Kiszámolósdi

Szlobodan Milosevics volt szerb, majd jugoszláv államfőt akkor adta ki Belgrád a hágai Nemzetközi Törvényszéknek (NT), amikor Zoran Gyingyics kormánya 2001-ben egymilliárd dollárnyi segélyt akart összegyűjteni az ország talpra állításához. Milosevics egykori szövetségesét, Radovan Karadzsics volt boszniai szerb elnököt pedig éppen akkor fogták el és szállították Hágába 2006 nyarán, amikor az EU külügyminiszterei Balkán-politikájuk jövőjéről tanácskoztak. Valószínűleg a 68 éves Ratko Mladics egykori boszniai szerb főparancsnok múlt csütörtöki „hirtelen” megtalálása sem volt véletlen. Serge Brammertz, az NT főügyésze arra készült, hogy június elején elmarasztalja Szerbiát az ENSZ Biztonsági Tanácsában az együttműködés hiánya miatt, az EU pedig ősszel dönt, hogy megadja-e Szerbiának a tagjelölti státust.

Mladics-graffiti Belgrádban

AP/ Vadim Ghirda

 Mladics lazarevói (lázárföldi) letartóztatása után Brammertz átírja a jelentését, Hollandia pedig, amely a leginkább ragaszkodott ahhoz, hogy Mladics kézre kerítése nélkül Szerbia ne közeledhessen az EU-hoz, most érv nélkül marad. Szerbiában arra számítanak, hogy Brüsszel igent mond a tagjelöltségre, és felgyorsulhat az integráció. Az EU-csatlakozás annak ellenére is népszerű Szerbiában, hogy az utóbbi időben nem volt felhőtlen Belgrád és Brüsszel viszonya, és a nézeteltérések, valamint az egy helyben topogás miatt a csatlakozást támogatók aránya 70-ről 55 százalékra mérséklődött. Ha felgyorsul a közeledés, az integrációpártiak aránya újra megnőhet.

Úgy tűnik, Borisz Tadics államfő és a szövetségeseként számon tartott Mirko Cvetkovics kormányfő hasonlóan gondolkodik. Szerbiában immár szinte mindenki biztosra veszi, hogy Tadicsék előrehozzák a jövő májusban esedékes parlamenti választást, és a Nyugat-párti erők fő érve az lesz, hogy ők képesek bevezetni az országot az EU-ba. Némi sikerélményre szükségük is lenne. Az utóbbi hónapok a társadalmi elégedetlenség fokozódásáról, komoly tüntetésekről és a szélsőségesekből mérsékelt nacionalistákká váló politikusok előretöréséről szóltak. A Tomiszlav Nikolics vezette Szerb Haladó Párt áll a népszerűségi listák élén, és úgy tűnik, a Nyugat-barát szerbiai pártok is hajlandók szóba állni a korábban szalonképtelen Nikoliccsal. A tagjelöltség olyan fejlemény lehet, amely – ha átmenetileg is, de ismét – Tadicsék javára billenti a mérleg nyelvét.

Szerbia EU-csatlakozását ugyanakkor nemcsak Mladics, illetve a jóval kevésbé fontos horvátországi szerb vezető, Goran Hadzics ki nem adása fékezte, hanem az is, hogy a NATO Szerbia elleni 1999-es légi háborújára emlékezve a lakosság négyötöde ellenzi az észak-atlanti integrációt. Az EU-tagok többsége által függetlenként elismert Koszovó kérdése is gátolja az előrelépést. Lassan halad a jogharmonizáció is, és egyes EU-politikusok attól tartanak, Szerbia esetleges túl korai felvételével újabb éretlen tagot fogadnak be a szervezetbe.

Mladics elfogása az NT-t is nehéz helyzetbe hozza. A volt Jugoszlávia területén elkövetett bűncselekményeket kivizsgáló testület máris a vádirat egyszerűsítésére készül. Az újrafogalmazással – illetve a Karadzsics- és Mladics-per esetleges összevonásával – nem csökken ugyan a vádak súlya, ám megelőzhetővé válik, hogy az eljárás évekig tartson. Ez különösen fontos lehet Mladics esetében, hiszen az egykori tábornok nem egészséges, és előfordulhat, hogy úgy jár, mint Milosevics, aki 2006-ban – kiadatása után közel öt évvel – jóval az ítélethirdetés előtt meghalt az NT fogdájában.

NÉMETH ANDRÁS