Sok kicsi

A polihisztorok országa a Skócia, Norvégia és Izland által bezárt háromszög közepe táján fekvő, 18 apróbb-nagyobb sziklából álló Feröer szigetek. Kaj Leo Holm Johannesen, aki a pályafutását halászként kezdte, aztán előbb a kézilabdázásra, majd a focizásra nyergelt át – és a válogatottságig is eljutott –, most miniszterelnökként szolgál. A labdarúgó-válogatott első hivatalos nemzetközi mérkőzésén, a rögtön győzelmet hozó első gólt Bécsben, Ausztria ellen 1990-ben Torkil Nielsen lőtte, aki pedig hazája egyik legjobb sakkjátékosává vált.

Bármilyen sokoldalúak is az 1400 négyzetkilométeres, 49 ezer ember lakta kis ország polgárai, nem tudnak mit kezdeni Brüsszel legújabb döntésével, amellyel megtiltotta, hogy a szigetállam makrélát és heringet exportáljon az EU-ba, s hogy uniós kikötőkbe fussanak be a feröeri halászhajók. Az indoklás szerint a büntetés azért jár, mert a tórshavni kormány önkényesen felemelte a rá jutó halászati kvótát, s ezzel megsértette a többiek, Norvégia, Oroszország, az EU, illetve Izland jogait.

A hivatalosan Dániához tartozó, 1948 óta rendkívül széles autonómiával, ezen belül saját parlamenttel és állami zászlóval rendelkező Feröer szigetek azzal védi álláspontját, hogy alapvető változások következtek be azóta, hogy 2007-ben megszavazták a hivatalosan még érvényben lévő – Norvégiának hatvan százalékot, a Feröer szigeteknek viszont csupán öt százalékot adó – halászati arányokat. A makréla- és heringrajok ugyanis – valószínűleg a globális felmelegedés miatt – északabbra, a hidegebb vizekbe költöztek, így számuk jelentősen megemelkedett a Feröer szigetek és Izland közelében. Tórshavn többször is akart tárgyalni a kvóták megváltoztatásáról, mivel úgy gondolta, a halállomány eloszlásának átalakulása azt jelenti, a túlhalászás veszélye nélkül növelheti a kifogott mennyiséget.

A vita azért is fontos, mert közben Izland is a maga 14,5 százalékos makrélakvótájának felemelését akarja elérni, s Brüsszelben már fontolóra vették az ő megregulázását is. Ennek a vége akár az is lehet, hogy Izland, amely a 2008-as pénzügyi válság után kérte felvételét az EU-ba, végképp megsértődik, s visszavonja belépési szándékát. Ennek esélyét növeli, hogy a közvélemény-kutatások szerint az izlandiak mind nagyobb aránya akar kívül maradni az unión.

„Nagyon fájdalmas lesz, új megoldásokat kell találnunk” – reagált az EU-szankciókra Gunnar Holm-Jacobsen, a tórshavni külügyi iroda vezetője, aki azt is közölte, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) elé viszik a szerintük igazságtalan és törvénytelen döntés ügyét. A szankciók valóban súlyosan érintik az országot, hiszen exportjának 95 százaléka az egymilliárd dollárt érő halkivitel, s ebből 230 millió jut az intézkedések alá vont fajtákra. Átmenetileg nőhet a munkanélküliek száma is, és ha megroppan az állásban lévők hatodát foglalkoztató iparág, annak súlyos következményei lehetnek. Megromolhat az EU-n kívül álló Feröer szigetek és az anyaország, Dánia viszonya is, hiszen Koppenhága egyelőre nem állt autonóm területe mellé a vitában. A kapcsolat egyébként sem felhőtlen. A feröeri lakosság fele ugyanis függetlenségpárti, és amikor a korábbi kormány megkezdte egy új alkotmány szövegezését, Koppenhága azt kérte, Tórshavn hagyja abba a status quóval összeegyeztethetetlen szöveg írását, vagy előbb jelentse be teljes elszakadását Dániától. Utóbbi nem lenne ingyen. Koppenhága ugyanis évente 100 millió dollárnak megfelelő összeggel járul hozzá a szigetország költségvetéséhez.

Az EU-s büntetést azért lesz könnyebb túlélni, mert a feröeri bankrendszer szilárd, a kormányzat tanult az izlandi válságból: a pénzintézetek megfelelő likviditással dolgoznak, és alacsony a lakosság eladósodottsága. Tórshavn igyekszik fellendíteni a turizmust is, miután öt évvel ezelőtt a National Geographic című amerikai magazin a világ legkevésbé elrontott tájának minősítette a fjordokkal szegélyezett és gyönyörű erdőkkel díszített szigeteket. Az emberek valóban nem tettek sok kárt a természetben: a népesség fele a két legnagyobb városban lakik, a szigetek jó részén alig él valaki. Hatalmas viszont a madárnépesség, a lundák száma például sokszorosan meghaladja az emberekét. Az éghajlat sem elviselhetetlen, a terület ugyan Észak-Európához tartozik, a Golf-áramlat viszont folyamatosan melegíti. Egy évtizede olaj és földgáz nyomaira bukkantak a tudósok a szigetek közelében. Bár még nem nyitottak meg kitermelőhelyeket, 600-700 ember már így is a szénhidrogéniparban dolgozik. Ha a hagyományos energiahordozók nem jönnek be, akkor is marad remény: az erős tengeri áramlatokra és szélre alapozva sorra épülnek a megújuló forrásokat kihasználó erőművek.

NÉMETH ANDRÁS