szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A húsz tagú zenekar tust húz, amikor a licitálásra kínált festmény ezerötszáz euróért kel el, és bár az összeg az adott környezetben nem meglepő, az már igen, hogy a nyertes vásárló a képet azonnal az újdonsült férjnek adományozza. Egy „átlagos” milliárdos esküvőn volt szerencsénk részt venni Kijevben, ahol a hagyományos ukrán lagzi a kor és a pénz követelményeinek megfelelően alakult.

A szent helynek számító Pecserszka Lavrát, ahol az egyházi szertartás zajlott, most luxusautók lepték el (az egy négyzetkilométerre jutó dzsippek számát tekintve Kijev biztos benne lenne a top-tízben), és az ifjú párt szállító limuzin alig tudott kifordulni az évezredes kolostor kapuján. A vendégsereg nagy részét mégis autóbusz szállította a lagzinak helyet adó luxusszállodásba, minthogy sokan külhonból érkeztek - a vőlegény egy háztartási vegyi áruval kereskedő cég kelet-európai elosztója.

A tolmácsgépnek köszönhetően a libanoni nagykereskedő, a lett báró, a nyugalmazott lengyel belügyes és a bolgár vegyész egy emberként mulatott az egész estét betöltő ukrán műsorvezető tréfáin, még ha a fülhallgató egy kicsit zavart is tánc közben. Viszont így megtudtuk: az ifjú párnak azért kell hat szőttes alatt átmenni, mert ezek a hit, a gyermekáldás, a szorgalom, a hűség, a szeretet és a nagyszülők tiszteletét jelentik. Az édesanyának külön főhajtás dukált, amelynek fontosságát a helyi konferanszié hosszan ecsetelte.

Igaz, az orosz mamocska alig értett belőle valamit, de legalább megtapasztaltuk: az ukrán fővárosban tisztességben meg lehet őszülni anélkül, hogy az ember megtanulná a többség nyelvét. Persze a sűrű vodkák után (sör nincs) kiderült más is: a nagylelkű képajándékozó annak a jótékonysági alapítványnak az igazgatója, amely támogatására az ifjú pár a nászajándéknak szánt összegek átutalását kérte. S szó esett még egy korábbi üzletről is a kilencvenes évek elejéről, amikor a kijevi kikötőtől szerzett gázolajat egy az egyben cserélték el az energiahordózó-hiányban szenvedő cukorgyárakkal. A cukrot a csecsenföldi szeszfőzdékben várták,  hogy el tudják látni a volt Szovjetunió szomjazó millióit.

Ma már ez régi szép időnek számít, hiszen válság van Ukrajnában is: az idén két számjegyű visszaeséssel számolnak. Ez persze nem akadályoz meg bennünket abban, hogy elfogyasszuk a hatalmas tányérokon felszolgált japán kagyló-tempurát és a szintén aranyárban mért szarvasgombát. Annál is inkább, mert az előző nap, amikor a vőlegénynél tettük tiszteletünket láttuk, a Kijev határában nyitott luxus-telepen gőzerővel folynak az építkezések, és a már elkészült barokk kastélyok, skót várak és kínai óriáspagodák kertjében is munkások serénykednek. (Nem úgy a számos félbemaradt új lakótelepen, ahol tiltakozó táblán követelik: Adjátok vissza lakásainkat!)

Valami talán mégis megmozdult, a Világbank jövőre már két és fél százalékos bővülést prognosztizál, és megmozdultak a várost megkerülő autópálya leállósávjában veszteglő teherautók is. Ezek téglával, földdel, fával, építőanyaggal megrakottan várják az arra vetődő vásárlókat. Csak készpénzt fogadnak el, s persze a teherautós sem az államnak fizeti a helypénzt, de legalább nincsen bürokrácia – világosít fel a taxisofőrünk, aki jövőre már nagyobban „utazik”. Észre vette ugyanis, hogy lakóhelyéről nincsen buszjárat a központba, így hát indít egyet. A több mint ezer hasonló magánjárat - bár csak egy-két hrivnya (22-44 forint) a menetdíj - nyereségesen működik. Jegy persze nemigen kerül elő, ahogy számla sehol sem járja, de nincsenek milliós végkielégítések sem. Viszont van vállalkozási kedv, hatalmas piac és óriási profit -  amely után nem adóznak. Még ha a bűvészkedő könyvelőnek és a szemet hunyó fináncnak komoly összegeket is kell fizetni. Ezt a kiadást is lehet csökkenteni – árulja el a lagzi majd' száz vendégének egyike: a céget papíron ki kell költöztetni Kijevből – a vidéki adóellenőrök egy nagyságrenddel kevesebbet kérnek. Gyors felmérésünk szerint a jelenlévők vagyona telkekben fekszik, s nem különösebben érintette őket, amikor a nagybankok zárolták a lekötött betéteket. Most pedig, amikor az olcsó hrivnyára megjelentek a külföldi ingatlanhiénák, ismét óriáshaszonra lehet számítani.

Emelkedik a hangulat, bő szoknyás ukrán néptáncosok pördülnek a parkettre, és a harsány mókamester jelenti be, ez után ír zene következik az „európai vendégeknek”. A néhány pohár whiskyn túljutott urak azonban inkább a belibbenő mély dekoltázsú dívát kísérik figyelemmel, aki láthatóan az egyik mágnás régi ismerőse, mert hangosan kéri számon rajta, miért a feleségével jött el a rangos eseményre. Hiába, a magánéleti problémákat a milliós nerc bundával sem lehet a ruhatárban leadni - állapítjuk meg némi kárörömmel, és a hangulatnak átadva vetjük magunkat a Boney M dallamára hullámzó tömegbe.

Fontos tudnivalók:
- Ukrajnában az árak a magyarországiaknak a háromnegyedét sem érik el, kivéve a cigit, az italt, és a gyógyszert, amelyik negyede.
 A fővárosi átlagfizetés kb. 60 ezer forintnak felel meg, amiből 20 százalék a levonás.
 Kijevben sok helyütt sötétbarna víz folyik a csapból, viszont nincs autópályadíj.
 Mindent lehet kapni, de az új mosógépet még a boltban ellenőrizni kell, mert lehet, hogy a márkás alkatrészeket gyengébb minőségűre cserélték ki.
 A rendelőben nem kérnek TAJ-számot, viszont ha a beteg injekciót megy beadatni, nem csak  orvosságot, de fecskendőt is kell magával vigyen.



 
HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!