Az igazság pillanatai

Vasúti tehervagonok és kamionok százai vesztegeltek napokig az ukrán–orosz határon, a hivatalos moszkvai indoklás szerint azért, mert a bürokratikus akadályok miatt a szokásosnál lassabban zajlott a vámkezelés. A részben romlékony árut szállító ukrán fuvarosok viszont meg voltak győződve arról, hogy az orosz fél nem hivatalosan lassító sztrájkot folytatott: a korábbi gyakorlattal ellentétben ki- és bepakoltatták a határt átlépő árukat, s olyan dokumentumokat is kértek, amelyekre addig egyáltalán nem voltak kíváncsiak. A gyakorlatilag teljes leállásba torkolló akció célja szerintük az volt, hogy Moszkva megmutassa, mi vár Ukrajnára, ha nem az orosz–belorusz–kazah vámunióhoz csatlakozik, hanem inkább az EU-s társulási szerződést kívánja megkötni, melynek részeként szabadkereskedelmi övezet jön létre az unió és Ukrajna között.

Az augusztus végéig tartó figyelmeztető akció az után következett, hogy a vámuniót szívügyének tekintő Vlagyimir Putyin orosz államfőnek és Dmitrij Medvegyev miniszterelnöknek nem sikerült eltántorítania Kijevet az EU-s szabadkereskedelmi egyezmény erőltetésétől. Miután Putyin eredménytelen tárgyalásokat folytatott az ukrán fővárosban, piacvédelmi intézkedések életbe léptetésével fenyegette meg Oroszország 46 millió lakosú szomszédját. „Ha Ukrajna és az EU jelentős mértékben liberalizálja külkereskedelmét, a jó minőségű és olcsó európai árucikkek el fogják árasztani az országot, s kiszorítják a hazai termékeket. Ebben az esetben a vámunióban részt vevő államoknak fontolóra kell venniük az önvédelmet” – hangsúlyozta Putyin. Az orosz államfő hozzátette: mivel az uniós szabadkereskedelmi egyezmény életbelépése után nehéz lenne meghatározni, melyik áru honnan érkezett, az sem kizárt, hogy Ukrajnán keresztül az EU is elöntené a maga termékeivel Oroszországot. A tét óriási, hiszen Ukrajna külkereskedelmének több mint a negyedét bonyolítja le Oroszországgal, és a kétoldalú áruforgalom összege meghaladja az évi 17 milliárd dollárt.

Ukrajna, amely az utóbbi években folyamatosan igyekezett az EU és Moszkva között lavírozni (HVG, 2013. március 2.), a jelek szerint most választásra kényszerül. Az utóbbi napokban ugyanis több orosz illetékes, köztük Igor Suvalov első miniszterelnök-helyettes is elutasította azt az ukrán javaslatot, miszerint az EU-s szabadkereskedelmi megállapodás életbelépése után Kijev és Moszkva külön egyezményben állapodna meg arról, Ukrajna miképpen tudna legalább részlegesen csatlakozni a posztszovjet vámszövetséghez is.

Az orosz keménykedés részben azzal is magyarázható, hogy Kijev évről évre kevesebb földgázt vásárol Moszkvától, és az orosz ellenkezést figyelmen kívül hagyva is meg akar szabadulni a 2009-ben kötött – azóta már többször módosított – gázvásárlási szerződés béklyóitól. Az orosz gáz ugyanis még a módosítások ellenére is drágább – ezer köbméterenként több mint 400 dollár –, mint az azonnali piacon vásárolt, átlagosan 380 dollárba kerülő energiahordozó.

A korábban a Moszkva feltétlen szövetségeseként számon tartott Viktor Janukovics államfő jóváhagyásával végrehajtott kijevi pályamódosítás hátterében egyebek mellett az állhat, hogy az ukrán gazdaság újra válságba süllyedt, és az ország inkább a nyugati segítségben bízik. Az ipari termelés az év első hat hónapjában öt százalékkal esett, a GDP várhatóan az idén legalább kétszázaléknyit zsugorodik, s helyi elemzők szerint könnyen elképzelhető, hogy a pénztartalékok zuhanása miatt Ukrajna újra csak nagyobb kölcsönök felvételével kerülheti el az összeomlást. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az IMF egyelőre nem hitelez az országnak – 2011-ben felfüggesztette a kétoldalú hitelmegállapodást, mert Kijev nem tartotta be vállalásait –, ám ennek ellenére ellenőrizni akarja a neki így is közel nyolcmilliárd dollárral tartozó ország gazdaságpolitikáját.

Az is szerepet játszik a döntésben, hogy fogyóban a manőverezésre rendelkezésre álló idő. November végén az unió soros elnöki tisztét betöltő Litvánia fővárosában, Vilniusban rendezik meg ugyanis az EU keleti partnerség csúcstalálkozóját, s Brüsszel erre az időpontra időzítette az ukrán társulási egyezménnyel kapcsolatos álláspontjának nyilvánosságra hozatalát. Halasztásra pedig alig van lehetőség: jövőre lejár az EU-bizottság mandátuma, megválasztják az Európai Parlament új képviselőit, s amire kialakul az új brüsszeli külpolitika, 2015 márciusában Ukrajnában is urnákhoz járulnak majd a szavazók, hogy eldöntsék, ki legyen az új államfő.

Az EU-integráció melletti ukrán kiállás nem kevés kockázattal jár, hiszen Brüsszel még nem döntött arról, hozzájárul-e a társulási egyezmény aláírásához. Ennek legfőbb akadálya, hogy még mindig rács mögött van a gazdasági bűncselekmények miatt 2011-ben hétéves börtönre ítélt Julija Timosenko volt kormányfő, akit – legalábbis Brüsszel szerint – inkább azért ültettek le, mert Janukovics meg akart szabadulni legfőbb politikai riválisától.

Kijevnek közben arra is figyelnie kell, hogy Oroszország újra bünteti Belaruszt, ahol a múlt héten őrizetbe vették az orosz–belorusz káliumholdingban, a Belarusian Potash Companyban (BPC) részt vevő orosz vállalat, az Uralkali élén álló Vlagyiszlav Baumgertnert. A vezérigazgatót hivatalosan hatásköri visszaélés miatt fogták le, ám inkább azért büntetik, mert kiléptette cégét a BPC-ből, és ezzel ártott Minszk üzleti érdekeinek. A letartóztatásra válaszul Moszkva azonnal 25 százalékkal csökkentette a Belarusznak szállított kőolaj mennyiségét. Bár az export visszafogásának hivatalosan nincs köze az őrizetbevételhez – a Transznyefty orosz szállítócégnek éppen most jutott eszébe, hogy azonnal fel kell újítania egy vezetékszakaszt –, kevesen vannak, akik nem látnak összefüggést az események között.

NÉMETH ANDRÁS