Kenya fővárosában, Nairobiban tartott nemzetközi vízügyi konferencián jelentette be szerdán Judi Wakhungu kenyai környezetvédelmi és vízügyi államtitkár, hogy az afrikai ország északi részén dolgozó nemzetközi kutatócsoport korábban elképzelhetetlen méretű víztározókat fedezett fel. A vízkészlet az ország egyik legsivatagosabb területe, a Turkana nevű terület alatt húzódik, és a szakértők szerint nemcsak a térség vízellátási gondjait oldhatja meg, de az egész országot elláthatja ivóvízzel.

Az ENSZ-szervezet adatai szerint a 41 milliós Kenya népességének közel fele, 17 millió ember rendszeresen nem jut tiszta ivóvízhez, 28 millió ember pedig az vízhiány miatt nem tud rendszeresen mosni, tisztálkodni. A kutatók szerint a most felfedezett vízgyűjtőkben minimum 250 milliárd köbméter víz lehet, ami évente újratermelődik, mivel itt gyűlik össze a Kenyában és Ugandában lehulló esővíz nagy része.

Japán támogatással tárták fel

“Az újonnan talált ivóvízkincs megnyitja az ajtót egy sikeresebb jövő felé a turkanai emberek és az egész ország számára” – fogalmazott Judi Wakhungu. “Ennek az erőforrásnak a kiaknázását felelősségteljesen kell végeznünk, hogy megőrizzük azt az eljövendő generációknak.” A lelőhely két hatalmas föld alatti tóból áll, ebből a nagyobbik, a Lotikipi-öböli víztározó körülbelül akkora, mint Nógrád megye.

A felfedezést a GRIDMAP (Talajvízkincs-kutató Program az Afrikai Szárazság Enyhítésére) nevű, az UNESCO kezdeményezésére indított program tette lehetővé. A japán állami forrásokból működő program során a legfejlettebb technológiával, műholdakon elhelyezett nagy teljesítményű radarral keresnek föld alatti vízforrásokat Afrikában. A technológiát és a szakembereket a Radar Technologies International nevű, természeti kincseket kutató cég biztosította, a műholdakkal felfedezett vízkészlet létezését a kenyai kormány által végzett próbafúrások is igazolták. A Radar Technologies International szakemberei még három, hasonló föld alatti tározó létezését sejtik a régióban, de ezeket egyelőre nem sikerült fúrásokkal igazolni.

A marhalopásokat is visszafogná

Az UNESCO szerint az új vízkészlet nemcsak az országban általános vízhiánynak vethet véget, de Kenya gazdaságát is fellendítheti. A készletből valószínűleg megoldható lenne Turkana mezőgazdasági területeinek öntözése, valamint a környéken tenyésztett haszonállatok itatása. A szarvasmarhatartás a régióban élők jelentős részének jelenti a megélhetést, amit az utóbbi években növekvő vízhiány miatt egyre inkább ellehetetlenített, gyakorivá váltak a szervezett, halálos áldozatokat követelő marhaelhajtások.

Egyelőre nem tudni, mennyibe fog kerülni a vízkészlet kiaknázása. A GRIDMAP szervezői szerint további kutatásokra lesz szükség, hogy ez kiderüljön, ahogy az is, pontosan mekkora és milyen minőségű vízkészlet lehet még Kenyában.

Százszor annyi víz lehet Afrika alatt, mint a felszínen

A rendszeresen vízhiánnyal küszködő Afrika földfelszíne alatt további, hasonló méretű vízkészletek lehetnek, véli a University College London. Egy tavaly készített térkép szerint a kontinens felszíne alatt közel százszor annyi víz húzódhat, mint amennyi a felszíni folyókban, tavakban összesen. Különös módon a legnagyobb föld alatti vízkészletek a sivatagos észak-afrikai országokban, Egyiptomban, Líbiában, Szudánban és Algériában lehetnek. Ezek a lelőhelyek körülbelül 5000 éve keletkeztek, amikor egy klímaváltozás sivataggá változtatta a ma Szaharaként ismert területet. A készletek többsége rendkívül mélyen, 100-250 méterrel a föld alatt található, ezért a londoni kutatás vezetője, Alan MacDonald szerint az afrikai országok lakosságának csaknem lehetetlen lenne ezeknek a kiaknázása külső segítség nélkül.

„Egy ötven méter mély közkút kifúrása és felszerelése egy egyszerű kézi pumpával 6000 dollárba is kerülhet, a százötven méter mély kút megépítése akár húszezer dollárba is kerülhet” – mondta MacDonald 2012-ben a Nature.com természettudományos magazinnak. „Az ennél is mélyebben fekvő észak-afrikai vízlelőhelyeket ennél is mélyebb kutakkal lehetne csak elérni, amelyek egyenként 100 000 dollárba is kerülhetnek, ráadásul ezeknek a kutaknak a karban tartása is jóval költségesebb lenne.” MacDonald szerint tizenöt millió dollárba kerülne csak az észak-afrikai országok vízkészletének kihasználása, amelyet ezek az országok jelenleg nem engedhetnek meg maguknak.

A BBC-nek nyilatkozó geológusok szerint nem lenne jó ötlet a vízkészletek nagyszabású megcsapolása, szerintük a túlzott mértékű kútfúrás végleg kiszáríthatja a lelőhelyeket, ezért csak a vízkészlet fokozatos kihasználását javasolják. Egyelőre nem tudni azt sem, milyen minőségűek az afrikai vízkészletek: a szakértők szerint könnyen lehet, hogy a vízkészletek nagy része arzénnal vagy fluoriddal szennyezett, különösen az észak- és nyugat-afrikai területeken, ahol a lelőhelyek nagy része vulkáni hegységek közelében található.