Észak-Korea diktátorai és a kínos nagybácsik

Újra megnézhették az észak-koreaiak az állami tévé múlt szombati műsorán azt a dokumentumfilmet, amelyet októberben kilenc alkalommal láthattak, azóta viszont egyszer sem. Ismét figyelemmel követhették, amint az ország ifjú vezére, Kim Dzsong Un laktanyát látogat, ahol a katonák kitörő örömmel fogadják. Ezúttal viszont az államalapító nagyapja, Kim Ir Szen egykori fiatal önmagára hasonlító Kim kíséretében már nem volt ott nagybátyja, a 67 éves Csang Szong Tek. A dokumentumfilmet ugyanis újravágták, és eltüntették belőle a rendszer második emberének, és a 30 éves vezér hatalmát régensként támogató személyiségnek tartott Csangot. Észak-Korea rutinosan él az orwelli módszerrel, a kegyvesztetté vált politikusokat visszamenőleg is kiretusálják az ország történelméből.

A térséget jól ismerő Christopher Hill, az Egyesült Államok volt dél-koreai nagykövete már akkor megjósolta, hogy Csang sorsa a félreállítás lesz, amint Kim konszolidálja a hatalmát, amikor a 2011 decemberében elhunyt apjától, Kim Dzsong Iltől átvette az ország irányítását a harmadik, legkisebb fia. Észak-Koreát ugyanis 1948 óta csak a kommunista Kim-dinasztia tagja vezetheti, és a szélsőséges személyi kultuszt ápoló rendszerben nincs helye a vezér semmilyen vélt vagy valós riválisának. Kim Dzsong Il trónörökössé válását is segítette az ő nagybátyja, akinek három évtizede ugyanaz lett a sorsa, mint most Csangnak: eltűnt a szem elől, amikor már nem volt szükség rá.

Az első száműzetés

Csang 1946-ban, különösebb politikai pedigrével nem rendelkező családban született, s azt, hogy ilyen magasra kapaszkodott, annak köszönhette, hogy jól nősült. A phenjani Kim Ir Szen egyetemen a tanulást nem vitte túlzásba, inkább a természetesen forradalmi darabokat előadó színjátszó körben jeleskedett, és tehetségesen tangóharmonikázott. Bohém egyénisége megtetszett Kim Ir Szen idősebb lányának, Kim Kjong Hujnak, ám a szigorú apa rossz szemmel nézte kapcsolatukat, Csangot nem tartotta érdemesnek arra, hogy a családjába fogadja. A fiatalembert ezért egy vidéki egyetemre, majd Moszkvába száműzték, de a Kim-lány makacs volt, és győzött a szerelem, 1972-ben egybekeltek.

Az ország első famíliájába beházasodás elindította Csang karrierjét a Koreai Munkapártban, ám hogy ne érezze magát túl szerencsés flótásnak, az 1970-es évek végén egy vidéki acélgyárba száműzték. Észak-Koreában bevett gyakorlat a káderek mozgatása, hogy aki kiesik az éppen uralkodó Kim kegyéből, érezze: sorsa kizárólag a vezértől függ, és ha visszakerül, még hálásabb és lojálisabb legyen. Így érezhetett Csang is, aki az 1980-as évek közepén újra fontos pártfeladatokat kapott, 1992-ben pedig a központi bizottság tagja lett.

A csillaga Kim Ir Szen 1994-es halálát követően tovább emelkedett, hiszen az őt mindig gyanakodva néző apósa helyett a sógora, Kim Dzsong Il irányította az országot. 2002-ben, amikor az egymással az 1953-as tűzszünet óta technikailag hadban álló két Korea között addig példátlanul barátságos viszony volt, Csang egy északi delegáció tagjaként Szöulba látogatott. Igyekeztek elkápráztatni a Samsung központjában, utazott a szöuli metrón – amelynek minden állomása óvóhelyként szolgálna egy esetleges északi támadáskor –, és megfordult a déli főváros felkapott Gangnam negyedének egyik csillogó-villogó bevásárlóközpontjában is. Politikai súlyára pedig az utalt, hogy a delegáció többi tagját ő bátorította, hogy az éjszakába nyúlóan mulatozzanak – a hírek szerint sem Csang, sem a felesége nem veti meg az alkoholt –, márpedig az ilyen iránymutatás a konfuciánus szenioritási elvet követő koreaiak körében mindig a társaság legidősebb tagjának az előjoga, és Csang nem volt az.

