Óriási vihart kavart az elnökválasztás első fordulóját elbukott konzervatív francia államfő, amikor közölte, hogy a harmadik helyen végzett Marine Le Pen és pártjának politikája is "összefér a Francia Köztársasággal." A botrány természetesen érthető, hiszen ez a második forduló előtti opportunizmus, a Le Pen-tábornak való megfelelési vágy akaratlanul is a mainstreambe helyezi a szélsőjobboldali Nemzeti Frontot (FN). Ettől eltekintve azonban Nicolas Sarkozy nem állított valótlant.

A mai Nemzeti Front már csak haloványan emlékeztet a valóban jobboldali radikális, rasszista és antiszemita apa, Jean-Marie Le Pen pártjára, szélsőségessége más politikai jegyek sajátos kombinációiból adódnak. Márpedig ezeknek a politikai jegyeknek a többsége lényegében az összes mainstream párt kelléktárában ott vannak, a szélsőbaltól a konzervatív jobboldalig.

Üres lapokkal Sarkozy ellen

A konzervatív Sarkozy is van annyira nacionalista, mint Le Pen, és a baloldali Hollande is tud annyi protekcionista demagógiát, mint a radikális pártelnök (ráadásul ő is elismerte, hogy az FN szavazóihoz szólni kell, de ez nem zavart különösebben senkit). Franciaország népének, áruinak védelme, a bevándorlástól való félelem gerjesztése, a multik, a "finánckapitalizmus" elleni uszítás, az úgynevezett kisemberek felkarolása, a válság utáni "szociális igazságosság" hirdetése messze nem csak az FN privilégiuma.  

A 43 éves Marine Le Pen politikai tehetségét bizonyítja, hogy alig másfél év alatt, amióta átvette a pártot apjától, kiszabadította pártját a fasiszta karámból, és a meglévő, más politikai erők által is használt készletből olyan egyedi, koherensnek tűnő programmal állt elő, amire bal- és jobboldali, szélsőséges és mérsékelt választók egyaránt szavazhatnak. Ő lett "a rendszer" elitellenes ellensége, akihez a mainstream elit elkezdett viszonyulni.

Le Pentől nemcsak soha nem lehetett rasszista megjegyzést hallani, de még a "szélsőjobboldal" kifejezést is visszautasítja az FN-re nézve, hiszen az "marginalizálna" egy nagy társadalmi bázissal rendelkező pártot. Ettől függetlenül persze továbbra is igen szélsőségesen beszél például a bevándorlásról, amit egyszer "cunamihoz" hasonlított - ahhoz képes, hogy ügyvédként korábban illegális menekülteket is védett.

Marine Le Pen a választások első fordulója után

AP / Jacques Brinon

"Mi is odaültünk az elit asztalához" - közölte az első forduló után a háromgyerekes, ambiciózus, intelligens és erősen láncdohányos ügyvédnő, aki jórészt el is dönthette az elnökválasztás témáit és nyelvezetét. Stratégiát gyárthat a pártrendszer átalakításáról, s 6,4 milliós táborát sem kell más párt alá vezényelnie a második fordulóban.

Sőt, tekintetét bátran a június 10-17 közti parlamenti választásokra vetheti, hiszen a valódi cél ez: nemcsak bekerülni a törvényhozásba, önálló frakciót alakítani, de át is venni a jobboldal vezetését, és megkerülhetetlen kormányzati tényezővé válni. Ehhez persze meg kell buktatnia Sarkozyt, úgyhogy üres szavazólapok bedobására buzdítja híveit.

Bár ennek a közel hat és félmilliós tábornak az 54 százaléka inkább Sarkozyre szavazna a második fordulóban, Le Pennek fontosabb eltakarítani az útból az egyre inkább tőle "nyúló" elnököt, mint megakadályozni (az FN-től gazdaságilag egyébként nem is sokban különböző, etatista, antiliberális) baloldal hatalomátvételét az Elysée-palotában.

Emlékezetes, hogy az elnökválasztás első fordulóját a szocialista Francois Hollande nyerte 28,6 százalékkal. Nicolas Sarkozy csak második lett (27,2 százalék), Marine Le Pen a harmadik (17,9 százalék), és jól szerepelt a kommunista Baloldali Front is (11,1 százalék). A felmérések szerint Hollande-nak jóval nagyobbak a tartalékai, hiszen a szélsőbalosok és a 2 százalékot kapott zöldek jó része is rá szavaz majd, míg Sarkozy csak a centrista-liberális Francois Bayrou (9 százalék) híveinek egy részében bízhat, őket viszont még nem igazán udvarolta körül.

Az UMP eróziójában bízó Marine Le Pen (akinek korlátlan populizmusába az is belefér, hogy tavaly Amerikában járva külön tárgyalt a radikálisan piacpárti Ron Paul republikánus elnökjelölttel is) nem kevesebbet akar, mint lassan átvenni a konzervatív/gaulle-ista párt helyét, és az FN-t beáldozva új néven integrálni a jobboldalt. Marine alaposan leszámolt az FN rasszizmusával, nyitott a műveltebb középosztály és a nők felé, sőt, az állatok jogaiért is kiállt.

A harc megkezdődött

Miközben tehát Le Pen harcias szólamai ellenére ("meg fogom rengetni a rendszert!") a centrum felé mozdul, nyilván nem kis kárörömmel figyelheti, hogy Sarkozy még jóval a kampány előtt, de lehet, hogy évek óta az ő témáiból merít: rendpártiság, közbiztonság, bevándorlás, iszlám-, bank- és kapitalizmuskritika. A burkatilalom, az illegális kelet-európai romák hazatoloncolása, a schengeni határok újragondolása valószínűleg elgondolhatatlanok lettek volna az FN erős nyomása nélkül.

És pontosan ebben rejlik Marine Le Pen józan számítása: a nagy mainstream pártok egy ideig nyilván szabadon halásznak-vadásznak az ő területén, szimbolikus engedményeket tesznek neki, körüludvarolják a szavazóit - de egyszer csak a trend megfordul, és az emberek nem a szükségszerűen csalódást okozó, rossz kópiát fogják választani, hanem a romlatlan eredetit.

Remélhetőleg tanulságul szolgál ez annak a magyar kormánypártnak, amely tematikus és szimbolikus gesztusok sorát tette az FN-nél jóval szélsőségesebb Jobbiknak, a gazdasági protekcionizmustól a multik szapulásán, a "szabadságharcos", "nem leszünk gyarmat"-os Európa-szkepszisen át a szociális segélyek kérdéséig, a rendpárti közmunkaprogramokig.

"Kiváló pozícióban vagyunk az UMP szétveréséhez. Mi leszünk a gyűjtőpárt a jobboldalon" - közölte az első forduló után Bruno Bilde, Le Pen kabinetfőnöke. A harc Franciaországért megkezdődött.