A liberális irányzatú londoni gazdasági-politikai napilap szerint az izraeli félelmek forrása az, hogy az arab világban kibontakozó lakossági megmozdulások veszélybe sodorhatják az Izrael számára elsődlegesen fontos politikai stabilitást. Oded Eran, az izraeli Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének igazgatója a Financial Timesnak kijelentette: ez mindenekelőtt a "potenciális járványveszély" miatt ad okot aggodalomra. Eran szerint a tunéziai rendszerváltás önmagában "marginális jelentőségű ... Egyiptomban és Jordániában (azonban) nem engedhetünk meg magunknak radikális változásokat".

A brit lap szerint nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen fontos Izrael számára az Egyiptommal és Jordániával fenntartott kapcsolat. Mindkét országnak közös határa van Izraellel, és eddig csak ez a két arab ország írt alá békeszerződést a zsidó állammal. A Financial Times szerint Izrael szorosan együttműködik a jordániai és az egyiptomi biztonsági erőkkel a Ciszjordánia és a Gázai övezet felett gyakorolt ellenőrzésének biztosítása végett. Jóllehet sok izraeli még most is vonakodik az arab országokkal közös határ átlépésétől, mégis az a lehetőség, hogy meg lehet látogatni a Sínai-félszigetet, vagy Jordánia vörös-tengeri üdülőhelyeit, hozzájárul az izraeliek mélyen gyökerező elszigeteltségérzetének enyhítéséhez - áll a brit lap írásában.

Izraeli szakértők szerint távolról sem egyértelmű, hogy a volt tunéziai elnök hatalmának megdöntése nem vezet-e dominóhatás kialakulásához. Oded Eran a Financial Timesnak a várható fejleményekről azt mondta: sok függ a biztonsági erők lojalitásától. Hozzátette: mind Egyiptomban, mind Jordániában a rezsim sokkal szilárdabban kézben tartja a biztonsági erőket. A brit lap szerint izraeli illetékesek is elismerik: "furcsán veszi ki magát", hogy nem üdvözlik az arab világban zajló demokratikus nyitás esélyét. Az egyik név nélkül idézett kormányilletékes azonban kijelentette: a cári Oroszországban is lezajlott egy forradalom, "és volt egy demokratikus pillanat, ám mindannyian tudjuk, hogy mindez hogy végződött ... 1979-ben, Teheránban is volt egy demokratikus pillanat, és mindannyian tudjuk, hogy az miképp végződött".

Az izraeli illetékes szerint "a demokratikus nyitás nagyszerű dolog, de vajon tartós lesz-e, és nem szabadít-e el erőszakos, antidemokratikus erőket? Ez a mi fő aggályunk".  Ejal Zisszer, a tel-avivi Mose Dajan Közel-Keleti és Afrikai Tanulmányok Intézetének vezető kutatója ugyanerről a Financial Timesnak azt mondta: a helyzetet nem lehet összehasonlítani az 1980-as évek végének Kelet-Európájával. "Ez nem az a térség, ahol stabil diktatúrákat stabil demokráciákkal lehet felváltani, itt a káosz, az anarchia és a radikalizmus jelenti az alternatívát". A Financial Times szerint konkrét tapasztalatok magyarázzák, hogy Izrael miért nem lelkesedik a demokratikus változásokért az arab világban: a 2006-os palesztin választások a radikális Hamász diadalát eredményezték a nyugatbarát Fatah kárára. Az izraeli stratégák számára "a legsötétebb lidércnyomást" az jelentené, hogy ha ugyanez megismétlődne Egyiptomban is."Próbálja meg elképzelni egy olyan egyiptomi választás eredményét, amelyen szabadon indulhat a Muzulmán Testvériség" - mondta a brit lapnak Oded Eran, a radikális egyiptomi iszlám szervezetre utalva. Az izraeli stratégiai szakértő közölte: kétli, hogy e forgatókönyv megvalósulását az egyiptomi-izraeli békeszerződés túlélné.