Abbász a "területet a békéért" elvet veszi alapul, amelyet több ENSZ-határozat rögzít, illetve két béketervet - az Arab Ligáét és a közel-keleti kvartettét -, valamint az Egyesült Államok, az Európai Unió, az ENSZ és Oroszország alkotta kvartett két nyilatkozatát.

Az első, márciusban kiadott nyilatkozat felszólította Izraelt, hogy hagyjon fel a megszállt palesztin területek 43 éve tartó megszállásával, ott az újabb telepeslakások építésével, és a tárgyalások végén állapodjon meg a palesztinokkal arról, hogy az 1967-es háború előtt létező fizikai határok között létrejön egy független, demokratikus és életképes palesztin állam. Az augusztus 22-én kiadott dokumentum pedig megismételte a megszállás megszüntetésére és a palesztin állam létrehozására tett felhívást. Abbász onnét akarja folytatni a tárgyalásokat, ahol a korábbi izraeli kormányokkal abbahagyták.

Izrael nem akar korábbi egyezségekre hagyatkozni 

Netanjahu viszont csak úgy fogadta el Hillary Clinton amerikai külügyminiszter augusztus 20-i meghívását, hogy a tárgyalások elkezdésének nincs semmilyen előfeltétele, és nem akarja, hogy hivatkozzanak bármilyen korábbi izraeli-palesztin megállapodásra. Ráadásul sem a kvartett, sem a washingtoni kormány nem nyilatkozott egyértelműen a szeptember végén lejáró telepépítési moratóriumról. A kvartett finomkodóan csak arra hívta fel a feleket, hogy tartózkodjanak a provokációtól és a lázító retorikától. Netanjahu márpedig leszögezte, hogy nem fog hozzájárulni a moratórium fenntartásához, azt viszont nehéz elképzelni, hogy ennek híján Abbász hogyan maradhatna a tárgyalóasztal mellett. 

A Le Monde című francia lap szerint Netanjahunak jelenleg három erőssége van. Megerősödött a hatalmi helyzete az izraeli közvélemény szemében, mert az Egyesült Államok és az Európai Unió már nem követeli tőle, hogy hosszabbítsa meg a ciszjordániai telepeslakások építésére tavaly decemberben bevezetett és szeptember 26-án lejáró moratóriumot. Támaszkodhat arra is, hogy az izraeli közvélemény jelenleg meglehetősen egykedvű, kormányának ma gyakorlatilag nincs ellenzéke, és koalíciós partnerei e pillanatban hűek hozzá - írta a francia lap. Ezenkívül Netanjahuval szemben Abbász hatalma most gyengébb, mint bármikor korábban. A palesztin lakosság egy része gúnyolódik rajta, és diktátumnak tekinti a közvetlen tárgyalásokra szóló amerikai meghívást.

Három lehetőség Netanjahu előtt

Netanjanhura nagy felelősség nehezedik: sokak szerint úgy alakíthatja a közvetlen tárgyalások menetét, ahogy akarja. Három lehetősége van: obstruálhat, azaz például megteheti, hogy megnyit minden tárgyalási dossziét, de semmilyen kérdésben nem enged. Ezt a taktikát alkalmazta első miniszterelnöki hivatali idejében 1996 és 1999 között, de ennek közismerten katasztrofális következményei voltak.

Második lehetősége, hogy követi egykori ellenfele, Ariel Saron példáját, aki azért, hogy ne kelljen valódi megbékélési tárgyalásokba bocsátkoznia, kivonta az izraeli hadsereget a Gázai övezetből. Netanjahu eszerint javaslatot tehetne arra, hogy a palesztin állam ideiglenes határok közötti kikiáltásának nyitányaként a hadsereg részlegesen kivonul Ciszjordániából. A palesztin vezetés e változatot mindig elutasította, mert szerinte ez a megszállás fenntartását jelentené álcázott formában.

Netanjahu harmadik lehetősége volna a legmerészebb: szakítani ultranacionalista koalíciós partnereivel, amelyek gúzsba kötik őt, és szövetségre lépni a Cipi Livni vezette, centrista Kadimával. Ez teljes cselekvési szabadságot adna neki arra, hogy a zsidó telepesek zsarolásától megszabadulva valódi megállapodást kössön a palesztinokkal.

Mit tehet az Obama-kormány?

A Zsidó Világkongresszus egykori vezetőjének, Nahum Goldmannak híres mondása szerint a Közel-Keleten "a diplomácia annak művészete, hogy az ember hogy tudja a lehető legtovább halogatni az elkerülhetetlent". A térség jövője szempontjából arra van szükség, hogy Netanjahu megértse: a "lehetséges" határait már elérték - írta a Le Monde.

Noha a tárgyalásokat nagyon sok buktató veszélyezteti, az amerikai kormánynak több eszköze is van a siker esélyének növelésére. Először is csillapítania kell a közvélemény várakozásait. Ugyanis az, hogy az amerikai vezetés a washingtoni Fehér Házba hívta a feleket tárgyalásra, és hogy célul tűzte ki a tárgyalások egy év alatt történő lezárását, nagy várakozásra ad okot. Fontos lenne hangsúlyozni, hogy az egy év elméleti célkitűzés, nem pedig határidő.

Könnyen kudarcba fullaszthatja a tárgyalásokat, ha Netanjahu - mint az izraeli média a napokban jelentette - csak részlegesen, az elszigetelt telepeken hosszabbítja meg az építési moratóriumot, bizonyos nagy lakótelepeken nem, mert ezeket a telepeket Izrael annektálni akarja. A palesztinok ugyanis mindeddig azzal fenyegetőztek, hogy azonnal otthagyják a tárgyalóasztalt, ha nem folytatódik a teljes körű építési tilalom.

Nagy gond a tárgyalások sikere szempontjából, hogy a mintegy 4 millió fős palesztin lakosság két részre szakadt: Abbász csak azt a 2,4 millió embert képviselheti a tárgyalásokon, akik a Fatah mozgalom uralta Ciszjordániában élnek. Viszont a Hamász irányította Gázai övezetben is él körülbelül 1,6 millió palesztin, és a radikális szervezet elutasítja a tárgyalásokat.