A második eltűnés

Talán azért, mert elszaladt vele a ló, és Kim Dzsong Il attól tartott, a fejére nő, röviddel a hazatérése után Csang újra eltűnt, és azóta tartja magát a híresztelés, hogy egy átnevelő táborban verték ki a fejéből a szöuli élményeket. 2006 elején tért vissza, amiről az észak-koreaiak onnan értesültek, hogy elkísérte a repüléstől irtózó, saját különvonatával utazó Kim Dzsong Ilt Kínába. Csang rövidesen megkapta a rendőrség, a titkosszolgálat és a bíróságok fölötti pártellenőrzést, és 2010-ben a 24 milliós ország 1,2 milliós hadseregét irányító állami katonai bizottság alelnöke lett – a testület mindenkori vezetője az éppen a vezéri poszton lévő Kim volt.

 A befolyása azt követően nőtt meg, hogy Kim Dzsong Il 2008 augusztusában szélütést kapott, majd a következő évben trónörökösének a harmadik fiát jelölte meg, Csangot és feleségét – aki az első nőként Észak-Korea történetében négycsillagos tábornoki sarzsit kapott, katonai múlt nélkül – pedig az ifjonc támogatásával bízta meg. Kim Dzsong Il egyre ritkuló laktanya- és üzemlátogatásain rendre feltűnt Csang, a neje pedig afféle First Ladyként mutatkozott özvegy bátyja mellett.

Maga Csang Kim Dzsong Il ravatalánál mutatkozott először tábornoki uniformisban, és a temetésen az ifjú Kim mögött lépdelt, ami kijelölte a helyét a hierarchiában. Mindig a rendszer híve volt, és ugyan dél-koreai hírszerzési értesülések szerint sorozatos nőügyei miatt elhidegült a feleségétől – Párizsban tanuló lányuk pedig 2006-ban, 29 éves korában alkohollal és gyógyszerrel öngyilkosságot követett el, mert a szülei állítólag nem fogadták el kapcsolatát a barátjával, és hazarendelték –, ám a politikai szövetség fennmaradt közöttük. Ez segítette hozzá Csangot – akinek egy fia is van –, hogy tavaly augusztusban Kínában addig csak Észak-Korea vezetőjének kijáró hivatalos fogadtatásban részesüljön. Találkozott Hu Csin-tao akkori kínai pártfőtitkár-államfővel és Ven Csia-pao miniszterelnökkel, és tárgyalt két észak-koreai különleges gazdasági övezet pekingi segítséggel történő létrehozásáról.

Innen már nincs visszaút

A pályája zenitjén állt, és talán ez lett a veszte. Állítólag kínai módra gazdasági reformokat sürgetett az egypártrendszer fenntartása mellett, s a hadsereg és a párt hatalmi harcában az utóbbi mellé állt. A Szabad Ázsia rádió értesülései szerint az ő érdekeltségébe tartozott az a két phenjani luxusüzlet, ahol az ország elitje olyan amerikai divattervezői ruhákat vehet, amelyek árából egy négyfős észak-koreai átlagcsalád három évig élhetne. A hírek arról szólnak, hogy novemberben két beosztottját korrupció gyanújával kivégezték, az ő és a Kim-család titkait ismerő pénztárnoka pedig még szeptember végén vagy október elején Kínába szökött, és ott dél-koreai védelem alatt áll.

A szöuli újraegyesítési minisztérium az északi vezetés erőviszonyait abból próbálja kitalálni, ki hányszor mutatkozik a vezérrel nyilvánosan. Csang esetében tavaly 106, az idén azonban csupán 52 alkalmat striguláztak. A legutolsót október 10-én, és Csangot azóta nem látták az állami tévé tudósításaiban, hogy november 6-án Inoki Kandzsit, a birkózóból lett japán politikust fogadta, mint Észak-Korea sportéletének irányítója. Illetve utána már csak hétfőn, amikor a phenjani állami televízió állóképeket mutatott arról, hogy egyenruhás őrök erő alkalmazásával elvitték a Koreai Munkapárt politikai bizottságának tanácskozásról. Mindez azután, hogy előző nap hivatalosan is megerősítették, hogy minden tisztségéből menesztették, mert "bűncselekmények sorozatát" követte el.

És nem is hagyták túl sokat találgatni a koreaiakat. A KCNA állami hírügynökség jelentése szerint Dzsang "ideológiailag elhajlott, a kapitalista életmód befolyása alá került, elegáns éttermekbe járt, kaszinókban költötte az ország birtokában lévő külföldi valutát, a tengerentúlon kezeltette magát egészségügyi problémáival, rossz gazdasági döntéseket hozott, elkótyavetyélte az ország értékeit, kenőpénzt fogadott el, szeretőket tartott, kábítószert fogyasztott, és ellenforradalmi csoportot vezetett". Azt nem közölték, hogy őrizetben van-e, vagy hogy eljárást indítottak-e ellene. 

Azt pedig, hogy ki léphet a helyére, abból lehet majd megtudni, hogy az apja halálának második évfordulójára tervezett december 17-ei megemlékezésen ki áll a legközelebb Kim Dzsong Unhoz.