Szélsőségek szezonja

Emlékezetes esemény volt, amikor 2011–2012 fordulóján Bangkok lendületes metropolisa többméteres vízben állt hónapokon át. A hirtelen, bár nem váratlanul jött árvíz a város vezetését és Thaiföld kormányát is meglepte. „Ez volt az ébresztő” – mondta akkor Bangkok ellenzéki kormányzója, hosszú távú terveket sürgetve a fenyegető veszély ellen. Tudományos előrejelzések szerint nemcsak súlyosbodnak a hegyekből lezúduló árvizek, de Bangkok közel felét akár húsz éven belül végleg elnyelheti a tenger, a város ugyanis évente 5 centit süllyed a Thai-öböl vizébe.

Némi kapkodás és fantasztikus ötletek után – óriás vízelvezető alagút a város alatt, többméteres védőfal Bangkok köré – a thaiföldi kormány az idén júniusban rekordnagyságú, 314 milliárd bahtos (1 baht = 7 forint) kölcsönt hagyott jóvá az országos árvíz-szabályozási megaprogram finanszírozására. A hevesen bírált gigászi kormányberuházás a meglévő csatornarendszer és a víztározók bővítésére koncentrál, bár emellett 10 milliárd bahtot fordít a legfontosabb vízraktározók, az erdők és a talaj védelmére is. A tervbe vett új víztározókhoz azonban további fákat fognak kivágni Thaiföld immár az ország területének 15 százalékára zsugorodott természetes erdőtakarójából, aminek állandó irtása és égetése a féktelen áradásokhoz vezetett. Az sem tisztázott, mi lesz a tengerbe pumpált csapadékvízzel, amikor a tengerszint eleve emelkedik.

A thai kormány önbizalma mindenesetre töretlen. Plodpraszop Szuraszvadi miniszterelnök-helyettes, a thaiföldi vízszabályozás nagy hatalmú kormánybiztosa májusban az észak-thaiföldi Csiangmai városának vadonatúj kongresszusi központjában rendezett második ázsiai és csendes-óceáni vízügyi csúcstalálkozón a kormány tervei ellen tüntetők csoportját nyilvánosan söpredéknek bélyegezte. Tette ezt a királyi tisztviselők aranyszálas selyemzakójában, amit a kamerák kedvéért rövid időre felcserélt Mengrainak, a Csiangmai Királyság istenként tisztelt, XIII. századi alapítójának ősi jelmezére.

A két hónappal az árvízszezon kezdete előtt indított kampány közepette a politikusok azt találgatják, kell-e az idén is tartaniuk az özönvíztől. Az árvíz Thaiföldön politikai kérdés lett, és másfél éve a bangkoki kormány leszerepelt. A magabiztos propaganda ellenére vannak, akik attól tartanak, hogy Ázsia ifjú tigrise, a befektetők paradicsoma, a térség egyik leggyorsabban fejlődő országa pár évtizeden belül a vízzel szemben vívott küzdelemben örökre elveszítheti a fővárosát. Kormánykörökben ezért felmerült az ötlet, hogy érdemes lenne az állam vezetését a kellemesebb, hegyvidéki éghajlatú, árvizektől védettebb Csiangmaiba költöztetni.

Amíg folyt a politizálás, a klímaváltozás szeszélye az ellenkezőjére fordította a széljárást. Thaiföld egész északi felét hónapokon át hőhullámok ostromolták. Az esős évszak és az újjászületés májusi kezdetén a vízügyi konferencia például ironikus módon 42 fokos hőségben és rekordszárazság közepette zajlott. A nagy folyókat tápláló északi hegyvidéken az idén sok helyütt a tározókban az átlagosnál jóval alacsonyabb vízszintet mértek, amit a kósza esők utáni tikkasztó hőség még tovább apasztott. A szárazság helyét viszont mára átvette az esőzés, és szaporodnak a baljós jelek: az ország északi és északkeleti tartományaiban villámárvizektől tartanak, a burmai határon összedőlt Thaiföld leghosszabb fahídja, és egyelőre semmi jele annak, hogy a kormány nagyszabású terveiből bármi is közel állna a megvalósításhoz.

Észak-Thaiföld a Himalája lábainál külön klímazónához tartozik, szubtrópusi, hegyvidéki, újabban szavannai elemekkel. A nagyszabású erdőirtás évtizedek alatt szárazabbá váló éghajlatot teremtett, amit a klímaváltozással erősödő kontinentalitás hatása tesz egyre szélsőségesebbé. A száraz régiók még szárazabbak, a nedvesek még nedvesebbek lesznek, s mindezt hőhullámok és melegedés kísérik. Ez a tendencia figyelhető meg másutt is a Himalája mentén és Ázsia egész déli felén, Japánban, Kínában, Vietnamban, Laoszban, Észak-Indiában és Pakisztánban, ahol az idén nyáron a perzselő forróságot és aszályt követően hatalmas özönvizek zúdultak le a hegyekből. Pakisztánban mérték a világ második világháború utáni új hőségrekordját is, 54 Celsius-fokot. Perzselő hőhullám, gyorsan kialakuló villámárvizek, sárözön, cunami és aszály kísérti az egész térséget az új évezredben.

Az extrém hőséget és a levegőben rekedt párát a klímaváltozás további jele követte: a paraziták elszaporodása. A rettegett dengue- avagy „csonttörő” láz újra felütötte a fejét Thaiföldön és a környező országokban. Thaiföld rekordméretű járványra készül, Bangkokban eddig negyvenezer beteget vittek kórházba ezzel a kínzó, delíriumos, erős csontfájdalmakkal járó vírusfertőzéssel, amely a gyengébb szervezetre halálos lehet. A dengue-fertőzöttek közül eddig ötvenen haltak meg, tízszer annyian, mint tavaly egész évben. A „csonttörő” láz betegeinek és áldozatainak száma az idén rekordot döntött Laoszban, a Fülöp-szigeteken és a két nagy délkelet-ázsiai csomópontban, Bangkokban és Szingapúrban, pedig a szezon csak most kezdődött. A dengue-lázra nincs ellenszer, se oltás, és már négy variánsa létezik.

Az átlagosnál közel tíz fokkal melegebb idei nyár nem csak a dengue-szúnyogok szaporodásának kedvez. Burjánzásnak indultak a kullancs-, a légy-, a termeszhangya- és más inváziós fajok is. Észak-Thaiföldön a szárnyas termeszek eső utáni rajzása az idei hőségben bibliai csapáshoz hasonlított, mint „a hegyekre ráterülő alkonyat”. Noha maga a rovar ártalmatlan, sőt hagyományos fehérjeforrás a thai népi konyhában, elszaporodása jelképezi a klímaváltozás hatását Ázsiában.

A Világbank felmérése szerint a globális felmelegedés Délkelet-Ázsia ígéretes fejlődését veszélyezteti. Az első áldozat Banglades lehet, ahol a tengerszint emelkedése miatt 20 millió ember élete kerülhet végveszélybe. Vietnam, Indonézia és Thaiföld szintén az élen szerepel a Világbank veszélylistáján. És a figyelmeztetést nem árt komolyan venni, hiszen ha egyetlen nagy árvíz, a 2011-es thaiföldi is a globális gyártói láncolaton keresztül 15 milliárd dolláros kárt okozott, akkor a szélsőségessé váló időjárás nehezen megjósolható veszélyeket rejt a következő generációk számára Ázsiában.

TEVELI GÁBOR / CSIANGMAI