Évente közel egymillió európai munkavállalót küld alkalmazója másik tagországba dolgozni. Ezen foglalkoztatottak jogvédelméről egy 1996-os irányelv gondoskodik, mégis rendszeresen számol be a média ki nem fizetett bérekről és jogfosztottságot megélő külföldi munkavállalókról. Az Európai Bizottság ezért tavasszal javaslatot dolgozott ki a külföldön dolgozók jogbiztonságának javítására.

A javaslat mögötti probléma az unió elvi alapjait érinti. Az egyik oldalról a munkavállalók igénylik munkahelyeik és munkafeltételeik biztonságát, legyen az saját országukban, vagy más tagországban. A másik oldalról a munkaadók várják el, hogy szabadon választhassák meg, melyik tagországban akarnak dolgoztatni, vagy munkásokat toborozni.

Korábban számos uniós bírósági döntés született, melyekből a szakszervezetek azt olvasták ki, hogy az EB számára előrébb valók az közös piac és a vállalkozások jogai, mint a munkavállalók alapjogai. Éppen ezért olyan javaslatot dolgoztunk ki, amely kimondta, hogy a két érdek jogai egyenrangúak - magyarázta a hvg.hu-nak Andor László foglalkoztatási biztos.

Sárga lap után visszavonuló

A javaslatot mégis elutasították a gazdasági érdekcsoportok mellett a szakszervezetek is. 12 tagállam parlamentje (mely súlyozottan 19 szavazatot jelent a 27-ből) élt a sárga lap adásának lehetőségével. Vagyis még az előtt megvonta a bizalmat az Európai Bizottság tervezetétől, hogy azt az Európai Tanács elé terjesztették volna. A Lisszaboni Szerződésben bevezetett sárga lap-eljárás indoka szerint a tervezet nem egyeztethető össze a szubszidiaritás uniós alapelvével, miszerint minden döntést és végrehajtást a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni. A sárga lap után az EB módosítás helyett inkább visszavonta a javaslatot, az eddigi - a tagállamok többségének érdekeit nem szolgáló - helyzetet fenntartva.

Andor László szerint javaslatuk véget vetett volna a munkahelyek bizonytalanságának

AP / Virginia Mayo

Így továbbra is a Viking Line hajótársaság és munkavállalói közti vitában született 2007-es ítélet az irányadó, ahol az Európai Bíróság csak szigorú feltételekkel engedélyezte a munkások sztrájkját az ellen, hogy a cég más tagállamok olcsóbb munkaerejével dolgoztasson inkább.

A most megbuktatott javaslatot kritizálók fő aggálya szerint a sztrájkhoz való jog tovább szűkült volna. Andor László szerint viszont épp a javaslat elutasítása nyomán marad fenn jogbizonytalanság azokban az esetekben, ahol a vállalkozói és munkavállalói jogok ütköznek.

Éppen a sztrájkjog hívószava csalta elő a politikai populizmust, amelynek eredményeképpen az addig a külföldön foglalkoztatott dolgozóik miatt aggódó kormányok hirtelen mégis inkább hagyták bizonytalanságban munkásaikat. Ennél is furcsább az Európai Parlament két legnagyobb frakciójának a reakciója. A Szocialisták és Demokraták (S&D) csoportja üdvözölte a javaslat visszavonását, miközben kritizálták az így fennmaradó munkavállalói jogbizonytalanságot. A spanyol szocialista EP-képviselő, Alejandro Cercas erős önellentmondásban pártja nyilatkozatával, úgy véli: a munkások jogai előbbre valóak kell, hogy legyenek a közös piac szabályainál.

Eközben a Fideszes Őry Csaba és a német néppárti Andreas Schwab EP-képviselők közleménye alapján mindössze annyit akar érteni az egészből a Európai Néppárt, hogy a sárga lap bizonyítja: a nemzeti parlamentek egyre jobban kihasználják befolyásukat az uniós jogalkotási folyamatok során.

Felértékelődik a foglalkoztatási kérdés

A foglalkoztatási probléma politikai súlyának változását jelzi, hogy épp ebben, a válság előtt marginális kérdésben mentek szembe elsőnek a nemzeti parlamentek a bizottsággal – mondta a hvg.hu-nak egy névtelenséget kérő brüsszeli forrás. Ezt ma már nem csak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) hozzáállásán látszik, de „jobb napjain Christine Lagarde is ennek megfelelően szólal meg”. A Nemzetközi Valutaalap vezetése is kezdi ugyanis döntéseiben figyelembe venni, hogy a globális makrogazdasági stabilitás csakis a foglalkoztatási helyzet fenntarthatóvá tételével biztosítható.

Forrásunk gyakorlati példákat is hoz: hogyan segíti a pénzügyi konszolidációt a görög nyugdíjasok juttatásainak csökkentése, ha közben a lépés még több társadalmi feszültséget kelt? Vagy amikor Olli Rehn gazdasági és pénzügyi biztos kabinetje jelzi a román kormánynak: még mindig túl magasak a 200 euró körüli minimálbérek. Csak azt nem kalkulálja bele, hogy annak csökkentése még többeket taszít a szegénységi küszöb alá, újabb terheket róva az államkasszára.

A magas uniós munkanélküliség Brüsszelben is felértékeli foglalkoztatási kérdéseket

MTI / Mohai Balázs

Egészen friss példa a sajtóban kiszivárgott Rehn-levél az EKB-EB-IMF trojkának, amelyben azt javasolja a görög hitelek visszafizetésének biztosítására, hogy vezessenek be hatnapos munkahetet. Ez a produktivitás szempontjából akár még védhetőnek tekinthető javaslat azonban csak olyan apróságokkal nem számol, hogy a lépés nem szélesítené a foglalkoztatást és nem teremtene új állásokat. Nem beszélve olyan tényezőkről, mint a hatnapi munka nyomán fokozódó munkastressz miatt növekvő egészségügyi kiadások.

A növekedési és költségvetési egyensúlyi célok kizárólagosságától való eltolódást mutatják olyan, ma már az EU működésének szerves részét képező megoldások, mint az Európai szemeszter nevű, tagállami költségvetési stabilitást segítő tervezés, melyben a hiány és növekedési célok mellett foglalkoztatási pillér is szerepel. Az úgynevezett országspecifikus ajánlások közt a tagállamok olyanokat is vállalnak, hogy mennyivel csökkentik a munkanélküliséget, vagy milyen strukturális reformokkal javítanak a munkaerő piaci helyzeten.

A jelenlegi összeurópai munkaerő piaci valóság, amikor is évtizedes mélységben van a foglalkoztatás számos tagállamban és különösen a fiatalkorú munkanélküliség ölt aggasztó méreteket, kevés mozgásteret ad a politikának. Az egyetlen vállalható választása az országok és az Unió vezetőinek, hogy az eddigieknél foglalkoztatás-barátabb irányba fordítsa a közösség hajóját.