A konzervatív berlini újság korábbi főszerkesztője szerint igazuk lett a bírálóknak, a szkeptikusoknak, a zsémbelőknek: a Európai Unió összekuszálódott. Egymást követték a bővítési hullámok, alternatívájuk soha nem volt. Abban a reményben bízva, hogy valamikor majd csak lesz foganatja az eszmei szikrának, és létrejön az európai démosz, a változásokat egyre későbbi időpontra tolták ki. Soha senki nem merte komolyan föltenni a kérdést, vajon összeillik-e az, ami összenő - pontosabban: amit összeraknak. A pénzügyi uniót - amint ez törvényszerű volt egy heterogén politikai kultúrával rendelkező nemzetállamokból álló földrészen - nem követte gazdasági unió. Az egyes államok egoisták maradtak, ezért aztán az egész kontinens izgalomba jön attól a kilátástól, hogy az EU-ból transzferunió válik. Már szinte látjuk a mérsékelten morózus Helmut Schmidtet, amint cigarettájából szippantva kijelenti: hiszen én előre megmondtam!

Talán elhamarkodott dolog és hiba volt bevezetni az eurót. Felszámolása vagy pláne az EU megkérdőjelezése azonban egyenesen katasztrofális volna - véli Schmid. - Európa ugyanis a maga politikai konstitúciójával, bővítésével és az euró megvalósításával potenciális big playerként foglalta el állásait a világpolitika színpadán. Azért potenciális, mert egy hivatalos telefonszám, világos politikai struktúra és az átérzett európai alkotmányos patriotizmus ma még csak a távoli jövő ígérete. Ám ennek dacára az EU már a közös politikai test fikciójaként is politikát csinált, és a világ elfogadta ezt.

Kína szemével nézve az EU különös monstrum, ám ennek ellenére Peking már számol és tárgyal ezzel a fura politikai egységgel. Az Egyesült Államok szívesen látna egy erős uniót, ám meg kellett tanulnia, hogy az európaiak vagy nem készek, vagy nem képesek erre. Mindazonáltal Washington is berendezkedett  a monstrummal való együttélésre. Az euró vagy az EU vége rettenetes vákuumot eredményezne. Olyan vákuumot, amelyben léteznének ugyan nemzetek, ám azok jelentéktelenségbe süllyednének.

A teljesen szuverén nemzetállamok régi közösségébe vezető visszaút bezárult. Bármennyire is szép a lebontás ökológiailag inspirált eszméje, az EU számára nem jöhet szóba. Már azért sem, mert a költségek - pénzügyi, politikai és eszmei síkon egyaránt - hatalmasak és rombolóak volnának. Végleg kiűzettünk a nemzet nevű hazából.

Ebben rejlik az EU dilemmája: tovább kell haladnia előre. Erre azonban talán csak akkor lesz képes, ha új irányba fordítja hajóját. Néhanapján talán még mesélhet a háborúról, ám csínján kell bánnia alapításának mítoszával. Az, hogy Európának sikerült maga mögött hagynia a füstölgő romokat és a nemzeti gyűlölet régi szellemét, csodálatos dolog, de nem ad szárnyakat a jövőre nézve. Montánunió, határkarók, a szomszédos országok és kultúrájuk fölfedezése: az a világ, amelyet ismertünk és amely hallatlan új élményt jelentett, napjainkban a végéhez érkezett - szögezte le írásában a Die Welt vezércikkírója.