néhány nappal az olasz állatvédő szervezet, az ENPA is felismerte a problémát: hét tonna élelmet szállított a tragédia helyszínére, hogy életben maradjanak a házi és haszonállatok. A szakemberek szerint ez különösen fontos, hiszen a lakosság egy jelentős részének a mezőgazdaság adja a megélhetést, mások pedig azért kerültek nehéz helyzetbe, mert a gyárak, amelyekben dolgoztak megsérültek, jónéhány pedig teljesen összedőlt.

Helyiek azt mondják, kénytelenek voltak alkalmazkodni a helyzethez, de még nem tudják, hogy mikor térhet vissza életük a régi kerékvágásba. Az újjáépítés azért is bizonytalan, mert az elmúlt száz év tapasztalata szerint a földrengés utáni rekonstrukcióra szánt pénzek sok esetben a korrupció áldozatává válnak. Vannak olyan helyiek is, akik azért aggódnak, hogy a média érdeklődése után elfelejtik őket a politikusok, és magukra maradnak problémájukkal.

A sajtó érdeklődése azonban egyelőre töretlennek tűnik. A földrengés által leginkább sújtott Onnában egy külön "médiafalu" alakult ki. Az összedőlt házaktól alig tíz-húsz méterre műholdas közvetítő kocsik sorakoznak, tévéstábok és riporterek sora követi az eseményeket. A hatóságok általában előre tájékoztatják a stábokat arról, hogy mire számíthatnak a következő órákban, így az operatőrök előre felsorakozhatnak a kordonnal elkerített terület szélére. Megjelentek a katasztrófa-turisták is, az érdeklődők számára külön parkolót alakítottak ki a település bejáratánál.

Azonban nemcsak a kíváncsi érdeklődők bámészkodnak a romoknál. Az összedőlt házak korábbi lakói is itt állnak. Sokan a könnyeikkel küszködnek, barátaik, családtagjaik vállán sírják el bánatukat. A családtagok és értékek elvesztése rendkívül mély nyomokat hagyott a helyiekben, a legtöbbjük ma is összerezzen, amikor újra megmozdul a föld. Naponta számos, még mindig nagy erejű utórengés követi a hétfői tragédiát. A kormány több mint hatvan pszichológust küldött a helyszínre. A szakemberek nem először foglalkoznak ilyen esettel, azt azonban nem lehet megmondani, hogy sikerül-e a földrengés túlélőinek valaha is feldolgozniuk ezt a tragédiát.